Rész,  Fejezet

 1   2,  2 |         fekete patak.~Szomorú tájkép biz ez, azzal a gondolattal
 2   2,  6 |            egész nyíltsággal –, hogy biz az én házam nincs vendéglátásra
 3   2,  8 |              úr is úgy találta, hogy biz a megboldogultak más foglalkozást
 4   2,  10|       kellett volna elmulasztani, de biz az nem törődött vele nagyon,
 5   2,  11|            az észrevételt tevé, hogy biz a mezei gazdálkodás csak
 6   2,  11|             ő is csak ráfanyalodott. Biz az nemigen jó volt. A tej
 7   2,  11|           eléghető volna?~– Eléghető biz az, grófnő, mert nem egyéb,
 8   2,  12|             úr homlokát.~– Köszönöm.~Biz azt meg is csókolhatta azért
 9   2,  13|               Sajátszerű szezon volt biz az! Egyszerre feltette magában
10   2,  15|              egyik sarkam kérgestül.~Biz azon Iván is nevetett, mert
11   2,  16|      megnyugodhatott felőle. Filozóf biz ez. Akit nem lehet félteni
12   2,  17|            Gondolom, hogy mit! – Ah, biz azt ön nem gondolja. Csak
13   2,  19|        kézzel Ivánnak a karját.~– De biz abból semmi sem lesz, hogy
14   2,  22|              sok nélkülözést kiállt.~Biz az öreg nem akasztotta fel
15   2,  22|            fejével rábólintott.~– Ez biz úgy van, hallja! No! Nem
16   2,  23|          Rákóczi-induló”-val.~Eljött biz erre az ünnepélyre hívott
17   2,  29| elgondolkozott magában.~„Cudar világ biz ez.”~Nem a bölcseké a kenyér,
18   2,  29|           gondol ön, mi lesz?~– Hja, biz azokat nehéz lesz megszabadítani,
19   2,  33|              ön azt felhasználni.~Ez biz igaz. Sietni kell. Azért
20   2,  39|     preferánszozott a kaszinóban, de biz azt csak kihúzták a kártyaasztal
21   2,  39|              azután az anyja.~– Hja, biz én nem is bánnám, ha megházasodnál,