1-500 | 501-840
Rész, Fejezet
1 1, 1 | rejtély, melyre a tudósnak azt kell felelni: „Nem tudok
2 1, 1 | földkéreg hasadékaiból, az azt mondja: „Az én nevemet ne
3 1, 1 | virágsereg még nem volt sehol. Azt még nem álmodta meg a vajúdó
4 1, 1 | teremtés korszakának nevezik azt – „pliocén”. Szép álom volt
5 1, 1 | vizek országát, s elhódítja azt a mindig terjedő föld birodalmának.~
6 1, 1 | költői fantázia nem elég azt kifejezni, a számot kell
7 1, 1 | maradványai, mik még mindig azt hiszik, hogy egy új földfelfordulás
8 1, 1 | viszont éles elméje van. Azt tudja, hogy a lajhár csak
9 1, 1 | hernyói éhen vesznek rajta.~Azt azonban tapasztalásból tudja
10 1, 1 | rhamphorhynchus, mely sokáig azt hihette magáról, hogy ő
11 1, 1 | a homokban, ha kiköltené azt még a nap.~Ezek már csak
12 1, 1 | Egy percig úgy tartotta azt mozdulatlanul. Azután ránehezedett.
13 1, 1 | Mint könnyű kórót emelte azt fel társai előtt iszonyú
14 1, 1 | tömeg, mint ő. Nem bánja ő azt. Tudja, hogy seregestől
15 1, 1 | teleragadva. Őfelségeik azt is fogadják kegyesen leereszkedő
16 1, 1 | következése is volt.~Tudja azt minden ember, hogy a falevél
17 1, 1 | állatok serege nem volt képes azt elfogyasztani, a növényóriások
18 2, 1 | eszményi szépség, akinek azt a festők bemutatják. Igen
19 2, 1 | vissza saját bozótjába! Azt már tudta, hogy farkas,
20 2, 1 | fajának. Aki meghódolt neki, azt rabjává tette. Ő vállára
21 2, 1 | rabszolgának, s a rabszolga cipelte azt. A beszéd már tökéletesült.
22 2, 1 | És aki meg nem hódolt? Azt ősapánk agyonütötte. Volt
23 2, 1 | emberevők voltak. Sokáig azt tartották, hogy aki leölt
24 2, 2 | medencébe; lassankint megtölti azt s emelkedik mindig magasabbra,
25 2, 2 | örök természetnek.~Ez meri azt tenni.~Odabenn van órahosszat.
26 2, 2 | fürkészte még ki senki. Azt tartják róla, hogy a könlég
27 2, 2 | elért, kiugrott csónakából; azt láncánál fogva maga után
28 2, 2 | vasajtóval volt elzárva, azt felnyitá, s ismét gondosan
29 2, 2 | lelkének egyik acélozója az, ha azt látja, hogy munkaadója is
30 2, 2 | ércolvasztáshoz csak így lehet azt használni.~Mert a kőszénbánya
31 2, 2 | készítették volna.~S a hang, mely azt énekli, szép, csengő, érzelemteli.~
32 2, 3 | érdekében minden lépést. Azt azonban jól tudjuk, hogyha
33 2, 3 | ami, ha együtt találtatik, azt mondják róla, hogy „szerencse”.~
34 2, 3 | kékre van festve.~Aki pedig azt a szolgálatot akarná neki
35 2, 3 | lenni, ahol van. Ő tudja már azt, hogy mi hol van, s a legcsekélyebb
36 2, 3 | gyönyör teszi érthetővé azt a szomjat, mely a tudást
37 2, 3 | bolondságnak találja ma azt, amit tegnap isteni megoldásnak
38 2, 3 | nem lehet tőlük eltagadni, azt, hogy volt bennük következetesség.~
39 2, 3 | bennük következetesség.~Azt mondta:~„Az egész világot
40 2, 3 | Mi foglalta körülöttük azt a szilárd, tömör kérget,
41 2, 3 | világéter hidegsége okozta volna azt, akkor a nap maga is rég
42 2, 3 | ellenálló világéter okozza azt. Egyszer e csigaúton minden
43 2, 3 | benne a kihalt tűz.~Hát azt a tüzet mi oltotta ki?~Vannak
44 2, 4 | veri az ütenyt a percinga, azt fújja az alkohollámpa, azt
45 2, 4 | azt fújja az alkohollámpa, azt fütyöli a gőzgép szellentyűje,
46 2, 4 | melyik énekel a nők közül – s azt mindjárt lerendeli a szénizzasztóhoz.
47 2, 4 | konzerváltan, érintetlenül. Azt az üveget még át is fúrja
48 2, 4 | ismét kivonja abból. A férfi azt fogja rá mondani: „Közönséges
49 2, 4 | Bizonyosan látta ő már azt a leányt másszor is, de
50 2, 4 | járnak-e közöttünk? Ki tudja azt? Ez az arc olyan, mint azoké
51 2, 4 | magától elutasítani, sőt azt engedi következetességre
52 2, 4 | kapsz.~– De én nem veszem azt el! – felelé rá a leány.~
53 2, 4 | társnőimnek, minden ember azt fogja mondani, hogy én önnek
54 2, 4 | asszonyt is látott sokat, de azt, amibe most jutott, nem
55 2, 4 | megmagyarázni.~Nem szeretné, ha azt hinnék felőle, hogy szeretőm!
