Rész, Fejezet
1 1, 1 | szarvorrú a pálmát. A lajhár nagyot nyekkenve esett a földre,
2 2, 5 | a két kezét.~Kisvártatva nagyot sóhajtott s így szólt:~–
3 2, 6 | hogy bolond vagyok.~Félix nagyot kacagott e szóra. Tréfás
4 2, 7 | borókabozótot. „Hess te farkas!” – s nagyot dobbant a szíve, mikor valami
5 2, 8 | közelvive azt orrához, s nagyot sóhajtva belőle, s a sóhaj
6 2, 8 | karszékbe; Emerencia kisasszony nagyot sikoltott, s elájult a másik
7 2, 11| hogy a lövés ne szóljon nagyot.~Az apát úr tehát vette
8 2, 11| kandallóba; az csak egyet lobbant nagyot hahotázva, mintha mindegyikből
9 2, 12| Feleségül akarom venni.~A pap nagyot nevetett.~– Ne nevess rajta,
10 2, 14| tartalmazna, úgy gőzölög. Aki nagyot kiált, s nem a fogai közül
11 2, 15| s arra a megijedt paripa nagyot szökve, oldalt vetette magát,
12 2, 17| itt.” A bolondos asszony nagyot nevetett rajtam s azt mondta,
13 2, 18| sebzett feneved, rohant nagyot ordítva ellenfelére, s teljes
14 2, 21| azután fellobban a kontremin, nagyot húznak a hátára, otthagyja
15 2, 22| ahhoz nyúlni), mégiscsak nagyot dobbant a szíve. Ez a hordóba
16 2, 24| volna már otthon lenni és nagyot nyújtózni a saját asztalánál,
17 2, 28| szállásába belépett Evelina, nagyot dobbant a szíve. Ugyanaz
18 2, 32| bolondulva. Eretnek lett.~A pap nagyot nevetett rajta, s nevetés
19 2, 32| hogy igazat mondott.~A pap nagyot sóhajtott.~Egész nagyságát,
20 2, 32| amit férfi álmodhatik, nagyot, lehetetlent, dicsőségről,
21 2, 33| kötelezett nyájassággal, nagyot csodálkozva azon, hogy egy
22 2, 33| meg, célt ért.~Waldemár nagyot kacagott, s a vállára csapott
23 2, 39| meghallja.~Minden megvan, minden nagyot nőtt azóta. A két átellenes
24 2, 42| háromtagú bizottság ez estén nagyot ivott, az igen természetes.
25 2, 42| hömpölyögni, egyszer-egyszer még nagyot rikoltott, egyet villámlott
26 2, 44| aurora borealis alatt?”~Iván nagyot sóhajtott:~„Hát énrám majd
|