Rész,  Fejezet

501   2,  22|             lejjebb fog szállni.~– Hát azt honnan tudja maga?~– Hja!
502   2,  22|              bocsánatot kérnének érte.~Azt szerette volna tudni, hogy
503   2,  22|         harmincöt lesz. Az egész világ azt vásárol. Egy gazdag nábob
504   2,  22|          közvetlen okozója.~Sőt inkább azt hitte, hogy ővele csak tréfálnak,
505   2,  22|            forint felpénzzel.~No iszen azt a lármát sem hallotta még
506   2,  22|       megengedte.~– De el ne csaklizza azt a részvényt! Tartsa meg
507   2,  22|            részletfizetés ideje eljön, azt is én fogom maga helyett
508   2,  22|               a becsületes ember ezzel azt hitte, hogy ezt a másik
509   2,  23|               kérdik, mibe kerül, csak azt, hogy mikorra lesz kész,
510   2,  23|            Rauné úr a távollevő előtt.~Azt, hogy a tárnában megszületett
511   2,  23|        tárnájába.~Ilyen a tudós ember!~Azt kutatja, ha addig él is,
512   2,  23|           odaereszteni a kőszene közé.~Azt pedig a legegyügyűbb árendás
513   2,  23|                ő kedves barátja, Félix azt mondja, hogy ő itt a szomszéd
514   2,  23|                összehívta munkásait, s azt mondta nekik:~„Bajtársak!
515   2,  23|            küldöttségetek megvizsgálja azt, s ki-ki megszolgált bére
516   2,  23|                üzleti összeköttetései; azt tehette megrontására, amit
517   2,  23|          forint árú részvényt írt alá. Azt a milliót Kaulman kölcsönözte
518   2,  23|              Kaulman kölcsönözte neki, azt a milliót a bondavári uradalomra
519   2,  23|               van. Egy kis pénzajándék azt igen boldoggá fogja tenni.~
520   2,  23|            jóltevés hiúsága hozta ide.~Azt is kicsinálta ő szépen,
521   2,  23|           magával hozhatná a lakomára, azt felelte rá, hogy nincs a
522   2,  23|           nehéz fogadást. Akik látták, azt hitték bűneit bánja és imádkozik.
523   2,  23|             megcsókolta a gyermeket, s azt kérdezte tőle: „Hát Micike,
524   2,  23|           ehhez, fiú?~Mit szólt volna? Azt tette, hogy kezet csókolt
525   2,  23|            népet.~Szaffrán Péter pedig azt találgatta magában, hogy
526   2,  23|            poharat, de attól sem tudta azt meg jobban.~Az ünnepélyt
527   2,  23|            hiba volt, hogy az úr akkor azt kiáltotta, hogy: „doktor!”~
528   2,  23|                kis házikója felé, hogy azt elseperjék; cserbenhagyta
529   2,  23|            jámbor részvényes mit tudja azt? Az igazgatóság tagjai jól
530   2,  23|          igazgatóság tagjai jól tudják azt, hanem hiszen ők látják,
531   2,  24|      csillagzatoknak, hogy amidőn Iván azt mondá magában: „Vajon meddig
532   2,  24|          ugyanakkor Waldemár herceg is azt kérdezé a diadalában ragyogó
533   2,  24|                 az bizonyos. Nem tudta azt más, csak Sámuel apát és
534   2,  24|               sincs ellene; sőt inkább azt akartam mondani, hogy az
535   2,  24|            vállalkozót is találni, aki azt felvegye.~Nem volt az könnyű
536   2,  24|                Az ajándékról meg éppen azt tartja, hogy annak nagyon
537   2,  24|             elvállalni, s egyszer csak azt hallják, hogy el kell hagyni
538   2,  24|         francia nyelven ejtegettek el, azt tudá meg, hogy a jelenlevők
539   2,  24|       mutogatják be őt egymásnak, mint azt a nevezetes fickót, aki
540   2,  24|                 mintha nem hallaná sem azt, amit lelkesült szóval a