56 2, 4 | talicskán kőszenet a telepre. Azt sem tudja, hogy mi az a „
57 2, 4 | szeretőnek” lenni. Hanem azt tudja, hogy attól őrizkedni
58 2, 4 | az angyal stádiumában.~Azt már tudja, hogy szép; de
59 2, 4 | már tudja, hogy szép; de azt még nem tudja, hogy ez a
60 2, 4 | bibliai Évának. Nem amilyennek azt az archeologok összerakják,
61 2, 4 | összerakják, hanem ahogy azt a költők legnagyobbika,
62 2, 4 | Milyen kár érte!~És azután azt is utána gondolá:~Milyen
63 2, 4 | vette észre magát, hogy azt az arcot körvonalazta oda,
64 2, 4 | el nem bírt érni ébren, azt kényszeríti megjelenni álmában,
65 2, 4 | következett hét vége felé azt kezdte észrevenni Iván,
66 2, 4 | köznapszámos?~– Az ám!~– S te azt többre becsülöd, mint engem,
67 2, 4 | pillantást vetett Ivánra, mely azt még bódultabbá tette, s
68 2, 4 | régen, még az anyámtól, s azt meg kell tartani.~– Ördög
69 2, 4 | szemeit, ki nem óhajtja azt, ami a másé; mert ha annál
70 2, 4 | kivonni az egész testből azt, ami érc, kohóban, olvasztókemencében,
71 2, 5 | meglesni.~Miért?~Mert tudta azt a szokást a tárna népe között,
72 2, 5 | tűszúrásokkal kipontozni. Azt az embert akarta megtalálni,
73 2, 5 | fáradságába került megtalálni azt, amit keresett. Amint a
74 2, 5 | Amint egy közelébe akadt, azt űzte, kergette, fogakat
75 2, 5 | vigasztalásra, bűnbocsánatra.~– Azt a pap nekem mind nem tud
76 2, 5 | Sokszor, mikor végigálmodom azt, egész odáig, ahol a szerencsétlen
77 2, 5 | elmondtam a doktornak, az azt mondta, ne igyam pálinkát,
78 2, 5 | Hát miért nem teszed azt?~– Hja! „Szegény ember szándokát
79 2, 5 | kalapját is ottfeledte; még azt is Ivánnak kellett hazavinni,
80 2, 5 | pedig gyanakodó volt, s azt mondta a szívének:~– Nem
81 2, 5 | bruttóbevétel emelkedése megengedi azt a fényűzést, hogy egy tárnafelügyelő
82 2, 6 | és a speditőr. Tehát csak azt kapod, szűken, amit ezeknek
83 2, 6 | szenünk kivívta magának azt a helyet, ahonnan nem lehetett
84 2, 6 | helyet, ahonnan nem lehetett azt elűzni.~– Eggyel több ok
85 2, 6 | amely engem idehozott. Mert azt talán csak nem gondolod,
86 2, 6 | kézzel-lábbal, míg megérdemli azt a pénzdarabot; a könnyűvérű
87 2, 6 | akarom német.~Iván ismerte azt. Félix hajdani iskolatársa
88 2, 6 | Azután egész csendes vérrel azt felelé rá, hogy:~– Kedves
89 2, 6 | melynek négymilliója van, azt mondanám: add ide a pénzedet;
90 2, 6 | hanem ha még ezenfelül azt is megtenném, hogy ennek
91 2, 6 | Milyen gazdag úr valaki, azt mi jobban tudjuk.~– De legbüszkébb
92 2, 6 | áruba bocsátani, nem tehetné azt, amíg leánytestvére, Bondaváry
93 2, 6 | Az egész világot gyűlöli. Azt ugyan rá nem veszi semmi
94 2, 6 | van az utolsó kőszén, s ha azt ide nem adja, megfagy a
95 2, 6 | technikai vezető hiánya.~– Azt biztosan kapunk külföldön.~–
96 2, 6 | előállított szén és vas tengelyen azt a pontot eléri, ahol a legelső
97 2, 6 | hoztak, nem versenyezhet.~– Azt én mind tudom – szólt Félix,
98 2, 6 | feladata lenne.~– S te hiszed azt, hogy tisztán pusztán a
99 2, 6 | egyszer feltettem magamban, azt ki is viszem. Fogadom neked,
100 2, 6 | birodalomban lehet, s hogy odatolom azt a világpiac közepébe mindenestől,
101 2, 6 | tanulnom, hogy hívják tótul azt, hogy „szeretsz-e engem?”~–
102 2, 6 | vendéglőből Evila hetibérét is, s azt át akarta neki adni. Evila
103 2, 7 | kis falut képeztek már. Azt a falut Iván atyja alapította.
104 2, 7 | annak a gazembernek, hogy azt a szép gyermeket úgy üsse.~
105 2, 7 | vele – szólt Félix. – De azt nem nézhetem, hogy ezt a
106 2, 7 | annyit tégy meg, hogy mikor azt látod, hogy ennek a ciklopsznak
107 2, 7 | haját, s ijedten bocsátá azt el.~– No, megállj fiam –
108 2, 7 | már ők visszafelé jöttek. Azt mondta, hogy kereste őket,
109 2, 7 | hajszolt bennünket. Egyszer azt a kis öcsémet, mikor még
110 2, 7 | a Péter ki nem állhatja azt a szegény kis nyomorékot.
111 2, 7 | szegény kis nyomorékot. Azt mondja, miért nem megy koldulni.
