Rész, Fejezet
1 1, 1 | abban a pillanatban, midőn eléje ért, ormányának egy ütésével
2 2, 2 | alacsony gátnafolyosó tárult eléje, az nehéz vasajtóval volt
3 2, 3 | kellene szenvedni, midőn eléje jut; de nincs semmi sugártörés
4 2, 4 | egyúttal fogva tartá az eléje nyújtott kezet. A leány
5 2, 7 | leülteté a lócára, maga eléje térdelt, s átölelte nyomorék
6 2, 9 | Ah! – kiálta fel a pap az eléje tárt képet meglátva, melyre
7 2, 10| taszítá a kulcsot.~A grófnő eléje tartá kezeit irtózattal,
8 2, 10| helyéről, s amint a grófnő eléje nyújtá reszkető viaszfehér
9 2, 13| finom, tökéletes alak, eléje sietett Ivánnak, kit Sámuel
10 2, 15| olvasóemelvényéről, s fogadta az eléje sietők üdvkívánatait és
11 2, 15| prédikátornak, melyet a kardinális eléje diktált, és megszabadult
12 2, 16| Berend egyszerre odavágta eléje: „Ez hazugság!”~– Ah! –
13 2, 16| a fehér zsebkendőig ment eléje, s Iván is a saját sorompójáig
14 2, 16| amidőn felényi céltáblát tart eléje, egészen szemközt fordult
15 2, 16| felelt semmit, hanem mellét eléje feszíté, s arcát félrefordítva
16 2, 16| ha kaszára hív is, állok eléje.” Salista segédei kaptak
17 2, 17| elmondja, hogy most támadt eléje a föld alól valami Berend
18 2, 18| Salista kordiáliter nyújtá eléje bal kezét:~– Ah, szót sem
19 2, 19| Salista? – kérdezték az eléje tódulók.~– Dehogy. Iván
20 2, 19| tette.~Theudelinda grófnő eléje ment, s messziről nyújtá
21 2, 19| ment, s messziről nyújtá eléje mindkét kezét, s azután
22 2, 25| többiek távoztak, odasietett eléje. Nem volt már az a csúf
23 2, 29| elsíroltakat, egészen odaállt eléje, és merően a szeme közé
24 2, 29| sötétségbe.~Nem hangzott eléje örömkiáltás. Nem rohantak
25 2, 31| lecsapta a tollat kezéből, eléje futott kacagva, és átölelte.~–
26 2, 34| Százmilliók kínálkoztak eléje, hogy fogadja; holnap ezer
27 2, 36| foyer-ba lépett, a rendező eléje jött, és tudtára adá, hogy
28 2, 42| rémei lobogtak, riadoztak eléje.~Az a másik ember nem fél
29 2, 44| fénytelen, fekete; amint Iván eléje sietett, a felső lebernyeg
30 2, 44| foglaljon helyet.~– Ne menjen eléje! – szólt a grófnő. – Idetalál
31 2, 44| Semmi frázisok! – vágott eléje a delnő. – Nem azért jöttünk
|