Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |        egy emberi alak. Hahaha!~Nevetett. Odáig jutott.~Vagy pedig
 2   2,  6 |          megfagy a világ.~Félix nevetett rajta.~– Énnél nehezebben
 3   2,  6 |        nőtt naggyá. Félix sokat nevetett Iván elbeszélése alatt.~–
 4   2,  9 |          Nyájas, izgékony volt, nevetett, egzaltáltan fogadta az
 5   2,  12|      akarom venni.~A pap nagyot nevetett.~– Ne nevess rajta, mert
 6   2,  13|         fedeztem.~A pap maga is nevetett.~Ezalatt a háziszolga egy
 7   2,  15|     kérgestül.~Biz azon Iván is nevetett, mert nagyon furcsa volt.~–
 8   2,  15|    csinált belőled.~– Hahaha! – nevetett élesen a kapitány. – Ez
 9   2,  16|     nevetnek.~– Ah, tehát azért nevetett ön is, mikor hegyes szegeket
10   2,  17|         bolondos asszony nagyot nevetett rajtam s azt mondta, hogy
11   2,  17|          nem vagyunk egyedül! – nevetett Evelina.~– Hát ez micsoda
12   2,  17|        a két mankóval, s hogyan nevetett a maga rekedt hangján, mikor
13   2,  22|        szeme-szája.~– Hehehe! – nevetett rajta az öreg görög fél
14   2,  31|        azon.~Evelina féktelenül nevetett azon.~– E bizony vörösinges
15   2,  31|         Garibaldihoz!~És azután nevetett ő is.~– De hát beszéljen
16   2,  32|      Eretnek lett.~A pap nagyot nevetett rajta, s nevetés közben
17   2,  35| átmelegítette Evelina kedélyét.~Nevetett, s ráütött Árpád ingerkedő
18   2,  36|       felelete.~Waldemár herceg nevetett, s azzal mellénye bal zsebébe
19   2,  39|         bondavári részvényeit – nevetett Árpád –, hiszen nyár lesz
20   2,  39|        örökké.~Árpád még jobban nevetett.~– Hát azért, hogy olyan
21   2,  41|  túladhatott nagy veszteséggel, nevetett azon, aki megszerezte azt.~
22   2,  41|     Iván előtt!~Waldemár herceg nevetett.~– Azt úgyis tudom. Sokszor
23   2,  44|      volt éppen. Bosszantották. Nevetett rajta. Közel ment a kandallóhoz.