112 2, 7 | bántsa a gyereket, mert azt én nem szeretem. „Hát miért
113 2, 7 | apámnak-anyámnak a fia; ha azt bántja, annyi, mintha engem
114 2, 7 | öcsémről, hogy meg lehetne-e azt gyógyítani, vagy sem.~–
115 2, 7 | valamire szavamat adtam, azt megtartom. Én a magam kocsiján
116 2, 7 | felvehesselek benneteket. Azt a goromba legényt pedig
117 2, 7 | összegen, hogy el is feledte azt megköszönni. Két darab tízes
118 2, 7 | Péter hol maradt?” Evila azt felelte nekik, hogy még
119 2, 7 | megverték.~Az Isten elengedi azt a hazugságot, s az emberek
120 2, 7 | madár sem jár!~Ez a búbánat azt a tanácsot adta neki estefelé,
121 2, 8 | ábrázatjáról a szakállt elhagyva, azt pusztán bajusszal tüntetné
122 2, 8 | követelései voltak a világ iránt. Azt kívánta, hogy az egész világ
123 2, 8 | egyik lábát a másikra teszi, azt kikergeti maga elől; le
124 2, 8 | Emerencia kisasszony, kiről azt mondtuk, hogy tökéletes
125 2, 8 | nyit-e rájuk hirtelen valaki, azt a kisasszony kövér markába
126 2, 8 | tekint, egészen közelvive azt orrához, s nagyot sóhajtva
127 2, 8 | különben nem ábránd. Kapni azt eleget, fertályfontját bádogostól
128 2, 8 | egy üres teáscsésze.~Ez azt jelenté, hogy a grófnő megreggelizett.~
129 2, 8 | hogy ki hívatik.~A csésze azt jelenti, hogy a szobaleány
130 2, 8 | hozzám, a papírra lekottáztam azt. Íme, itt van. Ön ért a
131 2, 8 | az mégis keresztüljárja azt. László ősbátyám rám fogta,
132 2, 8 | igaz volt. De eltagadtam, azt mondtam, nem igaz. Arra
133 2, 8 | kéjelmetlen feszengést árult el.~– Azt valóban nem tudom. Ruhatáram
134 2, 8 | vetette le felöltönyét?~– Azt már nem tudom. Emerencia
135 2, 8 | reszketni kezdett.~– Vegye ön ki azt a ruhát onnan!~Emerencia
136 2, 8 | nagy dér-dúrral leakasztá azt helyéről, mint aki meg nem
137 2, 8 | japonikával.~A grófnő kikapta azt kezéből, s fejét félrefordítva
138 2, 9 | ép kedéllyel. E kérdésre azt a bátor feleletet adta,
139 2, 9 | És ha hallani fogja ön azt a föld alatti éneket?~–
140 2, 9 | sem hallotta még közülök azt az éjszakai misemondást
141 2, 9 | mert egy sem említette azt a grófnő előtt soha.~A tisztelendő
142 2, 9 | előtt. Annálfogva abbahagyta azt, s diskurálni kezdett a
143 2, 9 | kastélyban nem szabad. Megérzi azt a padlón keresztül a vár
144 2, 9 | elkezdett horkolni is. S azt oly kísérteties akkordokban
145 2, 9 | volt a papi énekhang, amint azt a legbetanultabb áldozár
146 2, 9 | odalenn.~Éppen így beszélte azt el előtte a grófnő.~– Mihály –
147 2, 9 | bújik a dunnája alól, ha azt mondjuk neki, hogy kísértetek
148 2, 9 | ajtónak kulcsa is van, s azt ő a növényházban feledte.
149 2, 9 | nyájasan. Arra menekülének. De azt az utat meg a rácsajtó zárja
150 2, 9 | s amit szemeivel látott, azt kételyével nem fürkészé
151 2, 9 | megháboríttattam; s ezúttal csak azt jöttem a grófnőnek kijelenteni,
152 2, 9 | malaszttal –, Isten megbocsát.~– Azt elhiszem. De attól tartok,
153 2, 9 | nincsen közöttük. Hanem azt az egy megjegyzést mégis
154 2, 9 | És még egyet tapasztalt: azt, hogy némely lapon a betett
155 2, 9 | férfi fényképe megjelen, azt nekem azonnal megküldeni.
156 2, 9 | óta keresem. Néha azután azt hiszem, hogy megtaláltam.
157 2, 9 | megragadja lelkemet. Övé leszek. Azt elnevezem jegyesemnek. Elém
158 2, 9 | órákig elábrándozom felőle. Azt hiszem, hogy beszélek vele.
159 2, 9 | Bolondság ez; de nekem valami azt súgja ezen felül, hogy bűn
160 2, 9 | ábrándozom, ezáltal kényszerítem azt, hogy megjelenjék előttem
161 2, 9 | mennyországba. Utoljára is azt tehetik, amit jónak látnak,
162 2, 9 | abszolúcióra.~– Lehetetlen azt a képet tűzbe vetni.~– És
163 2, 9 | támadt.~– Úgy az ég sugallta azt, hogy e képet is a tűzbe
164 2, 9 | ábrándok után meglelted azt az igazi ideált, akinek
165 2, 10| is letakarta a poharát. Azt is meg akarta tudni, hogy
166 2, 10| látni és hallani vél. Ön azt hiszi, hogy számtalanszor
167 2, 10| Először is jön a várkapu. Azt a kapusnő, egy ritkán alvó
168 2, 10| kulcsárnőnél, másik a hetesnőnél, azt nem lehet kinyittatni anélkül,
169 2, 10| mélyen alszik, hogy mire azt feldörömböli álmából valaki,
170 2, 10| negyedik a zárt folyosó rácsa, azt a szobaleány nyitná fel,
171 2, 10| sírboltba, hogyan tehette azt saját maga annyi zárt ajtón
172 2, 10| megközelíteni.~Az apát úr tudta azt jól.~– Grófnő, én maradok
173 2, 10| rázta meg vállait.~– Vagy azt hiszi ön – folytatá az apát –,
174 2, 10| kézről kézre adva bámulta azt sorba. Csoda volt az! Magyarország
175 2, 10| kétszázharminc nagy műlapon. Azután azt, hogy hány ló, hány teve
176 2, 10| szöveg volt. Összehasonlítva azt a magyar szöveggel, úgy
