Rész,  Fejezet

 1   2,  8 |            hogy egy időre kolostorba menjen.~Mielőtt azonban odament
 2   2,  8 |           hazavitetett, hogy férjhez menjen.~De óh, borzalom! Mikor
 3   2,  8 |              inte a lelkésznek, hogy menjen vele.~Emerencia kisasszony
 4   2,  10|   találkozhatom. Tehát Isten nevével menjen előre a grófnő!~Theudelinda
 5   2,  11|            bal oldali fal mellett ne menjen, mert onnan még egy eleven
 6   2,  15|            esze van, vegye kalapját, menjen odább.~Ez történt Ivánnal
 7   2,  16|          megint pápai zuávnak.~– Hát menjen a Belzebub zuávjának! Bánom
 8   2,  16|              zuávjának! Bánom is én! Menjen a dahomey-i szultánhoz hadvezérnek!
 9   2,  19|             szép húgom kívánta, hogy menjen; tehát megy.~– Az ám – szólt
10   2,  19|         szenvedélyesen Iván kezét.~– Menjen! Menjen haza! Menjen a föld
11   2,  19| szenvedélyesen Iván kezét.~– Menjen! Menjen haza! Menjen a föld alá!
12   2,  19|                 Menjen! Menjen haza! Menjen a föld alá! A bányába. Isten
13   2,  22|             húsz hordó közül, melyik menjen el legelébb. Szinte megsiratta
14   2,  22|              maga nagy Aufschneider! Menjen vissza! Hazatalálok magam
15   2,  27|               Hagyja el ön Bécset, s menjen a színpadra, érvényesítse
16   2,  31|           jóltevője, kenyérkeresője. Menjen ön Garibaldihoz!~És azután
17   2,  31|           nem volna rossz hivatal.~– Menjen! Maga nagy bolond! Hát miért
18   2,  34|            rászánta magát, hogy maga menjen el nejéhez.~Azt nem találta
19   2,  38|              magát, hogy személyesen menjen el Ivánhoz szénre alkudni.~
20   2,  41|        gúnyolódék Waldemár herceg. – Menjen ön oda – szólt az ügynöknek –,
21   2,  44|          hogy foglaljon helyet.~– Ne menjen eléje! – szólt a grófnő. –