Rész, Fejezet
1 2, 2 | idekinn várná: egy nő, egy gyermek, egy cseléd vagy egy kutya,
2 2, 3 | szolgál, nem várja sem nő, sem gyermek, sem cseléd, még csak egy
3 2, 4 | Szánalom egy szegény, fiatal gyermek iránt, ki apa, anya nélkül
4 2, 4 | szemben, de még egészen gyermek önmaga előtt, s máris anyai
5 2, 5 | fiával. Több asszony és gyermek nem is volt velünk; mert
6 2, 7 | mostohám az oka. Azután, hogy e gyermek nyomorék lett, még jobban
7 2, 7 | biztatta, a pergamenbőrű vén gyermek pofáját csókolgatva, hogy
8 2, 7 | futni.~Evila örült mint egy gyermek (hiszen gyermek volt még);
9 2, 7 | mint egy gyermek (hiszen gyermek volt még); nevetve, csapongva
10 2, 7 | sipkát, téli botoskákat a gyermek számára, de felét sem tudta
11 2, 10| Meglehet, hogy kicsiny gyermek korában valamelyik dajkájától
12 2, 17| száműzött múzsa. Pajkos gyermek, keverve dühöngő amazonnal.
13 2, 20| Mosolyogjon rám! Ön még gyermek, tehát legyen rám nézve
14 2, 20| tehát legyen rám nézve gyermek. Én önnek atyja – nem! –
15 2, 20| órái elnémítanak? Ön még gyermek. Sohase felejtse el, hogy
16 2, 29| Száz meg száz asszony és gyermek. Talán ugyanannyi özvegy
17 2, 29| ahol a tömérdek asszony, gyermek örömsírása vagy jajveszékelése
18 2, 31| Két gyermek~Evelina sajátságos divat
19 2, 31| nem nézett oda.~Valóságos gyermek mind a kettő!~Árpád azután
20 2, 35| védelmezze magát e kegyetlen gyermek ellen.~– És ha én elvetem
21 2, 35| Igazán virág volt.~Egy szőke gyermek kék szemekkel.~Az ajtó megint
22 2, 36| volt, amit az a kegyetlen gyermek mondott!~Hogy a felhők aranyozása
23 2, 39| ház kertjéből egy másik gyermek. Egy szőke, tizenöt éves
24 2, 39| virágteherrel úszó hajójára.~A másik gyermek egész a partig jött már,
25 2, 39| csengése, hangzik a vidám gyermek kacagása.~Árpád felriad
26 2, 39| kérem, a hajómat.~S a másik gyermek nem mondatta azt magának
|