177 2, 10| aztán, mikor felébredt, azt hitte, hogy ott járt, ahova
178 2, 10| arra hallgatott most.~Hanem azt neszelé, nem hallatszik-e
179 2, 10| hideg. Képtelenség volt azt várnia, hogy ember olyasmit
180 2, 10| ajtóhoz futott, s felnyitotta azt.~A pillanat hevélye felmagasztalt
181 2, 10| jutottam be az udvarra, azt majd elmondom, ha végeztünk.~–
182 2, 10| Hogy kitől jönnek e hangok, azt mindjárt meg fogjuk tudni –
183 2, 10| Ítéletet tartani fölöttük. Ön azt ígérte, hogy együtt fog
184 2, 10| ugyanazokat ébren végigjárják, azt hiszik, hogy már egyszer
185 2, 10| végighaladt a lépcsőkön, azt súgá neki:~– Egy ablak ki
186 2, 10| törve.~Pedig sohasem látta ő azt. A könyvtárajtóhoz értek.~–
187 2, 10| grófnő az elkárhozottaknak azt a kínját érzé, amit kell
188 2, 10| hogy őket valaki megleste: azt ízekre fogják tépni. Húsz
189 2, 10| egy lökéssel felfordítja azt kancsóstul, lakomástul együtt,
190 2, 10| hátul maradt, ordított, azt hitte, őt viszik a pokolba;
191 2, 10| eszénél! A bolondságnak vége. Azt láthatja ön, hogy rossz
192 2, 10| A rácsajtó tárva maradt. Azt bezárta, s levonta róla
193 2, 10| megérdemeltem: „ember!” Azt látja ön, hogy csodákat
194 2, 10| lefújjam ez eseményről, azt is elmondom, hogyan jöttem
195 2, 10| maguk. Hogy mire való e zaj, azt megmagyarázta előttem az
196 2, 10| találkozási módot, s hogy a grófnő azt soha fel ne fedezhesse,
197 2, 10| rémvilágításával vették azt körül. Ha csendben, suttogva
198 2, 10| grófnő rég megtudta volna azt. Abból, hogy Mahók plébános
199 2, 10| keresztül menekült ki, megtudtam azt, hogy az a rácsajtó az,
200 2, 10| kastélyba; és azonfelül azt is, hogy a sekrestyésnek
201 2, 10| kizárta magát a világból, s azt hitte, hogy másokat is kizárhat
202 2, 10| gúnykacaja ellen?”~Végre azt hivé, hogy megtalálta a
203 2, 10| amelynek ön főnöke; egyedül azt kérve, hogy megszentségtelenített
204 2, 10| viaszfehér kezét, megszorítá azt, s aztán büszkén felemelve
205 2, 10| fogná a grófnő megtalálni azt, amit keres: a nyugodalmat.
206 2, 10| ellen?~– Grófnő, ön életének azt a felét, mely örömeket oszt,
207 2, 10| volna gondja, s minden ember azt hinné, hogy a világ megáll
208 2, 10| kőskatulya négy toronnyal: erről azt mondják, hogy „bazilika”;
209 2, 10| művészete is, de nem divat azt pártfogolni; van tudománya
210 2, 10| megnyissa saját úri lakában, azt meg oly tragikus gyászemlék
211 2, 10| grófnő elbámult.~– Én pedig azt hittem, hogy az nagyon sok
212 2, 10| Meglehet, hogy meg is érdemelte azt ez a pap.~… Hanem annyi
213 2, 11| hajtani nem tudok.~– Óh, azt nem is engedném.~Most azután
214 2, 11| ne nagyon.~A grófnő nem azt értette ezalatt, hogy a
215 2, 11| másikat agyonlőtte ön?~– Igen. Azt a lövést hallotta ön kívülről.
216 2, 11| annyira eretnek, hogy nekem azt találja mondani, hogy én
217 2, 11| az okát a levélben; de én azt hiszem, hogy az csak mendemonda,
218 2, 11| vétséget takargatnak. Én azt hiszem, hogy a grófnőt meglopták.~–
219 2, 11| miután a grófnő sohasem fogná azt elhini, hogy az ő egyetértése
220 2, 11| ezt csak ürügynek tartom. Azt elhiszem, hogy a grófnő
221 2, 11| többé falun nem fog lakni, azt tudom. Arról sincs semmi
222 2, 11| akart neki róla adni. Iván azt mondá, hogy szükségtelen,
223 2, 11| szemei kerekre. – És mibe? Azt mindjárt megmondom. Tegye
224 2, 11| megmondom. Tegye ön meg azt a szívességet, hogy szítsa
225 2, 11| dühöngeni.~A bevégzett tény után azt mondta Iván:~– Ez már hát
226 2, 11| eleven. Hát azzal mi lesz? Azt is agyon kell lőni, hogy
227 2, 11| rögtön el fogják oltani.~– Azt képzeltem – mondá Iván. –
228 2, 11| mire Iván igen szárazan azt az észrevételt tevé, hogy
229 2, 11| jutalmat jó szolgálatáért, csak azt a szót ne kellett volna
230 2, 11| tettetve a grófnő Ivánhoz. – Ön azt állítja, hogy a gyémánt
231 2, 11| az sincs.~– Én szeretném azt látni, mert nem hiszem –
232 2, 11| agrafot kivonva, odanyújtá azt Ivánnak: – Kísértse ön meg
233 2, 11| várt bizonyosabban, mint azt a választ Ivántól, hogy „
234 2, 11| gyútükörre.~A grófnő még mindig azt hitte, hogy a gauklereinak
235 2, 11| Mikor tovarobogtak, a grófnő azt kérdé az apáttól:~– Ugyebár
236 2, 12| vagy baisse? Ő már tudta azt, hogy az az utcai fizionómia
237 2, 12| papírra tett nyomokat.~Mikor azt hiszik róla, hogy mulat,
238 2, 12| zárdát építtet uradalmában, azt hadd váltsák meg az örökösök;
239 2, 12| örökösök sohasem fogják azt tőlem kiváltani tudni.~–
240 2, 12| Az nem olyan könnyű. Azt csak egy olyan konzorcium
241 2, 12| belőle csinálni?~– Először azt.~– És azután?~– Feleségül
242 2, 12| róla. Először is nem értem azt, hogy minek neked a házasság.
