Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |        idegen bájak előtt lesüti szemeit, ki nem óhajtja azt, ami
 2   2,  5 | felszökött térdeiről, s megtörlé szemeit, mintha látni akarná gondolatait,
 3   2,  6 |         most még jobban felnyitá szemeit, s minden szót külön megnyomott.~–
 4   2,  7 |   hirtelen megtörölte kötényével szemeit, s azután mosolyogni törekedett.
 5   2,  7 |          sír, ha bántják, csak a szemeit forgatja, s a száját nyitja
 6   2,  8 |        gyönyörittasan emelve fel szemeit félig az égre, félig a papra,
 7   2,  8 |        most is folyvást forgatta szemeit, és semmi más nem mozdult
 8   2,  9 |          ez? – kérdezé a grófnő, szemeit kenetteljesen emelve feltartott
 9   2,  9 |  sekrestyés álomittasan dörzsölé szemeit; a pap elővette burnótos
10   2,  9 |         piros folt jelent meg, s szemeit zavarodtan süté le.~A pap
11   2,  10|        termetén imára kulcsolva, szemeit lehunyá és édesdeden szundikálván,
12   2,  13|       erre egy kicsit összehúzta szemeit, s az orrát vakarta.~– Igaz.
13   2,  14|   felébred, nem tudja kinyitni a szemeit, mert pillái lefagytak.~
14   2,  19|    arcához. Nagyon komor volt, s szemeit fel nem veté Ivánra.~– Milyen
15   2,  19|         nap alatt.~Angela lesüté szemeit. Ő is bele volt értve a
16   2,  20|         igazi könnyektől ragyogó szemeit, tört, elfojtott, reszkető
17   2,  28|  csüggesztve összetett kezeit, s szemeit elhomályosítá a könny.~És
18   2,  29|         a sipkáját homlokáról, s szemeit kerekre felnyitva odahajolt
19   2,  29|        hogy feküdjék. Lehunyta a szemeit, csak azért, hogy ne nézzen
20   2,  29|        arcát, amint vérben forgó szemeit rámereszti, s felhúzott
21   2,  29|     halottak próbája. Némelyik a szemeit sem bírta már felnyitni;
22   2,  31|  imádságos könyvbe sütni le szép szemeit.~A bűnbánat s a világ romlottsága
23   2,  33|          uram, ne dörzsölje ön a szemeit és az arcát! – szólt elfordulva
24   2,  35|     autonómiát?~Evelina lesüté a szemeit, és elgondolkozott.~– Nekem
25   2,  35|    elcsüggedten, s könnyben úszó szemeit választ kérve emelé Árpádhoz.~
26   2,  36|    csendesen betakaró, haldoklók szemeit lefogó, más világra elszállító
27   2,  44|          és a koszorúra szegezve szemeit.~Theudelinda felállt és
28   2,  44|      akkor, egy percre felnyitná szemeit, hogy büszkén azt mondja: „