541   2,  24|        lelkesült szóval a szemébe, sem azt, amit gúnyos nevetéssel
542   2,  24|               az uraságok itten tudnák azt, hogy én már egyszer emberhúst
543   2,  24|               sem meri azokban mondani azt a közönséges parasztimádságot,
544   2,  24|       csábítani ezer ember bámulatára!~Azt Péter nem vette számba,
545   2,  24|        összetalálkozott az apát úrral, azt mondá neki:~– Mikor megyünk
546   2,  25|      üvegprizmával. Lehet itt fény, ha azt mind meggyújtják!~A jámbor
547   2,  25|                a sok tükör elé lépett, azt hitte, nyilván még három
548   2,  25|            bámult a hottentotta, mikor azt látta, hogy a fehér ember
549   2,  25|                Szaffrán Peti kezét, és azt mondá neki halkan:~– Te
550   2,  25|            akar veled szólni.~Szaffrán azt hivé, hogy a vére a feje
551   2,  25|             ugyan bírni, de nem szabad azt elárulni. Ilyen magas úr
552   2,  25|              Ön kérte tőle?~– Azazhogy azt kértem, hogy mikor fogadhatna
553   2,  25|                kihallgatáson, s ő arra azt üzente titkárjától, hogy
554   2,  25|                 S őexcellenciája tudja azt, hogy erről a tárgyról akar
555   2,  25|           tárgyban akarok vele szólni, azt mondtam neki, hogy az operaházhoz
556   2,  25|         Kaulman úr csalatkozni fog, ha azt hiszi, hogy ilyen nagy vadat
557   2,  25|       elkomorít a faburkolat a szobán, azt felderítik a falakba illesztett
558   2,  25|               nem haragudtam terád. Te azt nem is tudod, hogy mikor
559   2,  25|           védheti magát. Nem mondhatja azt, hogy ami szabad a férfinak,
560   2,  25|             féltékenykedni; most pedig azt teheted, amit akarsz. Nekem
561   2,  25|           körül görcs vonaglott; Péter azt látta ebből, hogy ebben
562   2,  25|           osztod az aranyat. Látod, ha azt akarnád, hogy megáldjalak,
563   2,  25|             mind papirosból van.~Péter azt hitte, hogy ettől az egy
564   2,  25|            képzelem, hogy meguntad már azt a sok úri kotyvalékot, amivel
565   2,  25|                annyiszor megdicsértél; azt mondtad, senki sem tudja
566   2,  25|               mondtad, senki sem tudja azt olyan jól csinálni, mint
567   2,  25|              asszony még most is tudja azt készíteni és az ő számára?~
568   2,  25|                A színésznők jól tudják azt.) Fehér, hímzett pongyola
569   2,  25|               ezüstkalánnal kevergetve azt folytonosan, míg sűrűvé
570   2,  25|            verné a fejét, mégsem tudná azt úgy elkészíteni.~Bor nem
571   2,  25|             Ártatlan hűsítőszer. Péter azt hitte, hogy azt neki kötelessége
572   2,  25|      hűsítőszer. Péter azt hitte, hogy azt neki kötelessége az utolsó
573   2,  25|         Visszamegyek a templomba, ahol azt a szörnyű fogadást tettem:
574   2,  25|              napért, amelyen fogadtál, azt a napot, amelyen elhagytál.
575   2,  26|              ez óhajtott találkozáson, azt hitelesen nem mondhatjuk
576   2,  26|       vívmányokat, s eléhúzá fiókjából azt a bizonyos írást.~Arról
577   2,  26|            őexcellenciája valószínűleg azt hitte, hogy az az operaházhoz
578   2,  26|             fel sem tehette Evelináról azt az átkozott naivságot, hogy
579   2,  26|            írását.~Sietve bontotta fel azt.~S azután fanyalogva tette
580   2,  26|                azután fanyalogva tette azt le az asztalra.~Olyan képet
581   2,  26|                 súgá neki:~– Nem adják azt egy pár szép fekete szemért!
