Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |          tartá az eléje nyújtott kezet. A leány mosolygott. Tán
 2   2,  6 |        beállhat hivatásába.~Iván kezet nyújtott az alkura, a szerződést
 3   2,  8 |        odajárult a grófnő elé, s kezet szorított vele. A grófnő
 4   2,  10|          csókjaival halmozá el e kezet, és zokogta hozzá: „Köszönöm,
 5   2,  13|       neofitát legelébb üdvözlé, kezet szorítva véle, és „nagy
 6   2,  13|     néhány barátjával szoríttata kezet. Azok is mind igen nyájasak
 7   2,  13| háziasszony elé vezeté. A grófnő kezet nyújtott neki, s néhány
 8   2,  19|       szelíd.~Utoljára szorított kezet István gróffal.~– Én igazán
 9   2,  22|      akármi borravalót ád, azért kezet csókoljon neki, s egész
10   2,  22| Spitzhase azt is megköszönte, és kezet csókolt érte.~– Üm! Ez jó
11   2,  22|         bondavárit. Ne csókoljon kezet. Nem engedem.~De megengedte.~–
12   2,  22|        De ne csókoljon mindenért kezet! Én magával még sokszor
13   2,  22|         maga nekem mindannyiszor kezet csókol, mikor én magával
14   2,  23|     nagyságos asszonynak csókolj kezet!~Szaffrán Péter szót fogadott,
15   2,  23|  Szaffrán Péter szót fogadott, s kezet csókolt Evelinának, arra
16   2,  23|     szólt volna? Azt tette, hogy kezet csókolt a kegyelmes hercegnek
17   2,  24|        Szaffrán Péter, ezzel még kezet is szorított az excellenciás
18   2,  24|        uralom az, mely most vele kezet szorít, az ő szegénységével,
19   2,  25|        hogy szegény ember szinte kezet csókolhatna nekik.~Fűtve
20   2,  33|       csak mégsem szorított vele kezet. Köszönte alássan.~– Csak
21   2,  33|     kötések közé, nincs ok miért kezet szorítanunk. Az adatokat
22   2,  45|          jó szívet és szorgalmas kezet.~Milyen öröme lesz a népnek