Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |    kétkedőleg.~– Az nem lehet! – felelt a leány.~– Nem lehet? Miért
 2   2,  5 |       felnézett az úrra, s azzal felelt neki, hogy:~– Hát ön miért
 3   2,  6 |  lehetőségét!~Félix meggondoltan felelt.~– Vannak kulcsok, melyek
 4   2,  7 | szerelmes pásztorórán.~– Az ám – felelt rá Iván egykedvűleg.~– De
 5   2,  8 |     kérdezé a lelkész.~– Ismét – felelt a grófnő suttogó hangon. –
 6   2,  8 |     grófnő neheztelő méltósággal felelt:~– Hát járok én olyan helyekre,
 7   2,  9 | varázsalak fényképét is?~– Nem – felelt a grófnő.~– És miért nem? –
 8   2,  10|       közönyös ajkpittyesztéssel felelt:~– Az nem nehéz. A gazdálkodási
 9   2,  11|        ember egy bűvész?~– Nem – felelt a pap. – Gonoszabb annál.
10   2,  13|          kérdezősködés.~– Igen – felelt szárazon. – S mi következik
11   2,  15|           Vagy pedig hét kosár – felelt rá Iván.~– Hah! Ich bin
12   2,  15|          Igaza volt a hölgynek – felelt Iván. – A férfinak nem volt
13   2,  16|        pillanatban.” Salista nem felelt semmit, hanem mellét eléje
14   2,  16|     ellenfelét. Iván hidegvérrel felelt: „Hát adjatok kezünkbe kardot.” – „
15   2,  20|          Evelina néma kézcsókkal felelt mindezekre.~– Tetszik önnek
16   2,  20|      azután a hölgy örömkacagása felelt; felszökött, táncolt, magánkívül
17   2,  24|        ragadt rá.~Hanem arra nem felelt semmit a miniszter úr, hogy
18   2,  29|          A megszólított erre sem felelt semmit, hanem feltolta a
19   2,  32|         Evelina. (Még mindig nem felelt arra, hogy mit ád érte.)~–
20   2,  33|         kölcsönügy.~A herceg nem felelt rá semmit, csak egy bántó
21   2,  35|     énekeltem?~– Igen rosszul! – felelt Árpád kedvetlenül. – Ön
22   2,  41|         a műtétel a tervemből! – felelt neki Iván.~– Azután, föltéve,
23   2,  41|        valódi üzleti nyugalommal felelt rá:~– Sondershain úr! Én
24   2,  42|   történnék.~– Az természetes! – felelt rá Iván nyugodtan.~– Ön
25   2,  42|        esett ember. Jó kedéllyel felelt neki:~– Tudja ön, uram,