582   2,  26|           papírszeletre valamit írt, s azt Kaulmannak nyújtá.~Kaulman
583   2,  26|              nyújtá.~Kaulman átolvasta azt, s azután széttépte, és
584   2,  26|             súgott az elnök fülébe. Az azt továbbsúgta. Arra a gallérja
585   2,  26|              húzta mindenik a fejét, s azt mondta, hogy jól van.~A
586   2,  27|               amik nagyon ziláltak: te azt a velem ellenséges lábon
587   2,  27|             volt egy szép menyecskére, azt te, csak hogy nekem ne jusson,
588   2,  27|            vigyázz rá, mert ha egyszer azt az emberpiramist, aminek
589   2,  27|          kellemetlen mondat közül csak azt fogta fel, hogy Angela Salista
590   2,  27|                kedvem maradni többé.~– Azt jól teszi ön, Evelina. Lássa,
591   2,  27|  rokonszenveznek szellemeink. Én éppen azt akartam önnek tanácsolni,
592   2,  27|          gyenge volt elérzékenyülni, s azt hinni, hogy mégis igazságtalan
593   2,  27|            azért teszi, hogy egy napon azt mondhassa neki:~„Madame,
594   2,  27|             mademoiselle! Így rendelik azt a francia törvények, amik
595   2,  27|           lenni.~Fenn a kormányférfiak azt látják, hogy e hatalmas
596   2,  27|             Mind a tizenkét halinazeke azt hiszi, hogy azt a vasutat
597   2,  27|             halinazeke azt hiszi, hogy azt a vasutat ő hozta szűrujjában
598   2,  27|                 De hozsannával fogadja azt majd a francia és belga
599   2,  27|       olcsóságával minden vevőt elfog.~Azt a mesterséget ugyan Iván
600   2,  27|                pénze van, az mondhatja azt, mikor legjobban veszt is,
601   2,  27|           rendesen a „más zsebe” bánja azt meg!)~Neki pedig van heverő
602   2,  27|           Ilyen a tudós ember, aki még azt képzeli, hogy azért van
603   2,  27|               a pecsét a levélen, hogy azt, ami benne van, titokban
604   2,  27|          vállalkozást.~Dehogy úgy van!~Azt előre elhatározzák, hogy
605   2,  27|             vállalkozott valaki, akkor azt mondták a pártfogoltnak: „
606   2,  27|                 Az egész házsor eladó. Azt mondja, hogy felmegy Bécsbe,
607   2,  27|          halott-növényre visszatekint, azt látszanak mondani szikrázó
608   2,  28|               A szegény jó herceg~– Ön azt üzente nekem, hogy valamit
609   2,  28|            Cifra fogságban élek. S még azt sem tudom, hogy mi az élet.~–
610   2,  28|                fordulva az ajtónak.~És azt a pálcát, melyet a herceg
611   2,  28|                miért teszi ezt?~Másnap azt is megtudta a herceg.~Evelina
612   2,  28|               úrnak elég flegmája volt azt kérdezni tőle e pillanatban:~–
613   2,  28|                attól a szótól, mellyel azt mondta neki „leányom”.~
614   2,  29|                mikor kapott, elfelejti azt, aki adta.~A tudatlanság
615   2,  29|            több pálinkát inni nem fog.~Azt is tudta, hogy Szaffrán
616   2,  29|     gornyadozik.~Iván egész nap érezte azt a névtelen borzadályt, mely
617   2,  29|            otthon aludni. Minden módon azt akarta, hogy Ivánnal egy
618   2,  29|             elszenderedett, már érezte azt a kellemetlen bűzt az arcán,
619   2,  29|             minő a fülzúgás siketsége.~Azt sem tudta, merre forduljon.
620   2,  29|           ellenségei az emberek”, csak azt tudta, hogy egy irtóztató,
621   2,  29|     lármaharanghoz rohant, és elkezdte azt rángatni teljes erejéből.~
622   2,  29|               mintha volna valaki, aki azt nem tudná.~Azután egy hosszú,
623   2,  29|                olyan vékony volt, hogy azt az északi tárna robbanása
624   2,  29|              Itt az enyém. Alkalmazzuk azt!~– Csak azt szeretném tudni,
625   2,  29|                Alkalmazzuk azt!~– Csak azt szeretném tudni, hogyan?
