1-500 | 501-576
Rész, Fejezet
1 1, 1 | vulkánok beszélnek. Tűz… De milyen tűz? A réteg, mit
2 1, 1 | harmadikat vegytani működések, de az az erő, mely a gránitot
3 1, 1 | beszél, hogy a föld élt, de rajta még nem élt semmi.
4 1, 1 | felmászni! napos utazás; de még nagyobb dolog onnan
5 1, 1 | csak felmegy, mert éhezik: de jóllakva lejönni nagy feladat.
6 1, 1 | könyörületes szív, és vegye le.~De kiabálni is rest, csak hajnalban
7 1, 1 | a vízi diót, a sulymot, de különösen bolondul a jóféle
8 1, 1 | holmit leszedegethessen vele. De legfőbb baja az, hogy közellát;
9 1, 1 | szarvorrú. A lajhár olcsóbb, de rossz vendégség. Sovány,
10 1, 1 | hasonlít az elefántéhoz, de kétszerte nagyobb alakján
11 1, 1 | Még párjával sem jár soha. De egyedül sem ijed meg senkitől.~
12 1, 1 | percekig járjon a víz alatt, de hogy szüntelen odalenn maradjon,
13 1, 1 | fényes illuminációja.~*~De hát miért kellett ennek
14 1, 1 | nem tudott magának szőni, de már a házát cölöpökre építette.~
15 1, 1 | mely meggyulladhat tőle. De ilyen százmilliomodik eset
16 1, 1 | a kultúrában – egy Tycho de Brahe véletlenül az alkonyi
17 2, 1 | farkas, medve nagy ellenség; de ez a legnagyobb.~Mikor aztán
18 2, 1 | kuncogással, hívogatással, de a parancsolónak már beszéd
19 2, 2 | vált óriás sudarak lakni; de hogy szálltak ide alá? Egy
20 2, 2 | okát minden újonc tudja; de hogy mi oltotta el? Ez a
21 2, 2 | esve elmaradása fölött.~De nem vár rá senki, csak a
22 2, 2 | a sodrony is izzó vörös, de azért fogva tartja a tűzszellemet
23 2, 3 | a megfelelő táplálékot; de nem szokott sokat válogatni
24 2, 3 | csak izmaikkal dolgoznak; de ő izmaival és agyával is.
25 2, 3 | belebolondul, lehet, hogy belehal; de a tudás, amelyet keresett,
26 2, 3 | Emésztő, idegrontó élvezetek, de túlvilági gyönyörrel járók.
27 2, 3 | a Sirius egy láthatlan, de a mechanika törvényei által
28 2, 3 | önmagában világló, mint a nap.~De mi oltotta ki tüzeiket?
29 2, 3 | szenvedni, midőn eléje jut; de nincs semmi sugártörés benne.
30 2, 3 | üstökösnek visszavert fénye van. De hisz a lángnak is lehet
31 2, 3 | özönvízzel a szárazföldet.~De ez sem lehető. Az üstökös
32 2, 3 | mozdulatlanul közelít a földhöz, de a föld nem őhozzá. A földnek
33 2, 4 | Szeretne tőle menekülni, de nem lehet. Ahhoz veri az
34 2, 4 | azt a leányt másszor is, de nem ügyelt rá. Hisz minden
35 2, 4 | látja az ember a szemeket. De hát most hogyan látta meg
36 2, 4 | ők nem tudtak még semmit. De tudtak az angyalokról és
37 2, 4 | már kellene látnunk őket.~De hát nem látjuk-e őket? Nem
38 2, 4 | innen! Ez a Nephitim leánya!~De hát mi ez egy komoly, egy
39 2, 4 | sem tudják, hogy micsoda. De ahhoz két lélek találkozása
40 2, 4 | szerelemmel és a gyönyörrel; de éppen azért, mert rokon,
41 2, 4 | kétszeres napibért kapsz.~– De én nem veszem azt el! –
42 2, 4 | asszonyt is látott sokat, de azt, amibe most jutott,
43 2, 4 | Azt már tudja, hogy szép; de azt még nem tudja, hogy
44 2, 4 | dologról, amit sejteni erény, de már tudni bűn.~Mennyivel
45 2, 4 | asszony egy férfiúval szemben, de még egészen gyermek önmaga
46 2, 4 | le-ledobta magát nyugágyára, de nem pihenhetett meg; bőszült
47 2, 4 | leütve szerető férje által… De minek a szent mesék? Hisz
48 2, 4 | elszárad, elvész utána.~De az nem jönne napvilágra
49 2, 4 | hipertrófiának hívják, de úr nem vagy itt! Mert az
50 2, 5 | kulcsot, és zsebébe dugta.~De nem hat és hét óra közti
51 2, 5 | következmények előrelátása; de a magad sorsú ember nem
52 2, 5 | kormányos, azután egy Rio de Janeiró-i fiatal kereskedő,
53 2, 5 | drága s hozzájárulhatlan. De bevágom az utadat. Engem
54 2, 6 | keresményedből semmit?~– De igen, uram! Már egyszer
55 2, 6 | segíthetek rajtad.~– Köszönöm! De előlegezni nem szeretek;
56 2, 6 | is lehetett volna fűteni; de mégis egész életrendszerét
57 2, 6 | idegen birtokos megfizetné; de mint realitás, mint százezreket
58 2, 6 | Hol hever? Életrevaló, de élni nem tudó vállalatokban.
