Rész, Fejezet
1 2, 4 | ment, nevén is kiáltá: „Evila!” Arra sem fordítá vissza
2 2, 4 | megtudható volt.~E név után: „Evila” ez a jegyzet állt: „Fiatal
3 2, 4 | maga volt a pénztárnok is, Evila legutolsónak maradt. Úgy
4 2, 4 | dolgozott, s mi jár neki érte.~Evila is odalépett az asztalhoz.
5 2, 4 | Iván, midőn leszámlálta Evila kezébe a hetibért, egyúttal
6 2, 4 | flastromokon.~– Hallod-e, Evila, még egyet akarok neked
7 2, 4 | elcserélni a vőlegényedet.~Evila ismét tagadólag ingatta
8 2, 5 | órakor olimpi látvány lehet! Evila is ott van!~Iván leakasztá
9 2, 5 | embert akarta megtalálni, aki Evila nevét viseli.~Honnan került
10 2, 5 | mindjárt megtalálta az egyiken Evila nevét. A név betűi kékek
11 2, 6 | Péter kihozta a vendéglőből Evila hetibérét is, s azt át akarta
12 2, 6 | azt át akarta neki adni. Evila visszaadta neki. S aztán
13 2, 7 | előtt elmentek, amelyben Evila lakott, kénytelenek voltak
14 2, 7 | jövetelét, még jobban cibálta Evila haját.~– Hát te fickó! –
15 2, 7 | egyszerre lecsavarta kezéről Evila haját, s ijedten bocsátá
16 2, 7 | Hozd elő a kis öcsédet!~Evila bement a konyhába, s nagy
17 2, 7 | kormányozta egy közös akarat.~Evila ölébe vette a félénk, nyavalygó
18 2, 7 | illett már utána futni.~Evila örült mint egy gyermek (
19 2, 7 | hát Péter hol maradt?” Evila azt felelte nekik, hogy
20 2, 7 | Senki sem adja fel őket.~Evila vaktában bolyongott csalitokon,
21 2, 7 | ismerős némberrel, akiket Evila mindig kerülni szokott mosdatlan
22 2, 7 | és fújta a láb alá valót.~Evila megismerte a legények között
23 2, 7 | kerek piros folton csókolni?~Evila eltántorgott az ablaktól,
24 2, 23| hölgyet leszállni látja: „Evila!”~Szaffrán Péter az.~A delnő
25 2, 29| hogy Szaffrán felfogadta Evila eltűnésének napján, hogy
26 2, 46| Nem! – Evila~Eljött a tárnaégés eloltásának
27 2, 46| fejét viszonzá:~– Nem! – Evila.~– Te itt vagy! Ide jöttél!~
|