Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |        egy tálból a pecsenyéjét szépen kilakmároztatni: ez még
 2   2,  11|        de nem harapta meg.~Iván szépen beszélt hozzá, ahogy lelkes
 3   2,  11|      meg akkor emlékül!”; ezzel szépen meg lett volna ajándékozva
 4   2,  14| kalcedon szeletkék váltak. Igen szépen lehetne belőlük gyűrűbe
 5   2,  15|      szokva, hogy ha enni akar, szépen letelepedik valami biztos,
 6   2,  15|         mi ketten a kapitánnyal szépen hazaviszünk s lefektetünk.
 7   2,  18| sebeiben, az orvosi parere igen szépen bebizonyítja majd, hogy
 8   2,  19|           No most ezt az embert szépen a nyakunkra ültettük – sopánkodék
 9   2,  19|      báró. – Ugratni akartuk, s szépen felugrattuk a nyeregbe.
10   2,  21|        Kaulman azután kifizette szépen az ezer aranyat, s megköszönte
11   2,  21|     aranyat, s megköszönte igen szépen azt a szívességet az egész
12   2,  21|    börze. Hanem a kurzus jegyzi szépen a „pénz” és „áru” rovatokat.~
13   2,  22|            Lefizetem. Lefizetem szépen.~– De az egészet!~– Ne tessék
14   2,  23|        ide.~Azt is kicsinálta ő szépen, hogy Berenddel összejöhessen.
15   2,  25|        Majd a rejtekajtón kitol szépen a komornyik, ott egy inas
16   2,  32|         futóbolond. Pedig olyan szépen kértem, hogy vegyen részt
17   2,  35|    ellen, üldözők ellen, milyen szépen tanították énekelni?~A vadmadár
18   2,  37|       cseppje sem érhet!”~Azzal szépen visszatette tűzmentes fiókjába
19   2,  37|         öli ő meg magát. Meghal szépen magától, csak úgy bújában,
20   2,  37|         Kétszázezer forint oda!~Szépen rendberakott, hordóba eltett,
21   2,  37|      innen a kívánatára! Milyen szépen feküdtek itt egymás mellett!
22   2,  37|     Akkor most is ott volnának! Szépen megzöldülve a húszasok,
23   2,  37|   rendbe hagyva világi vagyonát szépen, megpecsételé a végrendeletet,
24   2,  39|   hazamenni.~Akkor azután Árpád szépen kikötötte a malmát, eltette