Rész,  Fejezet

 1   2,  13|         inkognitó, amióta itt van!~István gróf, Theudelinda grófnő
 2   2,  13|      azután karon fogta, s elvitte István grófhoz, a háziasszony unokabátyjához,
 3   2,  15|            fel a nagy olvasottságú István gróf maga.~– Érteni kell
 4   2,  15|          nagyobb kedvük kerekedik; István gróf a teremben volt, míg
 5   2,  15|           dezertált, felvéve magát István gróf szállásába, ki Theudelinda
 6   2,  15|        mert éppen érkezett alulról István gróf s tudatá, hogy a társaság
 7   2,  15| negyediknek?~– Nos, tudós barátom?~István gróf nem tartá fölöslegesnek
 8   2,  15|              No ezt búcsú fejében!~István gróf fejét csóválta e tréfához;
 9   2,  15|        igen udvariasan búcsút vett István gróftól, ki viszont a maga
10   2,  15|         Délben az apát úr referált István grófnak az eltávozottakról.
11   2,  15|           kemény feje van! – mondá István gróf.~– Pihent erő… – jegyzé
12   2,  15|        higgyetek neki – szólt bele István gróf –, én ismerem a mi
13   2,  15|          meghívták rókavadászatra. István gróf jószága Pesttől néhány
14   2,  15|          meghívták e vadászatokra. István gróf paripái közül kiválasztották
15   2,  15|        legelső rókahajszában, mely István gróf jószágán tartatott,
16   2,  16|            vacsora után eloszlott, István gróf, Theudelinda grófnő,
17   2,  16|            megtörténjék! Én szólok István bátyámmal.~– Hiszen azért
18   2,  18|         dolog nem érdemes többre.”~István gróf azonban azt az észrevételt
19   2,  19|         Adieu!~Az ismerős társaság István gróf lakásán várta a tudósítást
20   2,  19|         konvencionátus karcolások?~István grófnak volt elég merészsége
21   2,  19|           Akkor én nyertem – monda István gróf. – Amelyik fél könnyebb
22   2,  19|           míg Géza gróf rohant fel István gróf lakására.~Felszakítá
23   2,  19|        ellenkezőtől tartok – mondá István gróf. – Én azt hiszem, hogy
24   2,  19|            a tárcáját, és fizetett István grófnak.~Ez nagyon komoly
25   2,  19|           Utoljára szorított kezet István gróffal.~– Én igazán örülök,
26   2,  19|       sértetlenül láthatom – szólt István gróf.~Két ifjú úr összesúgott
27   2,  19|     társaság előtt, és eltávozott. István gróf utánament. Demonstrált
28   2,  19|            arra magától is – szólt István gróf –, mert figyel ez mindenre,
29   2,  19|        tehát megy.~– Az ám – szólt István gróf –, de én még mást is