Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |         maradt.~Rövid idő múlva hangzott az eltávozottak rövid jelkiáltása.
 2   2,  7 |        rikongatás, ami belülről hangzott. Itten vígan vannak.~Odalopódzott
 3   2,  10|     lefeküdjék.~Abban a percben hangzott a kocogás az ajtaján.~És
 4   2,  10|   Gloria!”~Most a csengettyűszó hangzott.~És aztán a papi hang áhítatos
 5   2,  10|      hosszú csend alatt folyton hangzott az idéző harangszó a grófnő
 6   2,  15|       sötétség.~Sajnálkozó „ah” hangzott végig a csoportozaton. Kár,
 7   2,  15|          ha érte nem küldenék – hangzott elé a kedves szemrehányás.~–
 8   2,  16|        semmit. Ekkor Iván szava hangzott tompán: „À barrière!” Salista
 9   2,  19|      Iván Salistát.~– A-a-ah! – hangzott fel erre a hitetlenség tagadó
10   2,  19|    ketten megyünk!”~„Ah! Ah!” – hangzott a hitetlenkedés szava a
11   2,  29|  bevilágított a sötétségbe.~Nem hangzott eléje örömkiáltás. Nem rohantak
12   2,  29|      semmi emberi hang nincsen, hangzott fel száz ajakról, hogy annak,
13   2,  40| tárnában járt.~Semmi morgás nem hangzott. A föld keble csendes.~–
14   2,  40|    mélyebben pislogott. Egyszer hangzott Iván kiáltása: „Fel!”~Vén
15   2,  42|    csövet.~– Induljon utánam! – hangzott Iván szava, ki egy másik
16   2,  42|        között járnának kelepei, hangzott a padló alatt.~E hídról
17   2,  42| megfeszült.~– Siessünk előre! – hangzott Iván szava a csövön keresztül.~–
18   2,  42|      őket körül.~– Nem látok! – hangzott Spitzhase szava.~– Csak
19   2,  42|        Bocsásd le a csöveket! – hangzott hozzá Iván szava.~A leeresztett
20   2,  42|    alant. A távol templom körül hangzott valami ének. „Alleluja!
21   2,  44| közeledtek, több férfi topogása hangzott. Azután ismét nyílt az aj