Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |               hagyva a holt ellenfélt magára.~A hylobates jajszava az
 2   2,  4 |             komolyan megbosszankodott magára.~Hisz az egy eszeveszett
 3   2,  6 |            ért ahhoz a munkához, amit magára vállalt. Rosszul teljesített
 4   2,  6 | szabadulhatott, nyakra-főre leköszön, magára hagyva a felügyelőt, hogy
 5   2,  9 |          tisztelendő, háromszor vetve magára keresztet.~– De úgy látszik,
 6   2,  10|           egymástól szakítva, s külön magára fárad, és kifárad sikertelenül
 7   2,  10|               Szétziláltan, egymástól magára hagyva küzd, sóhajt, panaszkodik,
 8   2,  11|               felsegítteté az apáttal magára meleg nyusztprémes bundáját,
 9   2,  11|        trombitált, a grófnő feladatta magára utazó bundáját, s midőn
10   2,  14|            hatalma a földnek, s mikor magára hagyja a mostoha, a nap,
11   2,  15|         képzelni magamat, ki egyedül, magára hagyatva a mangave-erdőben
12   2,  22|              uzsorás.~S mentül inkább magára maradt, annál nagyobbat
13   2,  23|          sokkal előnyösebbnek találja magára nézve.~Természetes dolog,
14   2,  25|   csodálkozását mindenkinek egyszerre magára vonta, az volt az eléjük
15   2,  25|           kissé több ruhát is vehetne magára az asszonyember; de hátha
16   2,  29|              Kellemetlen világ!~Mikor magára maradt puszta lakában, még
17   2,  29|           kapott vállára, s alig véve magára valami rossz öltönyt, sietett
18   2,  32|           hanem az anyjával. Tehát ön magára vállalja ezt! No, ha ezt
19   2,  39|               a neve, ügyeljen az rá. Magára csak nem lehet hagyni a
20   2,  40|             vénember keresztet vetett magára, s Istennek ajánlotta lelkét.~
21   2,  41|              ön arra jönni, hogy amit magára vállalt, ez lehetetlen,