Rész,  Fejezet

 1   2,  7 |          apától, egy anyától valók vagyunk. Mikor az apánk meghalt,
 2   2,  9 |       urának nevével. Aztán ketten vagyunk. Volnék csak én pap, volna
 3   2,  11|         Úgy, hogy mindössze ketten vagyunk a kastélyban. Ha én elmegyek
 4   2,  14|          emberi alakokkal, mint mi vagyunk, beültetve ugyanolyan ligetekkel,
 5   2,  14|     mamutok világát; de oda mi nem vagyunk képesek betörni.~Hát azok
 6   2,  14|  rabszolgáinkkal? Mikor mi ezekben vagyunk a tökéletesek!…~Ugyan mire
 7   2,  15|         kevélykedni azzal, hogy mi vagyunk egymáshoz a hívek. A monstrumok
 8   2,  15|       versenyre velünk! Mi szebbek vagyunk, mint ti, erősebbek, mint
 9   2,  15|       nálunk, s arról, hogy mi kik vagyunk, nem tud semmit. Grófnő,
10   2,  17|          ahol jár.~No, mármost itt vagyunk hát, kedves apám, amiért
11   2,  17|     enyelgő pár elé.~– Herceg, nem vagyunk egyedül! – nevetett Evelina.~–
12   2,  18|            lehető, s azután mi nem vagyunk olyan szigorúak.~Salista
13   2,  19|          És ön?~– Mi mindig ketten vagyunk: én és a munkám.~A grófnő
14   2,  19|         mind összefüggő láncszemek vagyunk. Önöket állásuk függetlenné
15   2,  20|           hogy mi öregapó és unoka vagyunk. Kaulmanról ne szóljunk,
16   2,  24|            Persze, hogy demokraták vagyunk. Egy szavam sincs ellene;
17   2,  24| asszonyságnál.~– De hát mire valók vagyunk mi ott?~– Csak te járj el
18   2,  25|       igaza.~– No, de ezen már túl vagyunk! – szólt vidám enyelgéssel
19   2,  25|    elmulasztaná egy csók.~„Egyedül vagyunk, egymás szeretői voltunk,
20   2,  32|       parin alól hatvan!” akkor el vagyunk veszve. Ha ő hallgat, a
21   2,  40|         morgását, már akkor veszve vagyunk. Ha azonban a felső sziklába
22   2,  40|      megölelte az öreget:~– Célnál vagyunk! A fenékmérő ólom roppant
23   2,  42|          neki a másik. – Mi bizton vagyunk itt.~– Fullasztó meleg van!
24   2,  48|       Bacchusnak megtetszhessünk. ~Vagyunk iszákos cimborák, ~Megisszuk