626   2,  29|     kaucsuktömlője van, az elhajlik.~– Azt embereknek kell oda bevinni.~–
627   2,  29|                derekamra, s eresszétek azt könnyen utánam. Ha a tömlőt
628   2,  29|             gyapotövet, s belemártotta azt egy veder borecetbe, s azután
629   2,  29|          zárkövére támaszkodva, de már azt átlépni nincs ereje; s amint
630   2,  29|          Emberfölötti vállalkozás volt azt, ami hetek munkája lett
631   2,  29|              hetek munkája lett volna, azt most napok alatt végrehajtani.
632   2,  29|               Napokig fog tartani, míg azt a követ szétdarabolhatják.~
633   2,  29|               A részvénytárna munkásai azt mondák Ivánnak, hogyha valahol
634   2,  29|          látható lett az ajtó, s amint azt sarkaiból kiemelték, Iván
635   2,  29|               ajakról, hogy annak, aki azt hallotta, egész életére
636   2,  29|                utolsó pálinkaivást. És azt a vészjósló leheletet Iván
637   2,  29|                félelme volt.~Nem merte azt senkinek mondani, mert ha
638   2,  29|               telve vörös lánggal, ami azt hirdeti, hogy még mindig
639   2,  29|             legutóbb visszajött munkás azt mondá, hogy amint egy nagy
640   2,  29|           lámpája fogantyúját, betolta azt a támadt résen.~A lámpa
641   2,  29|               a felügyelők hanyagsága. Azt ön mint nagy fizikus tudni
642   2,  30|          jegyzőkönyvéből. A parquetten azt látják, hogy nem vagy „ott”,
643   2,  30|       felvilágosítom őt helyzetéről.~– Azt mondják, hogy Waldemár herceg
644   2,  30|                van bolondulva egészen. Azt mondják, ha Evelina elutazik,
645   2,  30|         feltörve Kaulman, s odanyújtva azt Sámuel apátnak.~Az apát
646   2,  30|                hogy egyszerre olvassák azt.~Abban pedig ez volt tudatva:~„
647   2,  31|              megromlott hírlapirodalom azt a megjegyzést tevé rá, hogy
648   2,  31|             vissza a világ az anyámnak azt, amit tőle elraboltak, s
649   2,  31|    felszakította mellényét a keblén, s azt kétfelé nyitva odamutatta
650   2,  31|            mellett a mankócskái.~– No, azt igazán sajnálom. Sok derült
651   2,  31|                az ördögök alatt?~– No, azt tudni fogja ön pater Anselme
652   2,  31|            vagyok?~– Ezer bocsánat! Én azt hittem, hogy ön nappal apáca-fejedelemasszony,
653   2,  31|             enni nagy böjtölés. Én még azt is elhiszem, amit a párizsi
654   2,  31|        takargatják.~– Ah! Az nem igaz! Azt nem tesszük! – tiltakozott
655   2,  31|                  Én nem tudom. A világ azt beszéli. Ez nagyságtok titka.~–
656   2,  32|              ezért?~– Óh, nem teszi az azt. Ismerem én. Nagy buksi
657   2,  32|             arra, hogy mit ád érte.)~– Azt majd meglátom. Például azzal,
658   2,  32|               kis pénzféle.~– Ah, hisz azt én is kínáltam neki. Ötszáz
659   2,  32|               asszonyság elhatározott, azt a fiúnak meg kell tenni.
660   2,  32|               a meghívás névre szól, s azt ön maga írja fel.~– Mondja
661   2,  32|                  Kiállhatatlannak.~– S azt képzeli kegyed, hogy a világnak
662   2,  32|         érdekel mind a hármunkat, hogy azt merem mondani: életkérdés,
663   2,  32|                kezdjük önnek a dolgán. Azt tudni fogja ön, hogy Tibald
664   2,  32|            Evelina elbámulva.~– No, ez azt bizonyítja, hogy ön nem
665   2,  32|               télikert s a többi.~– Én azt hittem – szólt a nő zavarodottan –,
666   2,  32|             bírói gondnokságot kért, s azt megadták neki. A gondnokság
667   2,  32|             eloltása lehetetlen. A pap azt olvasá a nő égnek emelt
668   2,  32|           zörget a kapuján visszakérni azt, amit rábízott. Ezt a kiáltást
669   2,  32|               Ha ő megjelen a börzén s azt kiáltja: „Kaulman-féle részvények
670   2,  32|              Azért vette a kalapját, s azt háta mögé tett kezébe fogva
671   2,  32|                Nem álmodozom többé. Ön azt mondá: „Én még leány vagyok!”