59 2, 6 | vállalatok, üzletkötések alatt.~– De hát hogy akarsz az én bányámból
60 2, 6 | Nagyszerű tervem van vele.~– De hisz maga az egész tárna
61 2, 6 | kétszázezer forintért.~– De nem válok meg semmi pénzért
62 2, 6 | így jogosultan nagyszerű. De éppen azért, mert nagyszerű
63 2, 6 | azt mi jobban tudjuk.~– De legbüszkébb úr, annyi bizonyos,
64 2, 6 | birtokát elveszté, elpazarlá, de egyetlenegy folt földet,
65 2, 6 | összetanítani, lassan, de biztosan terjeszkedni, kicsinyben
66 2, 6 | épület, gép, anyag, készlet, de nincs elég üzleti tőke.
67 2, 6 | feladatait ebben a kis keretben; de nem ismerem sem a nagy világpiacot,
68 2, 6 | meggyőzlek az ellenkezőről.~– No, de hát tegyük fel, hogy minden
69 2, 6 | küldeni távolabb helyre, de a legkedvezőbb szakában
70 2, 6 | vasútvonalnak – kamatbiztosítást! De hisz az a legvilágosabb
71 2, 7 | felelt rá Iván egykedvűleg.~– De hát ne engedd annak a gazembernek,
72 2, 7 | bírok vele – szólt Félix. – De azt nem nézhetem, hogy ezt
73 2, 7 | mondta, hogy kereste őket, de nem bírt nyomukba találni.~
74 2, 7 | egész. Csak tréfált velem.~– De köszönöm az ilyen tréfát.
75 2, 7 | jobban üldözte, kínozta. De sok verést kaptam helyette!
76 2, 7 | miután az anyánk meghalt. De nemsokára a mostohánk is
77 2, 7 | nyitja keserves könyörgésre, de hangtalanul. Én mondtam
78 2, 7 | ez mindennap így lesz.~– De lányom – mond Félix –, nem
79 2, 7 | botoskákat a gyermek számára, de felét sem tudta elkölteni
80 2, 7 | úrnapján, mise előtt, hazudni. De mikor van egy eset, amelyben
81 2, 7 | egymásnak. A leány remegett, de mégis el volt szánva, hogy
82 2, 7 | nem iszom ez életben soha! De egyszer még iszom. Egyetlenegyszer.
83 2, 7 | egyszerű falusi hajlék; de elfut a másik úrral, ki
84 2, 7 | főkötőt, tisztességes nevet, de cifra házat, cifra ruhát!~
85 2, 8 | volna, eljegyezteték marquis de Calomirano egyetlen fiával,
86 2, 8 | hazavitetett, hogy férjhez menjen.~De óh, borzalom! Mikor meglátta
87 2, 8 | ájtatos képeken látható. De bajuszt magában, szakáll
88 2, 8 | szakállas ábrázatokkal; de ugyan képzeljen magának
89 2, 8 | hogy a világtól követelt, de a világot úgy, amilyen az
90 2, 8 | udvariasság ugyan a fotográftól de – más ráncokat is mutat.
91 2, 8 | harmadik szobában alszik, de oly mélyen, hogy Theudelinda
92 2, 8 | bejárása a bondavári kastélyba. De mit mondunk? Dehogy férfi!
93 2, 8 | megszavazzuk a dohánymonopóliumot, de magunk szűzdohányt szívunk;
94 2, 8 | a társalgószoba ajtaján; de a vékony „herein”-t csak
95 2, 8 | van már ilyenkor a grófnő, de öltözködik. Egyedül öltözik,
96 2, 8 | krajcárért a trafikában. Hja, de mi az a papok tubákjához
97 2, 8 | vutkihoz; ami a grand vin de Cliquot a „Preszburger mussirender”-
98 2, 8 | fenekéről jőne, megzendült a „de profundis”. Kísértetes,
99 2, 8 | Bizonyosan tudom, a fűzöld gros de Naples ruhám vettem magamra,
100 2, 8 | képezték, közbe-közbe.~– De hát a kacaj, a viháncolás,
101 2, 8 | toalettemet; különösen zöld gros de Naples ruhámat összetapogatá,
102 2, 8 | sarkantyúcsontját tördeltetni.~– De ami legjobban háborított,
103 2, 8 | füst rájok ne ragadjon; de úgy éreztem, hogy az mégis
104 2, 8 | szégyentől, mert igaz volt. De eltagadtam, azt mondtam,
105 2, 8 | felügyelete alatt áll.~– De hát megengedi a grófnő e
106 2, 8 | emlékezik a fűzöld gros de Naples zubbonyomra a pálmaszegélyzettel?~–
107 2, 8 | legmelegebb van.~– Lehetetlen!~– De hiszen meggyőződhetik felőle
108 2, 8 | pap már diadalmaskodott. De a grófnő, kinek túlérzékeny
109 2, 8 | Nem pipafüstszag-e ez?~– De bizony az.~Most még egy
110 2, 9 | is bejöhet a kastélyba; de csak a földszintre, az emeletre
111 2, 9 | grófnő is megjelent már, de nemigen evett semmit. A
112 2, 9 | legalább pipázni lehetne! De ebben a kastélyban nem szabad.
