Rész,  Fejezet

 1   2,  8 |      előttem, s én ott találtam magamat ismét abban a társaságban,
 2   2,  9 |         képes eddig elhatározni magamat, hogy meggyónjam-e ezt,
 3   2,  10|        tart. Ott élve eltemetem magamat, és senki nem fogja nevemet
 4   2,  10|   templomba nem? S mivel védjem magamat, ha imádsággal nem lehet?~
 5   2,  13|      valóban ösztönözve éreztem magamat egy ily jeles, fiatal tudósunknak
 6   2,  13|   gyönyörtől meg kell fosztanom magamat, de mulaszthatlan dolgaim
 7   2,  15|       helyzetébe tudom képzelni magamat, ki egyedül, magára hagyatva
 8   2,  16|       így szólsz, akkor megadom magamat. Igazad van tökéletesen.
 9   2,  17|          Most fényképeztetem le magamat egyenesen a te számodra.
10   2,  17|        meg, hogy el ne nevessem magamat. Arra a delnő meghúzta a
11   2,  19|        szabtam. Holnap száműzöm magamat a Bonda-völgybe.~– Ah! –
12   2,  19|      önök közé való. Szégyenlem magamat büszkének lenni azok előtt,
13   2,  19|  negyven évvel… mikor száműztem magamat a világból. A világ most
14   2,  22|       majd felakasztom én magam magamat. Csak azon gondolkozom,
15   2,  22| gondolkozom, hogy hova akasszam magamat, a kútágasomra-e vagy a
16   2,  22| kötelezvényt, melyben obligálom magamat ezer darab részvényt urambátyámtól
17   2,  22|        szerződésileg köteleztem magamat.~– És ha én nem adnék át
18   2,  23|  kedvéért átmenni, én nem fogom magamat a versenyzésben egy sok
19   2,  27|      házamba, s ott etablírozom magamat, hogy önnek segélyére lehessek.
20   2,  32|       nem titkolom el – engemet magamat is; oly nagyon érdekel mind
21   2,  37|   folyosóvas? Hadd akasztom fel magamat! Hat hordó ezüst oda! Embert
22   2,  37|        írással. Megcsókolhatnám magamat érte, hogy ilyen okos ember