672   2,  33|                Félix nagyon is értette azt a sajátságos mosolyt, amivel
673   2,  33|         arisztokrata. Ön nem engedheti azt, hogy amíg Magyarországon
674   2,  33|             herceg felvette asztaláról azt a bizonyos röpiratot, amiben
675   2,  33|            hangon folytatá:~– Uram! Ha azt akarta ön, hogy szemei előtt
676   2,  33|               spekuláns ne tehesse meg azt, amire számított, hogy elvesz
677   2,  33|                túladhat rajta, eldobja azt magától. Én akarom, hogy
678   2,  33|              szemem közé nevetne ön, s azt mondaná: „Hisz amit neked
679   2,  33|                is kell! Én nem engedem azt az ön jegygyűrűjéből kitörni,
680   2,  33|              hanem azzal együtt akarom azt látni!~Kaulman nem titkolhatta
681   2,  33|            okát, ön pedig nem is sejti azt. Önnek a neje erényes nő!
682   2,  33|               nem fogad. Szegény öreg! Azt hitte, hogy leányát kibékíti
683   2,  33|                 honn tisztes családfő. Azt azután, hogy künn a világban
684   2,  33|                 csak mi tudjuk ketten, azt pedig, hogy otthon micsoda,
685   2,  33|                 Azért én nem fogom sem azt hinni, hogy ön sír, sem
686   2,  33|                hinni, hogy ön sír, sem azt, hogy elpirul. Az idő rövid,
687   2,  33|           rövid, jobb lesz, ha siet ön azt felhasználni.~Ez biz igaz.
688   2,  34|                maga menjen el nejéhez.~Azt nem találta otthon. A kapus
689   2,  34|             Mit? Az estét? Haha!~– Nem azt, hanem a köszöntést. Tudja,
690   2,  34|             egyet felvennie.~– Úgy? Ön azt olyan nagyon megkívánja?~–
691   2,  34|        megkívánja?~– Én?~– No igen! Én azt hiszem, hogy ami koszorúkat
692   2,  34|                kérem a magam részét.~– Azt pedig nehéz lesz elkülöníteni,
693   2,  34|              ragyogó karpereceket.~– S azt hiszi ön – szólt félvállról
694   2,  34|               hercegének az orra előtt azt becsukom, hát oda nem jön?~
695   2,  34|           szandált Kaulman lábaihoz.~– Azt, hogy „ez” még az öné, de
696   2,  34|           bankár.~– Ugyanaz, aki önnek azt a tanácsot adta, hogy velem
697   2,  35|             élet virágos mezeje terül, azt sem tudja, mit szakasszon
698   2,  35|            hurcolja. Hogy minden ember azt kérdezi már most, kire marad
699   2,  35|              másutt: homöopátiával él.~Azt csak nem mondhatta az invitáló
700   2,  35|        paszulyt főzött disznófüllel, s azt én az egész dicsőségtekért
701   2,  35|         könyvtár.~Az anya úgy rendezte azt, hogy fia szeressen otthon
702   2,  35|           hebegi zavarodottan Árpád. – Azt hittem, az anyám.~– Ahá!
703   2,  35|                nekem, ha virág volt!~– Azt nem adom.~– De ha virág
704   2,  35|              üljön le mellém. Különben azt hiszem, hogy fél tőlem.
705   2,  35|                 hogy fél tőlem. Lássa, azt vártam, hogy el fog hozzám
706   2,  35|                miatt! Hát még a játék! Azt hittem, az automat-színházban
707   2,  35|                aki érti.~Árpád értette azt. Nagyon elfanyarodott rá.~–
708   2,  35|      szeleskedő indulattal kelt fel.~– Azt, hogy a művészfajtának vannak
709   2,  35|             viszont az ősétől örökölte azt, kinek Nagy Péter cár ajándékozá.