113 2, 9 | tisztelendő úr megirigylé tőle.~De nemsoká tarthatott irigykedése;
114 2, 9 | szemeiről egy szippantással; de rögtön elmúlt mind a két
115 2, 9 | vetve magára keresztet.~– De úgy látszik, hogy a rossz
116 2, 9 | Hiszen én mennék szívesen; de egyszerre úgy beleállt a
117 2, 9 | mernénk közéjük lemenni.~– De ha nem bírom a lábaimat.~–
118 2, 9 | nagybecsű terhét nyakába.~– De el ne ejtsen kend! – inté
119 2, 9 | csak légvonat lett volna; de amint Mihály gazda három
120 2, 9 | volt háromlábnyi magas; de nagy idomtalan feje volt.~
121 2, 9 | a boltozat visszhangját.~De Mihály gazdának sem kellett
122 2, 9 | nyájasan. Arra menekülének. De azt az utat meg a rácsajtó
123 2, 9 | fájt már a papnak a lába! De úgy kigyógyult a köszvényből,
124 2, 9 | eszébe. Ad vocem gyóntató!~– De mondja meg nekem a grófnő,
125 2, 9 | megbocsát.~– Azt elhiszem. De attól tartok, hogy ön –
126 2, 9 | végigforgatva az albumot –, de hát mi jelentősége legyen
127 2, 9 | szívemet. Bolondság ez; de nekem valami azt súgja ezen
128 2, 9 | Sőt igenis. Ez varázslat.~De mi bűnhődést találjon ki
129 2, 9 | gödölye” van rendelve; de a fotográfia is megjárja.
130 2, 9 | régióiba, nem álomképpen többé, de valóban átvezetni képes,
131 2, 10| felületesek voltak ugyan, de mindig sok szellemmel alkotva.
132 2, 10| alatt állani, az mind tréfa; de most! Most! A rettenetes
133 2, 10| kellett volna elmulasztani, de biz az nem törődött vele
134 2, 10| Nappal borzadok tőle, de éjjel oly különös erővel
135 2, 10| Hová? – Talán a pokolba? – De néhány perc múlva visszanyerte
136 2, 10| a szobaleány nyitná fel, de aki annyira félénk, hogy
137 2, 10| nyíljanak meg a hívek ajtajai. De senki ne tudjon erről kettőnkön
138 2, 10| is csak a természettan, de nem a lélektan szabályai
139 2, 10| az apát úr magas jelleme; de az idő is rövid hozzá, hogy
140 2, 10| Pasziánszjátékhoz fogott, de az egyszer sem jött ki;
141 2, 10| az ismeretes hang halk, de szilárd szóval mondó az
142 2, 10| Ön kívánta.~– Igaz, igaz! De úgy meg vagyok most zavarodva,
143 2, 10| az antifóna~„Date nobis de Cerevisia vestra; quia sitiunt
144 2, 10| Deus haustuum diceris, ~De tua clementia~Potum in abundantia, ~
145 2, 10| meg a sírbolti jelenetet.~De minő jelenetet!~A sírbolt
146 2, 10| mellett ültek és lakmároztak, de nem a grófnő ősapái és ősnénjei,
147 2, 10| sorban hajadon termetén!~De nagyobb volt e keserűségnél
148 2, 10| ön ide! Nem rémületnek, de az Isten bölcsességét hirdetésnek
149 2, 10| koponyának látása ne borzadályt, de ihletet költsön szíveinkben;
150 2, 10| vissza, sietve jövök én is. De az oltáron is el kell oltanom
151 2, 10| Magamért nem félek többé, de az ön életét féltem. Ha
152 2, 10| luxuries szereti a luxust. De hogyan lehet ez ajtó nyitva?
153 2, 10| és magánkívül kiálta. – De hova meneküljek hát, ha
154 2, 10| rokonaim kicsúfolnak.~– De van egy bűvkör, amelyen
155 2, 10| csodákat mívelhetnének; de el vannak egymástól szakítva,
156 2, 10| Debrecen egészen magyar, de vallásfelekezeti kizárólagossága
157 2, 10| univerzalitástól; Szeged jó helyen van, de a kezdetlegesség stádiumában,
158 2, 10| hazai kultúra alkatrészei; de túlesik a Királyhágón, s
159 2, 10| Beutaztam mind az öt világrészt, de sehol a világon ehhez hasonló
160 2, 10| ember siet pénzt keresni, de ha egyszer meggazdagodott,
161 2, 10| nemzetnek művészete is, de nem divat azt pártfogolni;
162 2, 10| pártfogolni; van tudománya is, de nem tartozik a bontonhoz
163 2, 10| foglalkozni; van irodalma is, de kevesen tudnak róla; vannak
164 2, 10| van magas arisztokráciája, de azoknak a termei zárva vannak
165 2, 10| törekvésnek találkozni lehetne. De ki nyissa meg termeit e
166 2, 10| teljesítenék is örömest, de akiket az utóbbi évtized
167 2, 10| az előkelő rang tartozik, de melyhez hozzászámítjuk az
168 2, 10| nagyon sok pénz.~– Sok falun. De Pest olyan drága város,
169 2, 10| finánciákhoz nem értek, de vannak a pénzarisztokrata
170 2, 11| hívatom tiszttartómat.~– De ki által?~A grófnőnek csak
171 2, 11| kezdte verni az ablakokat.~– De hisz itt vannak a lovaim!~–
172 2, 11| itten, s most sietve jő.~– De nem fogja neki senki kinyitni
173 2, 11| akar itt? – kérdé a pap.~– De ön ki, és mit keres itt? –
174 2, 11| mormon vagy manicheus, de e percben igen nagy szükségünk
175 2, 11| grófnőnek vagyok gyóntatóatyja; de nem neki is.~– Jól van hát.
176 2, 11| Kimegyek hozzá a terembe. De kérem, legyen ön is jelen.~–
177 2, 11| utánuk.~– A tiszttartó is? De miért?~– Annak is megírja
178 2, 11| megírja az okát a levélben; de én azt hiszem, hogy az csak
179 2, 11| férfi bámulva nézett rá, de egyik sem szólt neki egy
180 2, 11| gondolá magában Iván, de nem szólt hozzá semmit.
