Rész,  Fejezet

 1   2,  2 |      rozsdavörös a fekete ellen, utoljára megadja magát, s elvégre
 2   2,  4 |      fellázadtak ellene démonai.~Utoljára egy este az történt vele,
 3   2,  7 |      völgy, mégsem riadt vissza. Utoljára meglátott a völgy sötétében
 4   2,  9 |      fellátogat a mennyországba. Utoljára is azt tehetik, amit jónak
 5   2,  12|    kárral, sok áldozattal jár, s utoljára is, ha egyik fél megköti
 6   2,  14| kegyelmesebb tél.~Egy őszi estén utoljára megy le a nap a láthatáron,
 7   2,  15|       kucsmáját, hogy az az övé. Utoljára is Ivánnak kellett az ő
 8   2,  19|        szép mesét a számunkra, s utoljára meg sem történt a párbaj,
 9   2,  19|      arca komoly volt és szelíd.~Utoljára szorított kezet István gróffal.~–
10   2,  20|      Minő alakban fog megjelenni utoljára ez az asszony?~És ekkor
11   2,  20|         után őrjöng. És a nőknek utoljára is hízeleg az, ha tudják,
12   2,  22|           fel is út!”~Árpád úrfi utoljára rejtette el tilinkóját és
13   2,  22|     mikor én magával jót teszek, utoljára nem marad kezem. Hanem hát
14   2,  25|         vőlegényednek először és utoljára egy csókot!”~S addig-addig
15   2,  32|          a helyen csodát tenni.)~Utoljára sem bírt neki véget vetni
16   2,  38|      szivárogni a pénztárából, s utoljára a legszükségesebb kiadásokra
17   2,  38|  lassankint elfogy, szétpárolog, utoljára egészen kiszárad. Még később
18   2,  38|          gőzök törnek ki belőle. Utoljára már szublimátumok tapadnak
19   2,  41|        Hanem hát hasztalan volt. Utoljára is egy hitvány emberé lett.
20   2,  42|          is oly tűzbe jött, hogy utoljára is fogadásra mentek, hogy
21   2,  42|          ők néma emberek voltak. Utoljára is nem találva sehol az