710   2,  35|            hogy meg is magyarázza neki azt.~– Ön, szép asszonyom, egy
711   2,  35|               világít maga körül, s ön azt képzeli, hogy egy ilyen
712   2,  35|              Szegény Evelina! Vesztére azt gondolta ki, hogy védelmezze
713   2,  35|                S ha virág, minek kérte azt magának?~Ha hozzányúlt,
714   2,  35|         választani. Mert a harmadikat: azt, hogy térjen vissza férjéhez,
715   2,  35|              jött éppen akkor, mikor ő azt az arcképet festi?~Alig
716   2,  35|            adtam neki semmit, anyám!~– Azt jól tetted, fiam!~Azzal
717   2,  36|                meghalni, mert az orvos azt mondta, hogy nem élhet tovább.~
718   2,  36|                a visszadacolást, amint azt látta, hogy egyedül maradt
719   2,  36|         billikomok, drágaköves kelyhek azt beszélték lelkének: „Mit
720   2,  36|               e szóra. Miért vették el azt tőle, miért nem tudatták
721   2,  36|           előcsarnokba kiért, feltörte azt, és elolvasá.~Felmondás
722   2,  36|          szeméből, hogy ő már senki, s azt fogja kérdezni: „De hát
723   2,  36|             rajta, ha hotele kapujában azt mondták volna neki, hogy
724   2,  36|              indulatosan.~– Nem kértem azt senkitől!~– Tehát hol veszi
725   2,  36|           veres irallal volt aláhúzva. Azt odanyújtá Evelinának. Evelina
726   2,  36|                reszketett a lap, midőn azt végigolvasá. Bámulva kérdezé:~–
727   2,  36|                az ő tulajdona volna.~– Azt én elhiszem. Mindenesetre
728   2,  36|     befolyástól a világ eseményeire.~– Azt már tudom!~– S így azon
729   2,  36|          hagyatt estek.~– Mit bánom én azt!~– Azt ön hát mit bánja?
730   2,  36|           estek.~– Mit bánom én azt!~– Azt ön hát mit bánja? De egyidejűleg
731   2,  36|         tudtunk meg. Tehát én is tudom azt, hogy önnek, szép asszony,
732   2,  36|               hölgy sokáig hallgatott, azt tette, hogy kivonta óráját
733   2,  36|          kronométer volt), s odanyomta azt a hölgy kezébe.~– Asszonyom,
734   2,  36|            virágokkal ültettesse teli.~Azt mondta neki, hogy messze
735   2,  36|            látszik, a szép asszony még azt is oly féltékenyen el tudta
736   2,  37|             április elseje sincs, hogy azt valami juxból tennék. Elvégezte
737   2,  37|              azokat átvegye; vagy akár azt a barátságot is megteszi
738   2,  37|               mikor egy reggeli lapban azt a párizsi táviratot olvasta,
739   2,  37|              végig bekopogtatta volna, azt tudakolva, hogy nem lakik-e
740   2,  37|            lakik-e ő itten.~Az emberek azt hitték volna, hogy valahol
741   2,  37|                 Hamarább kellett volna azt a vizet ráereszteni a pincére!
742   2,  37|             béka kuruttyol a vízben, s azt mondja: „Vak, vak, vak!”~
743   2,  37|               városban, akitől ő vette azt el egykor kótyavetyén.~S
744   2,  37|       hagyományozza még és az ő fiának azt a kárba veszett, azt az
745   2,  37|            fiának azt a kárba veszett, azt az elátkozott papiroshalmazt
746   2,  37|             kérdik, kinek szól, mondja azt, hogy a vén Csanta meghalt!~
747   2,  38|             részvénytárna igazgatósága azt a védelmet gondolta ki a
748   2,  38|             ehhez az elbúcsúztatáshoz, azt nem tudjuk; annyi bizonyos,
749   2,  38|                társulat kénytelen lesz azt őtőle minden áron megvenni.
