Rész,  Fejezet

 1   2,  8 |       melyek megnevezésére angol hölgy „shoking”-ot kiált, és elájul;
 2   2,  8 |     gondolattól! Jelen lenni egy hölgy gyónása alatt! Azok, akik
 3   2,  9 |      lehetett előle menekülni. A hölgy lassan térdre roskadt előtte,
 4   2,  9 |             Confiteor – susogá a hölgy arcát lehajtva.~„No, ez
 5   2,  10|        Amint a grófnő elé ért, a hölgy leborult előtte a földre,
 6   2,  15| paripához maradt kötve. Az alélt hölgy feje szétbomlott hajzatával
 7   2,  17|     elnézte azt a fényképet. Egy hölgy, könnyű éji öltönyét fél
 8   2,  17|        és bátorkodott megfogni a hölgy kezét. A gyilkos asszony
 9   2,  20|          a herceg.~Erre azután a hölgy örömkacagása felelt; felszökött,
10   2,  23|        herceg, a bankár s a szép hölgy.~A parasztság el volt bájolva
11   2,  24|    enyelegni!~Azután rá van ez a hölgy arra szorulva, hogy magából
12   2,  25|        Péter! – monda nyájasan a hölgy. – Hej, képzelem, hogy meguntad
13   2,  28|     herceg figyelmesen tekinte a hölgy arcába.~– Megunta ön már
14   2,  28|           meglepetve állt meg.~A hölgy háttal volt fordulva az
15   2,  28| észrevétlenül. Értett mindent.~A hölgy összeveszett vele, hogy
16   2,  28|          hozta el a komornyik. A hölgy a korán reggeli vonattal
17   2,  29|       lapjára zománccal egy szép hölgy mellképe volt festve.~Iván
18   2,  31| valamivel, míg végre kizokogta a hölgy:~– Lássa, a szegény Jánoska
19   2,  32|          fiatalembernél egy szép hölgy által kínálva, megteszi
20   2,  32|     bánatpirulva fordíta félre a hölgy, a szűz szemlesütés, a gyermekzokogás
21   2,  34|      kell mennem.~Azzal kiment a hölgy az öltözőszobából, s a színfalak
22   2,  36|          a színház csarnokából a hölgy, hogyan került ki az utcára?
23   2,  36|          itt?~– Önre várok, szép hölgy! – szólt a herceg szuverén
24   2,  36|          a helyzetnek.~S midőn a hölgy sokáig hallgatott, azt tette,
25   2,  36|         volt), s odanyomta azt a hölgy kezébe.~– Asszonyom, az
26   2,  36|        kalapját és eltávozott.~A hölgy, ki a kőszénre apellál,
27   2,  41|     felejtem. Ha akkor az a szép hölgy hallgat önre, most a bondavári
28   2,  44|       levelet, melybe a haldokló hölgy utolsó szavait jegyzé fel