Rész,  Fejezet

 1   2,  1 |      élet lehetett! Nappal alig hiszem, hogy merték volna magukat
 2   2,  6 |       van mire és miből, bizton hiszem, hogy kapok; mert utánajárok,
 3   2,  9 |        keresem. Néha azután azt hiszem, hogy megtaláltam. Egy megragadja
 4   2,  9 |        elábrándozom felőle. Azt hiszem, hogy beszélek vele. Mondunk
 5   2,  9 |   találjon ki erre?~– Én is úgy hiszem – sietett rámondani a grófnő –,
 6   2,  11|      okát a levélben; de én azt hiszem, hogy az csak mendemonda,
 7   2,  11|    vétséget takargatnak. Én azt hiszem, hogy a grófnőt meglopták.~–
 8   2,  11|        tűzpontja.~– Ah, ezt nem hiszem! – szólt a grófnő fejének
 9   2,  11|   szeretném azt látni, mert nem hiszem – szólt erre a grófnő, s
10   2,  13|       hogy vannak „missziók”?~– Hiszem.~– Akkor én önt szeretem.~
11   2,  14| növeldéket, az akadémiákat? Úgy hiszem, igen egyszerűen. Az állam
12   2,  14|        mirólunk valamit?~Én azt hiszem, hogy igen.~Hogyan? Ha soha
13   2,  15|      Tudja ön, hogy én azt mind hiszem, amit ön most felolvasott.
14   2,  17|      hogy nem ereszt; és én azt hiszem, hogy nekem is igazam van,
15   2,  19|     mondá István gróf. – Én azt hiszem, hogy Iván most itt fog
16   2,  24|        asszonyságtól; amit, úgy hiszem, mindenki helyeselni fog.~      ~
17   2,  29|     hozzuk őket.~– De azért nem hiszem, hogy ön ma estig valakit
18   2,  34|           Én?~– No igen! Én azt hiszem, hogy ami koszorúkat kapok,
19   2,  35|         le mellém. Különben azt hiszem, hogy fél tőlem. Lássa,
20   2,  35|     földből kibújó új férj? Úgy hiszem, terem az, mint a champignon.
21   2,  40|    élet-halál kérdése ez. Azért hiszem, hogy az Isten segítségünkre
22   2,  41|      akár nem (aminthogy én azt hiszem, hogy nem), az én zsebemből
23   2,  43|    szomszéd csillagoknak – s én hiszem, hogy vannak – s ha bírnak
24   2,  43|        közelből láthatni – s én hiszem, hogy bírnak – csodálattól