Rész,  Fejezet

 1   2,  5 |       az. Mikor húszéves suhanc voltam, elmentem szerencsét keresni
 2   2,  5 |        tengerre. Ezen a tutajon voltam én is. Harminckilencen voltunk
 3   2,  7 |  homlokát Péter – hiszen részeg voltam. Mit tudom én, mit csináltam!
 4   2,  7 |        vagy meghallja, hogy ott voltam, aznap maradjon otthon a
 5   2,  8 |      tanújele annak, hogy ébren voltam. Nem is lettem volna képes
 6   2,  8 | társaságban, amelyben annyiszor voltam már elhunyt családtagjaink
 7   2,  9 |         felül, hogy bűn is. Nem voltam képes eddig elhatározni
 8   2,  10|         oldalzsebéből. – Készen voltam rá, hogy gyilkosokkal is
 9   2,  10|         első értesülés után meg voltam győződve – kezdett hozzá
10   2,  10|         italok ellen. Tisztában voltam vele. Semmi kétségem sem
11   2,  11|  ablakomon zörgettek, még ébren voltam és dolgoztam, s amint az
12   2,  12|       házának. Szegény tót diák voltam, mikor atyád felkarolt;
13   2,  13|         látója, sem hallója nem voltam, sem soha ehhez hasonlót
14   2,  13|        Rég ideje, hogy utolszor voltam itt. Úgy tudom, a grófnő
15   2,  15|       élc, halljátok! Hexameter voltam, lovas katona, hatlábú;
16   2,  15|          mint magam, hogy én is voltam egyszer pápai zuáv, meg
17   2,  16|  célzott, úgy hogy én kénytelen voltam őt megszólítani, hogy lőjön
18   2,  18|    mondá Iván. – Huszár hadnagy voltam a szabadságharc alatt.~–
19   2,  19|     merész szavaimért! Ügyetlen voltam. Kíméletlenül beszéltem
20   2,  19|    parkettjén állok. Háládatlan voltam, mert kifejezést adtam ellenszenveimnek
21   2,  19|         szembe; de kényszerítve voltam rá, grófnő, az ön jósága
22   2,  32|        szóló tény mozdító ereje voltam. Holnap kellene a párizsi
23   2,  35|         rossz kedélyhangulatban voltam. Házi kellemetlenségeim
24   2,  36|     mondá:~– Tökéletesen készen voltam erre a feleletre, szép asszony,
25   2,  37|         Ej, de emberséges ember voltam érte, hogy pipára nem gyújtottam
26   2,  37|     érte, hogy ilyen okos ember voltam! Óh, én édes eszem! Óh,
27   2,  40|      éve, hogy megnyitottuk. Én voltam az első munkás benne.~–
28   2,  42|    százezer forintért, hogy ott voltam, de nem tenném meg kétszerannyiért,
29   2,  46|        Ön nem tudja, hogy én ki voltam.~– Mindent tudok! És mindent