181 2, 11| Iván:~– Ez már hát megvan, de már most miben fog a grófnő
182 2, 11| láncon elmérgesült szelindek; de nem harapta meg.~Iván szépen
183 2, 11| hogy a grófnő magtára ég; de hiszik, hogy rögtön el fogják
184 2, 11| aminek titkát ember nem érti!~De még e szent borzadálynál
185 2, 11| mikor megválik udvarától, de sajnálta tőle e búcsúszót: „
186 2, 11| jó volt. A tej megjárta, de a kávé rettenetes!~Iván
187 2, 11| forgácsait szoktuk vesztegetni, de nálam most az sincs.~– Én
188 2, 11| hidegvért tüntetett volna.~– De magát a melltűt nem akarja
189 2, 12| rakott komisz kötésű könyvek, de amiknek sarkain ötven évig
190 2, 12| háznak első emeletén van, de már ott úri pompával és
191 2, 12| hamut cigarette-jétől. – De hisz éppen azért lesz rá
192 2, 12| szép tehetségei vannak, de egészen ostoba. Gyönyörű
193 2, 12| egészen ostoba. Gyönyörű hang, de nem tud énekelni; szenvedélyes
194 2, 12| énekelni; szenvedélyes arc, de semmi mozgás; csupa érzés,
195 2, 12| semmi mozgás; csupa érzés, de nem tud más nyelvet, mint
196 2, 12| külvárosi színházak számára, de nem szerény háziasszonyokat
197 2, 12| akinek én parancsolok. De amellett úgy akarnám a dolgomat
198 2, 12| tudok egy ilyen módot, de csak egyetlen egyet – szólt
199 2, 12| nem megy, kényszerítenék, de nem merik, nyomják és félnek
200 2, 12| megéhezik, legyet eszik.” De hátha megelőzi őket valaki?
201 2, 13| kémiai laboratóriumomnak? De hisz akkor minden tárnadirektort,
202 2, 13| nem fiatal, sem nem tudós; de csak elhallgatott vele.~–
203 2, 13| holnap haza kell utaznom.~– De abból semmi sem lesz. Nem
204 2, 13| kell fosztanom magamat, de mulaszthatlan dolgaim vannak,
205 2, 13| heterogén találkozást.~– De miután én sem nem hegedülök,
206 2, 13| értjük, nagyra becsüljük. De nem asszonyoknak való. De
207 2, 13| De nem asszonyoknak való. De tud ön valami mást. Fog
208 2, 13| Ivánon volt a sor kacagni.~– De főtisztelendő úr, ilyen
209 2, 13| hogy egy idegen születésű, de Magyarországért rajongó
210 2, 13| tökéletesen ért franciául, de csak ha nyomtatva látja.~
211 2, 13| még nem olyan nagy baj. De a téma!~Emberek, akiket
212 2, 13| Legfeljebb Guidó gróf!” „De én ugyan nem megyek!” Az
213 2, 13| verseit.. Zseniális ember, de saját kádenciáin kívül semmit
214 2, 13| grófot, mint a csörgőkígyót.~De akik a „japáni expedíció”-
215 2, 13| ideálszépség. Már egyszer mondtuk, de nem győzzük eléggé ismételni.
216 2, 13| hogy a szépség: hatalom!~De hát miért vetnek olyan fagyos
217 2, 13| tagjai mind jól tudják. De a lateiner világ nem tudja.
218 2, 13| a societé minden tagja; de az olyan jól meg tudja őrizni
219 2, 13| Egymás közt közlékenyek, de az idegen előtt „knownothing”
220 2, 13| egyebet, mint fokhagymát.”~„De ma talán csak nem?”~„Végül
221 2, 13| olvasóállvány háta mögött; de nem szabad hozzányúlni,
222 2, 13| Iván kissé elfogult volt, de nem volt sem méla, sem zavarult.~–
223 2, 13| elvisz, ahol még nem volt; de amidőn nagyon sok ember
224 2, 14| azt tudjuk, hogy „van”.~De azt, hogy „van”, már bizonyosan
225 2, 14| támadni a jéghegyeken túl.~De ez csak sejtelem. Az éjsarki
226 2, 14| ez a hajó beszélni tudna!~De valamit mégis tudott beszélni.~
227 2, 14| ápolás alá vették a hajósok, de nem evett semmit. Harminc
228 2, 14| újabb hasonló hüllőt hozva, de már a kis madár akkor megszűnt
229 2, 14| meleg égaljnak kell lenni!~De hát mi adja annak az égnek
230 2, 14| mélyen oda voltak fagyva, de gondoskodtak egyébről. Hoztak
231 2, 14| amelyen állnak, még jég, de ami előttük terül, az a
232 2, 14| látványt, mely után vágytak, de melyet képzelni sem tudtak.~
233 2, 14| mely a jégsziklákat lassan, de folyton hátrálni kényszeríti.
234 2, 14| világ van és meleg táj!~De hát miért nem szálltak dereglyéikkel
235 2, 14| pihenni a látkör alá éjfélben; de oly magasra sohasem jő fel,
236 2, 14| tünemény, miként a hold; de nem teremtő lelke a világnak,
237 2, 14| hogy az bekövetkezzék, de bekövetkeznie kell! Hiszen
238 2, 14| napsugárban megég a gyémánt, de a delej tüzében születik
239 2, 14| olyanok. Termete kicsiny, de karcsú, ideges, erőteljes.
