Rész,  Fejezet

 1   2,  6 |     dolgod mennyiben van már? – kérdé Iván, midőn útnak indultak.~–
 2   2,  7 |      leereszkedés részvéthangán kérdé tőle:~– Mit vétettél annak
 3   2,  8 |         Parancsolja a grófnő? – kérdé a kisasszony.~– Látni akarom –
 4   2,  9 |         ha nem térnek vissza? – kérdé a grófnő aggodalmasan.~–
 5   2,  9 |       volt semmi zaj odalenn? – kérdé bámultában felemelkedve
 6   2,  10|      működik.~– Emberi csíny? – kérdé a grófnő elszörnyedve. –
 7   2,  10|     végeztünk.~– És cselédeim – kérdé a grófnő elbámulva –, kik
 8   2,  10|         ordítását e zsivajon? – kérdé a grófnő, megragadva mindkét
 9   2,  10|    vannak űzve.~– Mit tegyek? – kérdé a grófnő, s erőltette magát,
10   2,  11|          Mit csinál a grófnő? – kérdé az apát bámulva.~– Rögtön
11   2,  11|          Ki ön? Mit akar itt? – kérdé a pap.~– De ön ki, és mit
12   2,  11|         rosszak az én lovaim? – kérdé a grófnő felborsoltan.~–
13   2,  11|      tovarobogtak, a grófnő azt kérdé az apáttól:~– Ugyebár ez
14   2,  15|        a delej-ekvátor alatt? – kérdé Angela grófnő.~– Például
15   2,  15|        te sohasem iszol bort? – kérdé a kapitány Ivántól.~– Esztendőben
16   2,  15|     ment.~– Szoktál táncolni? – kérdé tőle a kapitány.~– Egyszer
17   2,  15|         vont rá.~Ödön pedig azt kérdé szép húgától:~– Úgy látszik,
18   2,  16|      volt?~– Honnan gondolod? – kérdé Angela hevesen.~– Iván magaviseletéből.
19   2,  16|   egyedül.~– Nos, mi történt? – kérdé Angela.~– No, mi szép bolondot
20   2,  16|        elfogadtátok a kardot? – kérdé Angela összevont szemöldökkel
21   2,  17|         még hátra.~A herceg azt kérdé, hogy mi annak a címe?~Evelina
22   2,  32|         Mivel akarja rávenni? – kérdé Evelina. (Még mindig nem
23   2,  34|  tömérdek szép koszorú közül? – kérdé a hölgytől.~– Mert nem érdemlettem
24   2,  34|          Ki mondta ezt önnek? – kérdé elképedve a bankár.~– Ugyanaz,
25   2,  35|        Mi van számomra hátra? – kérdé Evelina elcsüggedten, s
26   2,  36|    önnek engedelmet idejönni? – kérdé Evelina indulatosan.~– Nem
27   2,  42|  sisakos. Az egyik megszeppenve kérdé, hogy ha felnyitják azt
28   2,  42|    Ivánra; merev tekintetük azt kérdé tőle:~„Mit mívelsz? Ellenünk
29   2,  42|           El van oltva a tűz? – kérdé Spitzhase.~– Minden bizonnyal!~–
30   2,  44| Elvállalja ön e kötelességet? – kérdé a grófnő.~Iván némán inte