Rész,  Fejezet

 1   2,  5 |  egyenlítőn innen útba kapott bennünket egy tornádó, gépünket tönkretette,
 2   2,  5 |   láthatáron, amik nem vettek bennünket észre. Akkor szélcsend állt
 3   2,  6 |      van. Holnap hirdetnek ki bennünket a templomban harmadszor.~–
 4   2,  7 |        Mindig ütött, hajszolt bennünket. Egyszer azt a kis öcsémet,
 5   2,  7 |    templomba. Ma hirdetnek ki bennünket harmadszor. Én mondtam neki,
 6   2,  10|       fölött. E koponya tanít bennünket arra, hogy mennyivel tartozunk
 7   2,  10|     az egész vízözönben, mely bennünket eltakar, egyetlen száraz
 8   2,  12|    Igen. A jövő is együtt fog bennünket találni. Most arra kérlek
 9   2,  14|        hogy ez a kettős jégöv bennünket közbeszorult tökéletlen
10   2,  14|      ha olyan nagyon ismernek bennünket a magasabb képességű rokonok,
11   2,  14|        miért nem hódítnak meg bennünket?~Azért, mert nem használhatnak
12   2,  14|        mert nem használhatnak bennünket.~Mit csináljanak ők mivelünk?~
13   2,  16| társalmi szabályok köteleznek bennünket az ilyen jóltevőnket megölni.
14   2,  16|  kifeszítve tartá, meggyőzött bennünket arról, hogy keze nem reszket.
15   2,  16| megsokallta Berend, s odahítt bennünket: „Mi baj?” Mondtuk neki,
16   2,  19|      örülni, mert összepakolt bennünket ezen a „hendikep”-en. Hanem
17   2,  19|   grófnő. – Ön el akar hagyni bennünket? S mit akar ön a Bonda-völgyben?~–
18   2,  19|        s nyájasan kísértek ki bennünket egész az ajtóig, ahol mindvégig
19   2,  39|       micsoda szerencse érhet bennünket még ezekkel a részvényekkel?
20   2,  41|    valami bohóc, aki meg akar bennünket tréfálni! – gúnyolódék Waldemár
21   2,  42|  másik két úrnak is van kedve bennünket a gépezetig lekísérni, odáig