240 2, 14| nyelvidom ne fejlődött volna ki, de van valamennyiben valami
241 2, 14| Ezt már Franklin is tudta.~De ők már kitanulták, hogy
242 2, 14| kormányától az éjsark népe.~De hát ha adót nem vesz a kormány,
243 2, 14| férfiakat sóvárokká tegye. De koldusok sincsenek. Milliomos
244 2, 14| lehetnek? Hát ők építkeznek-e?~De még hogyan! A mi óvilági
245 2, 14| Írnak is, nyomtatnak is. De már azon rég túl vannak,
246 2, 14| azokat eljátsszák? Vannak, de a színészek maguk a költők,
247 2, 14| Talán dalművészetük is van? De még milyen! Énekeseik hangterjedelme
248 2, 14| éjsark alatt nincsen pap.~De hiszen maga a föld teszi
249 2, 14| nemcsak eget és földet, de mindent, ami a kettő közt
250 2, 14| csendesen, ha olaja elfogy.~De hogyha olyan soká élnek
251 2, 14| katasztrófa a mamutok világát; de oda mi nem vagyunk képesek
252 2, 14| kiáltsátok uraim és úrhölgyeim!~De hát ha olyan nagyon ismernek
253 2, 14| tűz sem ad meleget többé.~De ugyanazon mértékben, melyben
254 2, 15| is nemes csoportozatot.~De ami mindenki ajkáról egy
255 2, 15| volt egyszer egy Ximene, de nálunk erre nem keresztelnek.~
256 2, 15| mindent, mint ahogy ön leírta. De szeretnék még többet is
257 2, 15| erővel tudnak szeretni, de az náluk nem erény, a delej
258 2, 15| delej okozza azt. Elhiszem. De már most a delejnek két
259 2, 15| ha találó szúrást kapott, de vissza is adja, mihelyt
260 2, 15| akkor a szakálluk is kék; de akkor nem igaz, hogy ki-ki
261 2, 15| mindég feleséget keresett, de sohasem jutott el a negociált
262 2, 15| szólt nevetve a kapitány –, de elviselem a karambolt, amire
263 2, 15| így nincsen turf.~– Igen, de ebben megint az a jó, hogy
264 2, 15| elhagyogatott abban a házban.~– De nekem mégsem tetszik az
265 2, 15| Még őszentsége a pápa sem.~De már erre kitört a kacagás
266 2, 15| hazaviszünk s lefektetünk. De már megbocsáss, kedves barátom,
267 2, 15| értékedet – szólt Iván –, de tudtomra egyedül a „skíz”
268 2, 15| is nyerhet – véletlenül. De ennél kombinálva van mindaz,
269 2, 15| sóhajta fel az apát úr.~– No, de elválás előtt még igyunk
270 2, 15| tartozott nekünk a sors; de magyar cotillont! Már az,
271 2, 15| szóltam volna önhöz többet, de megbántáson kezdte, s ezt
272 2, 15| általa a pálcalóra.~– Igen. De nem szemében magasztalja
273 2, 15| fejére odalenn kő esik!” De hát miért lakik ön ott a
274 2, 15| eszményiségétől meg van fosztva. De a földbúvár heroizmusát
275 2, 15| Abyssiniában, sem a pólusoknál, de egy új világ áll ön előtt,
276 2, 15| független nő.~– Nem független, de uralkodó.~– Ki fölött?~–
277 2, 15| nevetni villámló haragjának; de jó válasz volt rá. A grófnő
278 2, 15| Angela nem mondott többet, de ebből divinálni lehetett
279 2, 15| nem nevetnek: dicsérik; de a dicséret módjáról észreveszi,
280 2, 15| bántja senki, meg nem sértik; de bizonyos mondhatlan tréfálkozási
281 2, 15| be. Tökéletlenül énekelt, de hangja csodálkozást gerjesztett.
282 2, 16| megmondani, hallgatott – de mást, mint a való, nem mondott
283 2, 16| legyen itt?~– Nem bánom. De minden durvaság nélkül.~–
284 2, 16| az emberre nem haragszom, de terhemre van. Egy ujjal
285 2, 16| tegyetek vele, amit akartok. De vigyázzatok rá! Ennek az
286 2, 16| párbajt nemcsak bűnnek, de még többnek: hibának tartom
287 2, 16| vesztesnek, az ég bemocskolása. De a fegyveres igazságtétel
288 2, 16| igaztalanul dönti el a pert, de a törvény, amelyet respektálva
289 2, 16| teóriában, édes barátom; de kérlek, csak tedd magadat
290 2, 16| Ivánra tekintve kérdezé: „De hát mind igaz ez?”~Iván
291 2, 16| lesz sértve a barátság.~– De hozzáteszi a néphit – mondá
292 2, 16| szabad afelől beszélnem, de a helyzet olyan, hogy nem
293 2, 16| azt fogja mondani, hogy: „De ő tudja, hogy te valakinek
294 2, 16| lovagias” szempontból, de rettenetesen eltérő a filozóf
295 2, 16| egyezünk meg felőlük.~– De, Istenem, én nem akarom,
296 2, 16| már nemcsak a vendégek, de maga Theudelinda grófnő
297 2, 16| meg nem is. Megtörtént, de nem egészen.~– No, erről
298 2, 16| párbaj, mely megtörtént, de nem egészen. Nekem is új
299 2, 16| odamentünk, hogy csitítgassuk, de dühös volt. Ő nem engedi
300 2, 16| a kihívott elfogadta.~– De hisz az őrültség volt tőletek! –
301 2, 16| harc – biztatá őt Ödön.~– De tinektek nem volt jogotok
302 2, 17| te bölcs, te tudós ember, de nagy bolond vagy te a világon!
