Rész, Fejezet
1 1, 1 | lajhár „ái” kiáltásaira csakugyan megérkezik a szánakozó teremtés,
2 2, 7 | gondja rá? Az én mátkám!~Csakugyan nagyon dűlt a szájából a
3 2, 7 | katonaköteles?~Énnél a szónál csakugyan leereszté a felemelt szíjat
4 2, 7 | nem lehet elengedni.~– Ön csakugyan doktor? – kérdezé a leány
5 2, 7 | ahova üldözője elől bebújt.~Csakugyan rendkívüli példánya volt
6 2, 8 | Theudelinda grófnő~Bondavár úrnője csakugyan volt ez idő szerint ötvennyolc
7 2, 10| Hogyan történhetnék meg az? Csakugyan földfeletti hatalmú lény
8 2, 11| lehet, hogy ez az ember csakugyan annyira eretnek, hogy nekem
9 2, 12| dolgot kérdezek tőled, amit csakugyan te tudsz jobban, mint én,
10 2, 14| hogy amit keresett, az csakugyan való; s a csigahéjakkal
11 2, 15| akarta bizonyítani, hogy ő csakugyan tud repülni, mert ő az az
12 2, 16| Egy kis niaiserie~A rókát csakugyan elfogták. Az erdő mélyéből
13 2, 16| hegyszakadék túlpartján rekedve; csakugyan jobb volt hazatérnie, mint
14 2, 16| társadalmi etikettből, ahhoz csakugyan autochton gentlemannek kell
15 2, 16| másik izmosnak, erősnek, csakugyan nem tehet más, mint a teremtő.
16 2, 18| ellenfele szándokait.~Salistának csakugyan az volt az óhajtása, hogy
17 2, 29| bizonyságot kelle szerezni, vajon csakugyan úgy történt-e, ahogy a mérnök
18 2, 29| rémtettet elkövette!~Tehát csakugyan emberi őrültség gondolta
19 2, 29| alagút áttöréséhez értek, csakugyan úgy találták, ahogy a mérnök
20 2, 32| viszonyokat.~– Ejnye, ön csakugyan okos ember, apát úr! Erre
21 2, 34| Waldemár herceggel.~A herceg csakugyan bele van bolondulva Evelinába.~
22 2, 36| a víz fenekén kereste: ő csakugyan szavát tartotta, s menekült
23 2, 37| egyszer lássa élő szemeivel: csakugyan valóban nincsenek-e ott
24 2, 38| év múlva, húsz év múlva csakugyan így lesz az összedüledezve,
25 2, 41| volnék. De úgy, mint ön, csakugyan nem tudok lőni. Annálfogva
|