243 2, 12| megértettem, akkor nem értem azt, hogy minek viszed azt,
244 2, 12| értem azt, hogy minek viszed azt, akit feleségül akarsz venni,
245 2, 12| pattogott hetykén Félix. – Azt te nem érted. Az sublimior
246 2, 12| itt Bécsben. Mikor aztán azt akarod, hogy ez a házasságod
247 2, 12| homlokát.~– Köszönöm.~Biz azt meg is csókolhatta azért
248 2, 12| barátságunk emléke nem súgná azt, hogy amivel neked tartozom,
249 2, 12| tartozom, az szeretet, úgy azt kellene éreznem, hogy az
250 2, 12| kormányán, fiam! És ezek azt hiszik, hogy ők fognak ellenállhatni
251 2, 12| Halomra dűl az egyház! S azt hiszik, hogy azt ócska támaszokkal
252 2, 12| egyház! S azt hiszik, hogy azt ócska támaszokkal fogják
253 2, 12| a törvényjavaslat, mely azt az állam javára szekularizálja.
254 2, 12| erősen fogsz állani, akkor azt fogom mondani: „Most tartsd
255 2, 13| szerepeltem. Hol veszem hát azt a renomét, amiért tudós-társasági
256 2, 13| beszéltettek magukról, míg azt viszont a méltányosság kényszerít
257 2, 13| legirgalmasabban bánt vele, amelyik azt állította róla, hogy a csepegőkő
258 2, 13| elmondva indokait, amiért azt nem élvezheti. Holnap utaznia
259 2, 13| Csak a kezdetét kell tudni. Azt is könnyű volt kitalálni.
260 2, 13| nagyon is jó előadással bír; azt én bámultam a székfoglalójánál.~–
261 2, 13| crustacaeákról?~– Hahaha! Nem. Azt nem. Az jó volt az Akadémiában.
262 2, 13| nagyon kérte, hogy csak tegye azt.~Iván arcán észrevehető
263 2, 13| újra meg újra elolvasná azt, merev tekintete a levél
264 2, 13| kebléből a levelet, s kitárva azt maga előtt, folytatta, ahol
265 2, 13| fekete frakkban megjelenni, azt kockáztatta, hogy a legelső
266 2, 13| úriember, akivel találkozik, azt fogja neki mondani, hogy „
267 2, 13| igyekezettel törte a kedvéért azt a nyelvet, mit csak most
268 2, 13| jobbak. Már most ezután ez azt hiszi, hogy vagy nem látta
269 2, 13| igen jól véli mulattatni azt a fiatal poétát, aki hazafias
270 2, 13| előtte állóhoz, hanem hagyja azt ott állni és beszélni, amíg
271 2, 13| vagy mikor elrejtőznek, azt hisszük feketék; csak mikor
272 2, 13| öntudata a bűbájnak, mely érzi azt, hogy ő egy bizonyos világnak
273 2, 13| s folytatták reggelig.~Azt bizony tették volna, ha
274 2, 13| Theudelinda grófnő termeiben, azt elég jókor megtudta tőle
275 2, 13| gondviselésben? Ön hiszi azt, hogy vannak „missziók”?~–
276 2, 14| ismerünk, a hatodikról még csak azt tudjuk, hogy „van”.~De azt,
277 2, 14| azt tudjuk, hogy „van”.~De azt, hogy „van”, már bizonyosan
278 2, 14| barom” hajó meglelte magától azt az utat, mely a szabad tengerre
279 2, 14| visszatért.~Hogy ott járt, azt bizonyítá a szájában hozott
280 2, 14| chiton squamosus páncélja.~Azt mohón elköltötte a fiatal
281 2, 14| kezdte, örömmel nyúlt utána, azt hitte, bolha. Megörült neki,
282 2, 14| sejtett világrész felé?~Azt megmondta maga a tenger.~
283 2, 14| pont, hol Kane és társai azt fölfedezték, 82° 2’ foka
284 2, 14| Meghaljon-e a föld?~A föld azt mondja: „Nem! Én élni fogok
285 2, 14| mérsékelt égöv. És mikor azt a dögletes mocsárt, melyből
286 2, 14| kell fegyver. Ami volt, azt kiirtották, s kívülről nem
287 2, 14| hozzálátnak, hogy szerezzenek azt. Leszármaztató huzalaik
288 2, 14| jelent az?” Mit jelent? Azt, hogy az éjsark országában
289 2, 14| azzal foglalkozik. Hanem azt cselekszi, hogy kezében
290 2, 14| egy háznak már öregség, ha azt megéri anélkül, hogy egyszer
291 2, 14| hogy amit egy ember ír, azt tíz más betűnként szedje
292 2, 14| ember megírjon egy darabot, azt tízen betanulják s előadják
293 2, 14| mint a mieink, kik látják azt az életet, melyet mi itt
294 2, 14| tudnak-e mirólunk valamit?~Én azt hiszem, hogy igen.~Hogyan?
295 2, 14| Ha ezelőtt harminc évvel azt mondta volna valaki, hogy
296 2, 14| hogy lesz idő, amelyben azt a trónbeszédet, melyet az
297 2, 14| ezer tengeri mérföldön túl, azt mondták volna neki: „Poéta
298 2, 14| ha valaki húsz év előtt azt mondta volna, hogy lesz
299 2, 14| lehet őket különböztetni, azt mondták volna neki rá: „
300 2, 14| felé.~Egyszer azután eléri azt. Elfogy a kőszén, s a kiirtott
301 2, 15| volt, mikor neki a tükör azt mondta: „Szép vagy, szép
302 2, 15| látta magát tündérszépnek. Azt gondolta magában: olyan
303 2, 15| Egészen más szempontból fogta azt fel a nagy olvasottságú
304 2, 15| nekem egy gyémántot, hogy azt szeme láttára elégessem;
305 2, 15| őt.~– Tudja ön, hogy én azt mind hiszem, amit ön most
306 2, 15| No, kérem, ne mondja rá azt, hogy az egész felolvasás
307 2, 15| nem erény, a delej okozza azt. Elhiszem. De már most a
308 2, 15| egymást fel is keresik, s azt hívják szeretetnek, mely
309 2, 15| pólusairól. Ugyanott bizonyosan azt is olvasta, hogy a delejnek
310 2, 15| darab, nehogy az utóbb jövők azt mondják, nézd a neveletlen,
311 2, 15| mellehúsát veszi ki, pedig azt más is szereti! Az elrabolt
312 2, 15| mondok neked egy élcet. Azt mondtad a Delejországod
313 2, 15| szivarra akar gyújtani, azt mondja a szemközt jövőnek. „
314 2, 15| hogy inkább maga mondta azt el ismerőinek, mint hogy
315 2, 15| tartatott. Most azután, mikor azt látták, hogy Iván calembourjára
316 2, 15| elég.~Hogy miért nem elég, azt nem mondhatta el, mert éppen
317 2, 15| Kinn a falun is játsszák azt, csakhogy még nem jöttek
318 2, 15| jöttek rá, hogy mint lehet azt hazárdjátékká felfokozni.