303 2, 17| kapott érdemrendeket is, de azokat nem szabad viselni,
304 2, 17| Keresett már sok pénzt, de nem szabad ám elkölteni,
305 2, 17| sok millióval indul meg, de a hely, ahol a telep van,
306 2, 17| a grófnő már átengedte, de az ő engedélye nélkül a
307 2, 17| művésznő válnék belőle. De amint a proszcénium lámpái
308 2, 17| arcvonása mozdulatlan: de aki műértő, az megtalálja,
309 2, 17| szeretni soha. Legyen boldog! De hogy hanyatthomlok belerohanjon
310 2, 17| meg, aki hidegvérrel bír; de szív volt benne, s a szívnek
311 2, 17| annak, hogy békülni akar. De ő a herceg helyzetében legalább
312 2, 17| mindennel ellátja Evelina, de nem érzi jól magát, hacsak
313 2, 18| nem volt egészen korrekt; de bizonyos időkben minden
314 2, 18| herkulesi izmokat tüntetett ki; de Iván is izmosnak, idegerősnek
315 2, 18| Nem volt rajta annyi hús, de csontos, inas, hosszú karokat
316 2, 19| hitetlenség tagadó felkiáltása.~– De igen – tüzelt az ifjú gróf. –
317 2, 19| Kérdezzétek meg csak Salistát!~– De hát akkor hol van Iván?~–
318 2, 19| Eduárd báró zsebébe nyúlt, de mielőtt kihúzta volna a
319 2, 19| bele. Eddig csak tudtam, de mármost nem tudom, hogy
320 2, 19| kézzel Ivánnak a karját.~– De biz abból semmi sem lesz,
321 2, 19| most miközülünk megszökjél! De ilyen jó cimborát ily könnyen
322 2, 19| bajtárs, a megtiszteltetést. De nem való vagyok én „Barataria
323 2, 19| kedélyállapotban találta.~– De ki volt közülünk – tört
324 2, 19| véleményét Géza gróf.~– De barátim, rájön ez az ember
325 2, 19| innen! – szólt Ödön gróf. – De hát szép húgom kívánta,
326 2, 19| ám – szólt István gróf –, de én még mást is előre látok;
327 2, 19| néz húszmillió örökség. De ha a mennyei hatalom még
328 2, 19| van úgy élni, úgy tenni. De nekem nincs. Más világhoz
329 2, 19| elvész, és hogy így vész el; de nem tudta más, hagytuk versenyezni
330 2, 19| őket mindez boldogítja; de nekem meg kellene őrülnöm
331 2, 19| gúnyoltak szemtől szembe; de kényszerítve voltam rá,
332 2, 20| nem lehetne megítélni; de Angela nem szeret senkit.
333 2, 20| nem szeretik gyermekeiket, de a nagyapák unokáikat mindig.
334 2, 20| hallgatott volna.~ ~De hát miért volt e makacsság
335 2, 21| megéri azt. Még többet is. De ki tud felőle? Ki hiszi
336 2, 21| hogy: „nál” van ugyan, de „tól” nem jön az áldás.~
337 2, 21| anthracothérium mit vétett? De madárról szó sincs!~Végre,
338 2, 21| széndarab nem barnaszén, de a legtisztább feketeszén,
339 2, 21| nyolcszázhúsz millió forint!”~De hát itt van az a sok pénz
340 2, 22| a nautikai kísérleteket. De fogad is szót az ilyen rossz
341 2, 22| kellett menni valahová, de hogy hová és miképpen, az
342 2, 22| majd kiverte a házából, de később csak megesett rajta
343 2, 22| hallják! Hát akasszanak fel! De kimegyek a piac közepére,
344 2, 22| kerekei. Ez még hagyján. De még más gonoszságot is kitalált.
345 2, 22| öngyilkossága a zongoraművésznek! De még ez sem minden. A tilinkószóra
346 2, 22| emiatt Árpád urat erélyesen. De sohasem sikerült nyomára
347 2, 22| bosszantotta a szomszédot. De még inkább a napestig hangzó
348 2, 22| uramöcsémnek.~– A pénz legkevesebb. De szükségem van tekintélyes
349 2, 22| Nagy megtiszteltetés. De miféle terhek járnak előtte?~–
350 2, 22| szó, csak aláírásról.~– De kedves öcsém, azért, ha
351 2, 22| veszt vele semmit.~– Hm! De hát mi szüksége van uramöcsémnek
352 2, 22| Aláírom a részvényeket. De nekem egy se maradjon a
353 2, 22| alatt azt az összeget! Ejh, de csak igazságtalan a sors!~
354 2, 22| húszezer kemény forintokat!~De már ugyan nem volna becsületes
355 2, 22| thesi már magában sem szép; de másnak lopni, hisz az már
356 2, 22| Urambátyám talán csak tréfál?~– De nem tréfálok bizony! Talán
357 2, 22| felindultnak látszék.~– De urambátyám! Hiszen így egyeztünk
358 2, 22| átvenni az ezer részvényt, de én nem adtam uramöcsémnek
359 2, 22| tőlem tanulni valamit?~– De urambátyám – pattogott a
360 2, 22| egy felet sem.~– Jól van; de akkor le kell fizetni az
361 2, 22| Lefizetem. Lefizetem szépen.~– De az egészet!~– Ne tessék
362 2, 22| ami nagy feltűnést okoz, de hát hadd okozzon!~Mikor
363 2, 22| hogy nem jövedelmez semmit, de nem is árt neki semmi veszedelem.
364 2, 22| adnak mást, csak papirost.~„De ne tegyetek szemrehányást,
365 2, 22| elindulnak egy biztos utazásra, de ez útban nincsen tenger,
366 2, 22| időkre boldoggá tette.~– De hátha még holnaputánig vártunk
367 2, 22| veszekedni látszó felek ajkairól.~De még jobban megragadta a
368 2, 22| uramat a szent hajlékból, de a kalapját így is összetörték,
369 2, 22| Kaulman-büróban megtudtam. No, de nem szabad szólnom.~– Hát
370 2, 22| falnak dűlt bámulatában. De azután csak magához tért.
