Rész,  Fejezet

 1   2,  5 |  elkorhelyedett, iszákos lett. A nős munkásban pedig jobban lehet
 2   2,  5 |   hangokat fuldoklott közötte.~– Nos? Hát? – szólt Iván egy jótékony
 3   2,  5 |          tárnamunkás fogadandó.~„Nos, hát meg vagy-e velem elégedve? –
 4   2,  6 |          hasznot akarok húzni.~– Nos?~– Nem tudom, micsoda adomás
 5   2,  10|          in uva, ~Ut non cruciet nos sitis saeva.~A solis ortu
 6   2,  10|         noster sincerus frater. ~Nos enim subinde tempore matutino, ~
 7   2,  10|   capaces, ~Et ideo, qui vult ad nos venire, ~Debet sicut nos
 8   2,  10|         nos venire, ~Debet sicut nos generose haurire. ~Gloria
 9   2,  15|    métier-je. Hát negyediknek?~– Nos, tudós barátom?~István gróf
10   2,  16|          beszélhettek egyedül.~– Nos, mi történt? – kérdé Angela.~–
11   2,  16|   történteket előre leolvasni.~– Nos, mi történt? – kérdezé Angela. –
12   2,  16|          múlva ismét ott volt.~– Nos? Végeztetek?~– Halld meg,
13   2,  19|     nagyon komoly válasz volt.~– Nos? Nos? Hogy van Salista? –
14   2,  19|       komoly válasz volt.~– Nos? Nos? Hogy van Salista? – kérdezék
15   2,  22| Ragyogott az arca a diadaltól.~– Nos? Hát mit mondtam? – szólt
16   2,  23|         s halántékainak tódul.~– Nos, jó fiú, hát hogy éled világodat,
17   2,  25|         ez az excellenciás úr?~– Nos? Talán asszonygyűlölő volna?~–
18   2,  26|          az instáns-fél előtt.~– Nos, kedves? Hát kivívtam a
19   2,  28|   kérdezni tőle e pillanatban:~– Nos, hát jól rendeztem be a
20   2,  31|        hallott engemet énekelni? Nos, mit szól hozzá?~– Ha úgy
21   2,  32|   meghívójegyet maga elé tett.~– Nos? A név?~– Sondershain Waldemár
22   2,  35|         hát én kerestem fel önt. Nos, mint mond? Ugye rosszul
23   2,  42|       egy öreg meg egy fiatal.~– Nos uram – szólt Iván Spitzhaséhoz –
24   2,  42|          Iván azt kérdte tőle:~– Nos, uram, hogy tetszett önnek
25   2,  44|          vissza ez ajándéktól.~– Nos, mit ijed ön vissza? Mit