319 2, 15| a játékasztaltól. Akkor azt mondta Ivánnak Salista őrgróf,
320 2, 15| poharat, s összekoccintva azt a kapitányéval, felhajtotta
321 2, 15| a koponyáját annak, aki azt mondja, hogy ő nem tudós.
322 2, 15| egy ajtón a kezét, hogy azt ő megcsókolhassa. Alig bírták
323 2, 15| Ödön gróf nagy sebten s azt mondja Ivánnak:~– Dobd le
324 2, 15| van a bántalmazásban. S azt ön igen jól tudja.~A sor
325 2, 15| van egy vesszőparipája, azt ő azon a pálcalovon úgy
326 2, 15| csalétek.~– Csakhogy én azt Ivánnak nem mondom el.~–
327 2, 15| A grófnő talán hallotta azt már, hogy én mi vagyok odahaza?
328 2, 15| megy a föld alá, mindennap azt tudni róla, hogy el van
329 2, 15| újra feltámadjon; tudni azt, hogy akit legjobban szeret,
330 2, 15| sem hallik fel, és tudni azt, hogy ez a föld mélye teli
331 2, 15| örökre temetve maradjon. Azt értem, hogy ily izgalomra
332 2, 15| Hah! Mikor egy anyának azt kell kiáltani futó gyermeke
333 2, 15| szenvedély! Én szeretem azt a földalatti sötétséget!~
334 2, 15| csatamezőig kíséri; még azt is felfoghatom, ki a csatába
335 2, 15| kisasszony, megtette már azt, hogy egyedül végigutazta
336 2, 15| Partjain. S ott merészen azt mondani a delej embereinek: „
337 2, 15| nézett Ivánra.~– Tudja ön azt, hogy az a tárgy, amit ön
338 2, 15| grófnő.~– S mi adja önnek azt a ritka bátorságot, hogy
339 2, 15| családunk között. Ön is azt teszi-e velem, amit ősömmel
340 2, 15| tárcáját zsebéből, odanyújtá azt ifjú getlemannek. – Add
341 2, 15| vállat vont rá.~Ödön pedig azt kérdé szép húgától:~– Úgy
342 2, 15| honleánytól, s összetéveszti azt a viszonylatokkal, melyek
343 2, 15| maradt győztes. Az őrgróf azt mondta róla: „Az ördög vigyen
344 2, 15| szorított sarkantyúkkal, azt mondta: „Vesszek el, ha
345 2, 15| visszatérne a grófnő.~– Azt teszem.~– Nem messze van.
346 2, 16| s nagyon szótalan volt.~Azt kérdezte magában: „Vajon
347 2, 16| Vajon ezek mind tudják azt, amit Iván tud?”~Az urak
348 2, 16| durvaság nélkül.~– Teheted-e azt fel rólam? Igen ügyes tervem
349 2, 16| ügyes tervem van hozzá.~– Én azt akarom tudni. Mert én erre
350 2, 16| az izotermák túlsó felén, azt szeretném.~– Tehát elmondom
351 2, 16| ne fintorítsd el, kérlek, azt a te szép arcocskádat. Nem
352 2, 16| otromba tréfa volna. Hanem azt tesszük, hogy ma este vacsora
353 2, 16| hazamegy levegőt főzni. Mert azt lehetségesnek tartom, hogy
354 2, 16| is, ha megsértik erősen, azt kiáltsa: „Hol a pisztoly?”,
355 2, 16| fogai vannak. „Ça mord!”~– Azt bízd rám!~Vacsora felett
356 2, 16| téve a vékonyabb csontú; az azt pofon ütheti, inzultálhatja,
357 2, 16| társalom, hanem fogadná el azt, amit a kódex úrnak, szegénynek
358 2, 16| elégtételt nem vesz, a societás azt kirekeszti kebléből? Fordítaná
359 2, 16| a társalom, s rekesztené azt ki, aki a bántalmat elkövette,
360 2, 16| vállat vont.~– Hogy tudnám én azt, én, szegény föld alatt
361 2, 16| melltűjét – mondá. – A néphit azt tartja, hogy jó barátoknak
362 2, 16| kevertétek bele az én nevemet? Azt én nem engedtem meg.~– Az
363 2, 16| hozatik; s mikor Salista azt fogja mondani, hogy: „De
364 2, 16| niaiserie-hez készülünk, s te azt mondtad rá: jól van. Hanem
365 2, 16| s nyugodt, hideg hangon azt felelte: „Meglehet, hogy
366 2, 16| nyugalommal szembeállt velem és azt mondá: „Kedves barátom!