371 2, 22| hallja! No! Nem nagy baj!~– De nem ám! Estére harmincötön
372 2, 22| csókoljon kezet. Nem engedem.~De megengedte.~– De el ne csaklizza
373 2, 22| engedem.~De megengedte.~– De el ne csaklizza azt a részvényt!
374 2, 22| fogom maga helyett fizetni. De ne csókoljon mindenért kezet!
375 2, 22| csókolta Csanta uramnak.~– De csak arra kérem – esedezett
376 2, 23| ígérnek, mint amit Iván fizet.~De bizony maga Rauné úr is
377 2, 23| ajándékot nem oszthat ugyan, de tudathatja vele, milyen
378 2, 23| mondják az emberek: „Ah, de felvitte Isten a dolgát!
379 2, 23| felvitte Isten a dolgát! De jó szíve van! De megismeri
380 2, 23| dolgát! De jó szíve van! De megismeri szegény barátjait
381 2, 23| akkor.~Kiüríté a poharat, de attól sem tudta azt meg
382 2, 23| hálátlanul fizető telepét.~De maradt e nagy leveretés
383 2, 24| felesküdött, zsebét megtömte, de az állameszméért nem tett
384 2, 24| igyekeznek valamit tenni, de nem lehet; tolnák előre
385 2, 24| tolnák előre a dolgot, de ha nem megy.~A posztóviselő
386 2, 24| folyik, nem értik ugyan, de ezzel azon megbecsülhetetlen
387 2, 24| nem hoztak ugyan magukkal, de éppen ezen paradicsomi egyszerűségük
388 2, 24| dobolják ki a nép előtt; de az ő templomában kurrensek
389 2, 24| ellentmondásra talált volna, de pap volt: előkelő pap. Annak
390 2, 24| nem viszi őket a jégre.~De azért mégis lelkére kötik
391 2, 24| amiket sohasem mondtak.~De végigvárták az egész ülést.
392 2, 24| olasz staggione tartott; de amint annak vége lesz, kilátásba
393 2, 24| van, mikor a pataknál mos; de az akkor dolgozik. Ki néz
394 2, 24| lábszárak a feltűzött ruha alól; de a leánynak nem volt akkor
395 2, 24| Egy szép asszonyságnál.~– De hát mire valók vagyunk mi
396 2, 25| üvegvederben, aranyhalakkal.~De egy tekintésre meg sem látta
397 2, 25| aranykeresztes apát úrral az élén.~De ami a csodálkozását mindenkinek
398 2, 25| Szaffrán évődött magában. „De hát mi vagy te? Tegnap este
399 2, 25| irányadó excellenciája.~De már erre felütötte a fejét
400 2, 25| felütötte a fejét a herceg.~– De hát hogy kerül önhöz ez
401 2, 25| forgatják, szabad ugyan bírni, de nem szabad azt elárulni.
402 2, 25| inkább maga jön el hozzám.~– De hát mit akar ön e kihallgatással?~–
403 2, 25| háromszor ki voltunk hirdetve. De hát nem kellett volna bántanod
404 2, 25| végigveri, az a felelet; de hogy lehet egy ilyen úri
405 2, 25| hogy nincs igaza.~– No, de ezen már túl vagyunk! –
406 2, 25| kérdésre?~– Nem egészen. De magam is keresek a művészetemmel.
407 2, 25| magára az asszonyember; de hátha ez a fővárosi csőcselék
408 2, 25| is fel kell kötözködni. De hát a „munka tisztesség!”~
409 2, 25| volna benne lehetetlen?”~De nem tudta, hogyan kezdjen
410 2, 25| készíteni és az ő számára?~De vajon hogy kezd hozzá? Hiszen
411 2, 26| részletfizetés kiírásánál de bizony nem fizet be többet.
412 2, 26| herceg lármázott ellene, de senki sem hallgatott rá.~ ~
413 2, 27| neki, hogy akárkit mást, de engem soha el ne fogadjon.~
414 2, 27| mert mindig tiszteltelek.~De vigyázz rá, mert ha egyszer
415 2, 27| állam felemelése céljából.~De hozsannával fogadja azt
416 2, 27| nemcsak az ő csekélységével, de a porosz kőszénnel s az
417 2, 27| osztalékot ki kellene fizetni, de sem szénnek, sem vasnak
418 2, 27| rajta ötvenezer forintot, de elveszem a szomszédnak a
419 2, 27| vagy előbb, vagy utóbb, de el kell pusztulniok.~Iván
420 2, 27| államnak fizetne valaki adót, de még az állam pótolja ki,
421 2, 28| hogy elfeledtesse magát.~De miért teszi ezt?~Másnap
422 2, 28| dobott koszorúig mindent, de mindent Tibald nagyapó kezei
423 2, 29| mellett, csak fenyegetőzik; de merni nem tud többé.~Elveszett
424 2, 29| Szaffrán megtartá fogadását.~De arra is emlékezett, hogy
425 2, 29| hadd igyék! Az ő dolga.~De minek jön ide, Iván telepére
426 2, 29| szava nem melegít: hagyján; de mikor már a munka nem ízlik,
427 2, 29| pálinkát ez életben soha. De még egyszer iszom. Amikor
428 2, 29| módon és mi által hal meg!”~De hát mi bajom nekem a te
429 2, 29| eltemetve minden? Vagy él, de meg van némulva minden ember,
430 2, 29| csak amelyik összeomlott?~– De a keleti tárna is összeomlott!