750   2,  38|                történt), hogy lehetett azt a hosszú értesülést nyernie!~
751   2,  38|              nyernie!~Hanem azzal csak azt vitte ki Rauné úr, hogy
752   2,  38|             kiállítási árt. És ha Iván azt mondta volna, hogy még ötven
753   2,  38|               percenttel többet kíván, azt is megadták volna neki.~
754   2,  38|      részvénytársulat igazgató tanácsa azt gondolta ki, hogy meglevő
755   2,  39|   preferánszozott a kaszinóban, de biz azt csak kihúzták a kártyaasztal
756   2,  39|             legyen a hajónak, megrakja azt a dupla barack piros virágával –
757   2,  39|                körmére! –, s elereszti azt a vízen; s míg az csendesen
758   2,  39|             másik gyermek nem mondatta azt magának kétszer. Leszökkent
759   2,  39|              gyereket soha.~– No, hisz azt is megteszem a kedvedért,
760   2,  39|            Hjaj, mama. Ne úgy értsd te azt a dolgot! El lehet ám adni
761   2,  39|          házunkat valaha visszakapjuk? Azt is bánom, hogy a többit
762   2,  39|      sorsjátékon engedi nyerni. Mintha azt mondaná neki: „Látod, te
763   2,  39|                nyerni nem lehet. Annak azt mondja a szerencse: „Elmégy
764   2,  39|              alá Árpád úrfi tilinkóján azt a síró nótát elfurulyázni.
765   2,  39|                ház udvarán hogy énekli azt vele együtt egy ezüstcsengésű,
766   2,  40|       torkollik, összeköttetésbe hozza azt egy mélyebben fekvő üreggel,
767   2,  40|               több küllégnyomást, mely azt lefolyásra kényszerítse,
768   2,  40|            sötét labirintba. Keresheti azt, amit oly régen keresett.
769   2,  40|          hamarább meg kellene halni?~– Azt mondanám: „Áldassék az Úr
770   2,  40|               De hátha nem lesz? Hátha azt mondja nekünk: „Mit akarjátok
771   2,  40|            másokat ismét kinyitott. Ha azt a nyílást csukta össze,
772   2,  40|            asszony eltűnését. Mindenki azt tudja róla, hogy öngyilkos
773   2,  40|              pihenése.~És egy reggelen azt a hírt hozták neki, hogy
774   2,  40|            ereszté Iván után. Ne nézze azt, hogy eretnek! A lámpafény
775   2,  40|               nem tudták, hogy mit. De azt tudták, hogy aminek ez az
776   2,  41|         nevetett azon, aki megszerezte azt.~Kezdték a részvényeket
777   2,  41|               s visszajött.~– Az az úr azt üzeni, hogy az ő neve: „
778   2,  41|                nábobot örökölt ön, aki azt a feltételt szabta az örökséghez,
779   2,  41|              vele!~– Nem, mert eloltom azt két hét alatt.~Erre a szóra
780   2,  41|         egymillióból ki nem állíthatja azt a szükségletet, ami csak
781   2,  41|               lett adva a teljhatalom, azt tenni a bondavári telepben,
782   2,  41|       Sondershain herceg átlátta, hogy azt a fordulatot, amit Iván
783   2,  41|        hitelesíté, félrevonta Ivánt, s azt mondá neki:~– Berend úr!
784   2,  41|                 akár nem (aminthogy én azt hiszem, hogy nem), az én
785   2,  41|          köztudomásúvá tenné, akkor én azt a kerek milliót egyenesen
786   2,  41|                becsületedet?”, s ha az azt mondja „Nem eladó!”, hát „
787   2,  41|            kell az ajánlat, legfeljebb azt feleli: „Nincs rá időm!”
788   2,  41|    Bonda-völgyi kőszénkalmár mindössze azt mondja, hogy „Nem vehető
789   2,  41|            Waldemár herceg nevetett.~– Azt úgyis tudom. Sokszor volt
790   2,  42|           halad. Hanem, hogy mi halad, azt nem lehet látni.~S ami felettébb
791   2,  42|             Iván nyugodtan.~– Ön pedig azt állítja, minden jól halad
792   2,  42|              előre.~– Úgy is van.~– Én azt szeretném látni!~– Innen,
793   2,  42|                Kissé melegebben kapjuk azt, mint idefenn, s a vulkanizált
794   2,  42|             egymásnak mondani akarunk, azt meghalljuk rajta keresztül,
795   2,  42|             nyílásba, s egyszerre csak azt vette észre, hogy meg van
796   2,  42|          kapcsolva.~– Vegye ön karjára azt a kaucsukcső-tekercset! –
797   2,  42|              kérdé, hogy ha felnyitják azt az ajtót, nem fog ide is
798   2,  42|               falain meglátszott, hogy azt a természet alakította.~
799   2,  42|              keresztültörés hiányzott.~Azt már csak a búváröltözetben
800   2,  42|           másik tükör ismét odább adta azt, míg végre alig maradt belőle
801   2,  42|            csavarjánál fogva ráerősíté azt a gép megfelelő nyílására.
