Rész,  Fejezet

 1   2,  7 |              biztatta, a pergamenbőrű vén gyermek pofáját csókolgatva,
 2   2,  11|       rekedtek.~– Az ám. Az volt az a vén boszorkány, aki az asztal
 3   2,  11|               a sáfáraitól. Rossz két vén, ínpókos dikhenc volt.~Mikor
 4   2,  12|           nekem, hogy mikor egy ilyen vén hajadon kedvet kap egyszer
 5   2,  13|             van!”~„Az szép lesz, ha a vén báró Stefit felállítja az
 6   2,  17|             amit elegzekvált tőlük a „vén rác”. Azért nemcsak művészettel
 7   2,  22|           Árpádnak is keresztelték.~A vén görögöt mindez nagyon bántotta.
 8   2,  22|              áthajigálta a labdáját a vén görög háza tetején annak
 9   2,  22|          tetején annak az udvarára. A vén görög a labdát persze sohasem
10   2,  22|              hely az egész környék.~A vén görög a maga részét a patakból
11   2,  22|      megszólítá gazdag szomszédját, a vén görögöt, nem váltaná-e azt
12   2,  22|           meglátod! – szólt zokogva a vén görög. – Gyere csak holnap
13   2,  22|           Bécsbe tovább taníttatni.~A vén görög már most bírta az
14   2,  22| részfizetéseket.~Félix megnyugtatta a vén görögöt a részvények iránt,
15   2,  22|               barátját X. városban.~A vén görög ravasz, nyájas mosolygással
16   2,  29|             megindult a romok közé.~A vén munkás utána dörmögte:~–
17   2,  29|           kezeiket összekulcsolták.~A vén munkás jobbjával bal keze
18   2,  29|            nyomult a halálos légbe.~A vén munkás homlokáról a hideg
19   2,  29|                Újra lankad a kötél. A vén munkás a százhatvanadik
20   2,  29|           savanyú káposzta bűzéhez.~A vén munkások már tudták, hogy
21   2,  35|             ön, korholjon ön, zsémbes vén professzorom! Tud-e még
22   2,  37|              szól, mondja azt, hogy a vén Csanta meghalt!~Azzal kiküldött
23   2,  40|              kútüregbe.~Még oda is!~A vén munkás egyre imádta magában
24   2,  40|        hangzott Iván kiáltása: „Fel!”~Vén társa csendesen felvonta
25   2,  42|              is szükséges.~Intésére a vén munkás és a fiatal előhozták
26   2,  42|    tűzlámpáját sodronytakaró fedte.~A vén munkás működésbe hozta a
27   2,  46|         eloltásának az évfordulója.~A vén Pál felkereste Ivánt, ki
28   2,  46|                s fölvette szekerére a vén munkást.~– Ma egy éve annak
29   2,  46|               a leány, uram – mondá a vén Pál. – Hallom a nótáját.