367 2, 16| Ami ezután következik, azt tudod. Kérlek, hívd fel
368 2, 16| segédeim. Amit határoztok, azt tudassátok majd velem. A
369 2, 16| valakinek a kesztyűt, ő erre azt felelte: „Az a kötelesség,
370 2, 16| filozóf nézeteitől, aki azt mondja: „Nekem senkim sincs,
371 2, 16| megtörténni. Én megtiltom azt nekik!~– Szeretném, ha tudnád
372 2, 16| feleknek saját szállásukon kell azt bevárni, miben egyezünk
373 2, 16| e tárgyban véleményezni, azt előre mondhatom, hogy ez
374 2, 16| fog előfordulni. Berenddel azt a nyilatkozatot adatjuk,
375 2, 16| éjszaka lett.~Angela grófnőről azt beszélte a társalkodónője,
376 2, 16| éjjel gyertyát gyújtani, azt állítva, hogy már reggel
377 2, 16| szokástól, neki is jó lett volna azt követni. Innen azután együtt
378 2, 16| sorompójáig haladt. Mikor odaért, azt mondá Salistának: „Ön nem
379 2, 16| kiálta fel a grófnő.~– Azt hittük, bizton tehetjük
380 2, 16| összeborzongott.~– Ekkor Iván azt mondta ellenfelének: „Uram,
381 2, 16| párbajsegédi kötelességet. Nektek azt kellett volna mondani Salista
382 2, 16| beleegyezése nélkül okvetlenül azt tettük volna.~– Nem kellett
383 2, 16| szokás, kénytelenek voltunk azt holnap reggelre halasztani.~–
384 2, 16| folytán került bele, akkor azt éred el vele, hogy egy ember
385 2, 16| veszni indult! Ki kérdi azt, hogy mi lesz őbelőle. A
386 2, 16| S amit egyszer megharap, azt ugyan fogva tartja. Mi felhoztuk
387 2, 16| fognak. Hogy mi lesz belőle, azt az Isten tudja.~Ödön gróf
388 2, 16| egyszer fáradtan leült, azt suttogá magában: „Úgy tettem
389 2, 17| mármost a mi filozófunktól azt kérdezheti minden ember: „
390 2, 17| menjen-e fel hozzá Bécsbe, vagy azt csalja le magához Pestre?
391 2, 17| ideig. Hogy miért volt ott, azt majd megtudjuk a maga helyén.
392 2, 17| pénzét odaadta az özvegynek, azt mondva neki, hogy azon a
393 2, 17| Zongorázni tanít és éneket kísér. Azt is jól fizetik. Különösen
394 2, 17| harmincharmadikat nem ismerem. Azt sohasem próbáltuk el még
395 2, 17| sohasem jön színpadra?~Nekem azt mondják, hogy éppen arra
396 2, 17| kirukkol vele: „Képzelje azt a kiállhatatlan Waldemár
397 2, 17| herceget, tegnap a páholyban azt mondta nekem, hogyha próbáimon
398 2, 17| beszélt Waldemár, s Lixi azt mondta, hogy majd ruinálja
399 2, 17| Gondolom, hogy mit! – Ah, biz azt ön nem gondolja. Csak egy
400 2, 17| herceget megnyerni. Lixi azt mondja, hogy az most legkönnyebb
401 2, 17| delnő meghúzta a hajamat, s azt mondta: Maga szamár! Maga
402 2, 17| esztendeig talyicskáztam azt napszámban Berend Iván úr
403 2, 17| elé.~Árpád nem is sejtette azt, hogy milyen pokoli gyönyörűséget
404 2, 17| nőisége minden bűbájával azt visszahódítani. Gazdag,
405 2, 17| majd Kaulmanné találja azt elfoglalni.~Ezeket tudta
406 2, 17| kell, mert őt akarta védni! Azt a hölgyet, akit, ha meg
407 2, 17| belerohanjon a gyalázatba, azt a gondolatot nem bírta elviselni.
408 2, 17| melegvérű embereknek mondjuk azt, hogy Iván Evelinát akarta
409 2, 17| hidegvérű embereknek pedig azt, hogy spekulált, és a bondavölgyi
410 2, 17| csinált hozzá. A herceg azt mondta, hogy meg fogja gondolni
411 2, 17| hazugságokban, hanem egyenesen azt mondtam a jóltevő tündérnek,
412 2, 17| nagyot nevetett rajtam s azt mondta, hogy majd hát segít
413 2, 17| tökéletes igaza van, mikor azt mondja, hogy nem ereszt;
414 2, 17| hogy nem ereszt; és én azt hiszem, hogy nekem is igazam
415 2, 17| a levél.~Sokáig elnézte azt a fényképet. Egy hölgy,
416 2, 17| kés van a kezemben?~– Én azt el tudom öntől venni.~Az
417 2, 17| kis papucskáiba dugta, s azt mondá a hercegnek, hogy
418 2, 17| van még hátra.~A herceg azt kérdé, hogy mi annak a címe?~
419 2, 17| mi annak a címe?~Evelina azt súgta: azt majd megtudja
420 2, 17| címe?~Evelina azt súgta: azt majd megtudja ön holnapután.~–
421 2, 17| ő egyiktől sem érdemelte azt.~
422 2, 18| Neked tekintetbe kell venned azt, hogy Iván igen lovagiasan
423 2, 18| után a kardot. És azután azt is tekintsd, hogy ő egy
424 2, 18| többre.”~István gróf azonban azt az észrevételt találta kiszalasztani –
425 2, 18| sejtszövete magyarázza meg azt.~– Tovább! – kiálta Salista. –
426 2, 18| kapott vágást.~Iván pedig azt tette, hogy nem védte azt
427 2, 18| azt tette, hogy nem védte azt a vágást sem jól, sem rosszul.~
428 2, 18| lovas harci szablyák, vagy azt felejtette ki a szemmértékezésből,
429 2, 19| fél könnyebb sebet kapott, azt hamarább hagyhatják el a
430 2, 19| mondá István gróf. – Én azt hiszem, hogy Iván most itt
431 2, 19| felénk sem jön többet.~– Ah, azt a bolondot nem teszi; százat
432 2, 19| Azok meg nekem nem hisznek. Azt kérdik tőlem, hogy hol van
433 2, 19| úrnak azon szíves fogadást, azt a szeretetreméltó barátságot,
434 2, 19| keserűség volt mosolyában, s azt mondta Eduárdnak halkan:~–
435 2, 19| még mást is előre látok; azt, hogy mikor most ez az ember
436 2, 19| ember odalenn a hölgyeknél azt fogja mondani, hogy ő elmegy,
437 2, 19| szép húgod fel fog kelni és azt mondja rá: „Akkor ketten
438 2, 19| tanúskodik az. Hálám viszonozza azt.~– Tehát meddig marad?~–
439 2, 19| amidőn ily marasztalásra kell azt felelnem, hogy mégis távozom,
440 2, 19| elhalmoz. Önnek nem felelhetem azt, amit egyéb ismerőseimnek,
441 2, 19| velünk jönni, ha otthon ül, azt mondjuk: gyáva, fösvény,
442 2, 19| lélekjelenléttel mondá a grófnőnek:~– Azt helyesen teszi, grófnő!