802   2,  42|           eddig karjára akasztva hozta azt idáig, most a fején keresztülvetve
803   2,  42|     elszakadhatott volna is tőle, csak azt nyerte volna vele, hogy
804   2,  42|               az elhagyott szívógépig.~Azt bezárta akkor, s visszavezette
805   2,  42|        embernek való öltönyeiket, Iván azt kérdte tőle:~– Nos, uram,
806   2,  42|      Bondavölgyi korcsmáros pezsgőhöz, azt talán Rauné úr tudná felderíteni.~
807   2,  42|           mentek, hogy ők is megteszik azt az utat a pokolba, amit
808   2,  42|             nem volt a tárnában akkor. Azt mondták, hogy valahol a
809   2,  42|            bejárata? – kiálta a másik.~Azt pedig, amit kiáltottak,
810   2,  42|             hát miért van befalazva?~– Azt én nem mondhatom meg.~Az
811   2,  42|         tartsanak önök semmitől! Éppen azt vizsgáltam most körül. A
812   2,  42|               Ivánra; merev tekintetük azt kérdé tőle:~„Mit mívelsz?
813   2,  42|      tekintettel néze le rájuk, mintha azt mondaná:~„Ne féljetek! Rajta
814   2,  43|                földgömb parányi lakója azt a hitet alkotta magának,
815   2,  43|               takart rá, s megnépesíté azt egy meztelen született fajjal,
816   2,  43|           nekik abban?~Mikor valakinek azt mondják:~„Te csak szeresd
817   2,  43|            ezeren, de egy ajk ne adjon azt soha!”~„Járj az aranyesőben,
818   2,  44|             azután itt van ez a másik, azt mondja: „Most már én is
819   2,  44|            volt és beszélt. Nem! Minek azt önnek megtudni, miről beszélt?
820   2,  44|             atlasz vánkosán, hogy Iván azt hitte, ha most megszólítaná,
821   2,  44|        felnyitná szemeit, hogy büszkén azt mondja: „Nem kell semmi!”,
822   2,  44|            hogy egy csókkal ne érintse azt, mint megállhatta akkor!
823   2,  44|            halva, nem volt szabad neki azt kitalálni.~– Tartsa ön meg
824   2,  44|         engemet ez odúból kicsalt, hol azt hinném most is: őseim kísérteteivel
825   2,  44|                 ha tud imádkozni? – Én azt sem tudok, ott elválunk.
826   2,  44|            imádság.~Az Isten meghallja azt, ha nem beszélnek is hozzá
827   2,  44|            sírboltjába, beleilleszteté azt szomorú ágyába, s azután
828   2,  45|     szolgálatába kényszeríté, megölték azt a két asszonyt, akikhez
829   2,  45|             aki megbukott a próbaéven, azt sem taszították el, nem
830   2,  45|               nem lett megszégyenítve. Azt mondták neki:~„Előre lépsz!
831   2,  45|              jutalom vár az elnyerőre. Azt öntudatlanul kellett kiérdemelni.
832   2,  46|             megjelen, s legutolsó, aki azt elhagyja. S munka közben
833   2,  46|           községünk részéről; de a pap azt tartja, hogy megkívántatik
834   2,  46|      együgyűségünket; de ha pofont ád, azt mondjuk: derék leány! Inkább
835   2,  46|          hányadszor, elmondatják velem azt a történetet, amikor ön
836   2,  46|           tárnába egyes-egyedül, s már azt hittük, ott vesz. Asszonyok,
837   2,  46|      készítették volna.~S a hang, mely azt énekli, szép, csengő, érzelemteli.
838   2,  46|                 Ön megbocsát nekem; de azt önnek nem bocsátja meg a
839   2,  46|               annyit szenvedett, s aki azt mondá neki, „ha most meg
840   2,  48|               s amit abban találnátok, azt azonnal kiigyátok. S ezt