443 2, 19| egyszer megszerettek egyet, azt nem felejtik el többé soha.~ ~
444 2, 19| Mikor elváltak egymástól, azt mondá unokabátyjának:~–
445 2, 20| hítta fel bíróul, attól is azt kellett megtudnia, hogy
446 2, 20| unokája bölcsője felett, mikor azt altatva ringatta. Valami
447 2, 20| s ahelyett: „Asszonyom!” azt kiáltotta neki: „Leányom!”~
448 2, 20| rendelkezéshez beleegyezését adja, azt kieszközölni az én gondom
449 2, 20| valaki iránt barátságot érez, azt mondja meg nekem őszintén,
450 2, 20| ért. Amit meg akart kapni, azt megkapja. Hanem viszont
451 2, 20| viszont odaadta önnek a nevét, azt vissza nem veheti öntől.
452 2, 20| kérek öntől. Mert akkor azt fogom hinni, hogy azt sem
453 2, 20| akkor azt fogom hinni, hogy azt sem tartja meg, amit igazán
454 2, 20| én nem leszek. Én pedig azt akarom, hogy mikor én már
455 2, 20| Hiszen mások is megtudhatnák azt, csak egy conversations-lexicont
456 2, 20| vette őt körül. A világ azt hitte, hogy a hercegnek
457 2, 20| unokaleánya; Evelina pedig azt hitte, hogy hitvesi kötelességet
458 2, 20| kötelességet teljesít, mikor azt teszi, amit neki az ő ura
459 2, 20| alól ki volt már húzva!~Azt pedig ugyan megmenthette
460 2, 20| másképp? Fogadhatta-e meg azt, amit Iván tanácsol neki?
461 2, 21| Azután még egy vasút, mely azt a világpiaccal összeköti.~
462 2, 21| bondavári kőszéntelep megéri azt. Még többet is. De ki tud
463 2, 21| a nap alatt.~Mikor Félix azt a szívességet tette Ivánnak,
464 2, 21| értekezés alá írva.~„Hadd lássuk azt a madárnyomot!” – kiáltának
465 2, 21| szó!”~Egyik csoport tudós azt állította: lehet, másik
466 2, 21| állította: lehet, másik azt állította: nem lehet.~Miért
467 2, 21| megköszönte igen szépen azt a szívességet az egész tudós
468 2, 21| parin felül vannak jegyezve; azt a kis nyereséget szeretné
469 2, 22| legcsengőbbek az egész városban; azt mondják, mikor azokat a
470 2, 22| azután született egy fia, s azt valósággal Árpádnak is keresztelték.~
471 2, 22| annak fia? Miért keresztelik azt éppen Árpádnak? S miért
472 2, 22| egyebet beszélnek róla, azt mind a poéták találták ki.~
473 2, 22| aranypénzét Belényinének, hogy azt Árpád zenei képeztetésére
474 2, 22| ott lesz egy máglya, azon azt megégetik. Aki másként tesz,
475 2, 22| felhordta a német bankót, azt meggyújtották, elégették.~
476 2, 22| Sajnálta nagyon tűznek vetni. Azt tette, hogy megszólítá gazdag
477 2, 22| vén görögöt, nem váltaná-e azt be neki magyar bankóra.~
478 2, 22| odament az asszonyhoz, s azt mondá neki – Én nem akarom
479 2, 22| az meg német volt. Az meg azt doboltatta ki, hogy akinél
480 2, 22| van téve gyermekestül, ha azt mind elveszti. Minek fizette
481 2, 22| Belényiné nagyon kérte, hogy azt semmiképpen ne tegye.~–
482 2, 22| két garasom, ni! – S mikor azt előhúzta zsebéből, sírva
483 2, 22| kommendáns úrhoz, csak elégették azt is a piacon.~Szörnyű nevetni
484 2, 22| kenyerét megkereshesse.~Azt az aranypénzt, amit Ivántól
485 2, 22| Isten talentumot adott neki, azt nem művelte olyan kedvvel,
486 2, 22| melyen át leeresztette azt a mélységbe, hogy senki
487 2, 22| órájában a napnak kellett azt hallania. Még éjjel is azzal
488 2, 22| szomszédnak eszébe jutott azt megkérni. Fizetni nem tudtak;
489 2, 22| egyetlen árverező, megvette azt negyedrész áron. Ami visszajárt
490 2, 22| visszajárt a vételárból, azt Belényiéknek kiadták, s
491 2, 22| téglával be is falazta azt, hogy valamiképp rá ne jöjjenek.
492 2, 22| aláfirkantásával besepri két hét alatt azt az összeget! Ejh, de csak
493 2, 22| arról, hogy én tartozom azt átadni uramöcsémnek; ez
494 2, 22| énnekem valaki a börzén azt mondja: adok önnek ultimóban
495 2, 22| száját.~– No már, urambátyám, azt meg kell vallanom, hogy
496 2, 22| soha senki életemben! Már azt meg kell adnom, hogy mesteremre
497 2, 22| ezüsttel! Hát még mikor azt megtudják, hogy a sok ezüst
498 2, 22| forint? Adja csak vissza azt a bankót, mást akartam adni:
499 2, 22| egyforintost.~Spitzhase azt is megköszönte, és kezet
500 2, 22| ember. Adja csak vissza azt az egyforintost, megint
1-500 | 501-840 |