431 2, 29| Majd életre hozzuk őket.~– De azért nem hiszem, hogy ön
432 2, 29| vissza csendesen a kötelet; de csendesen, hogy ha el találtam
433 2, 29| leesett zárkövére támaszkodva, de már azt átlépni nincs ereje;
434 2, 29| nehéz küzdelem volt az, de lehetséges.~Iván felosztotta
435 2, 29| közepett tudta meg a rémhírt. De ugyan dühös is volt.~Odajött
436 2, 29| lehetett találni halottakat; de az még mind nem adta ki
437 2, 29| többen.~Még mindannyi élt! De minő élet! Kiaszva az éhségtől
438 2, 29| sem bírta már felnyitni; de Iván úgy találta, hogy még
439 2, 29| tehát meg voltak szabadítva.~De még ezzel nem volt bevégezve
440 2, 29| megbarnítva az izzó lemeztől, de meg nem égve.~E bankjegy
441 2, 29| éltető lég: a többi halálgőz.~De már a bányagáztól nem félnek.
442 2, 29| tetemeit rakják a hordágyra.~De van egy másik szellem, aki
443 2, 30| Ma mind a hatvan „agent de change” rekedtté kiabálja
444 2, 30| coulissier-k serege, az agent de change-ok messziről mutogatják
445 2, 30| tanúját. Ma elállják a passage de l’Opéra átjáratait a tömegek,
446 2, 30| szégyenlenek közel jönni, de nem szégyenlenek játszani,
447 2, 30| a veszély elhárítására, de gyorsan.~Mit?~Csak a nagy
448 2, 30| számba sem jönne többé.~De hogyan elhallgattatni az
449 2, 31| Mintha csak híva lett volna. De hát hogy akadt rám?~– No,
450 2, 31| ötszáz frank szabott ár.~– De hátha jótékony célról van
451 2, 31| Én abból nem eszem.~– De hát miért nem?~– Miért?
452 2, 31| azután nevetett ő is.~– De hát beszéljen arról, hallott
453 2, 31| igen nagy művésznő volna.~– De mit ért ön az ördögök alatt?~–
454 2, 31| Ez nagyságtok titka.~– De nem igaz! – heveskedék Evelina. –
455 2, 32| konvulzionerek ezt a bonmot-t írták~„De par le Roi, defense à Dieu,~
456 2, 32| le Roi, defense à Dieu,~De faire miracle en ce lieu.”~(
457 2, 32| kölyöknek a zongoraszáma, de nem akar eljönni!~– Hát
458 2, 32| én „Stabat Mater”-emet. De nem hallgatott rám. Meg
459 2, 32| No, én rá fogom venni! De mit kapok érte? – erőlteté
460 2, 32| kiálta Evelina örömmel.~– De a meghívás névre szól, s
461 2, 32| ezért még lehetne perelni. De most jön a nagyobbik baj.
462 2, 32| arcára figyelve:~– Az nem! De a részvénytárna egészen.
463 2, 32| tárnatüzet elolthatják, de mostanra elégséges fegyver
464 2, 33| a herceg. – Megegyezünk! De hallja ön mármost az én
465 2, 33| teszek ön ellen semmit, de nem is írok alá semmit.
466 2, 33| második napon sem bántom önt, de nem is segítem elő. A harmadik
467 2, 33| önnek a legjobb barát]a.~– De miért nem az első napon?~–
468 2, 33| kötést végrehajtatja.~– De uram! – kiálta fel Kaulman,
469 2, 33| országra. Rég elfeledtem volna. De üldözöm, mert elárulták
470 2, 33| tessék sírni vagy kacagni, de csak ne az én szobámban.~
471 2, 34| igen rosszul énekeltem.~– De legalább a koszorúk hajítójáért
472 2, 34| előtte nyitva a házam.~– De az én házam csukva.~– Mármost
473 2, 34| Azt, hogy „ez” még az öné, de én: „Dirmák Éva demoiselle”
474 2, 35| élelmét a földből kikeresni, de mégis elrepül. Bokrot keres.
475 2, 35| uraságoknak, hogy köszönöm, de az anyám otthon paszulyt
476 2, 35| ajtaja is rögtön nyílik, de csak annyi rést engedve,
477 2, 35| volt!~– Azt nem adom.~– De ha virág volt!~– Nem adom
478 2, 35| nagyon szívesen látta volna.~De ez a bevezetés egészen szerencsétlenné
479 2, 35| Csaknem sírva menté magát.~– De, kérem, hisz nem én hajigáltatom
480 2, 35| szólt elszomorodva.~– Ühüm! De ez nem annyit tesz, hogy „
481 2, 35| ott Apollónak felkentje, de a lovak, mik kocsiját húzzák,
482 2, 35| Szép asszonyom! Önből soha, de soha nem lesz művésznő.
483 2, 35| játszik három ember előtt, de amint a proszcénium lámpásait
484 2, 35| a módja az udvarlásnak. De próbálja ön meg egyszer
485 2, 35| követeléssel: „Most ne nekem, de értem tapsoljatok!”, majd
486 2, 35| szédítse hiú ábrándokkal; de szánta benne a játszótárst,
487 2, 35| mikor eltávozni látta.~De hát miért jött éppen akkor,
488 2, 36| sok igazat mondott neki, de egyben mégse legyen neki
489 2, 36| garasos pohár nem vagyok!” de az álom végre is elnyomta,
490 2, 36| még látja az embereket, de már azok nem látják őtet.~
491 2, 36| őtet.~Még jár, még halad, de már teste és lelke két külön
492 2, 36| s azt fogja kérdezni: „De hát ki fizet meg nekem azért,
493 2, 36| mondott, az rideg való.~– De uram, ez lehetetlen! Hisz
494 2, 36| Arról is értesítve vagyok.~– De maga ez a substratum is
495 2, 36| Azt ön hát mit bánja? De egyidejűleg megbukott az
496 2, 36| ragyogtak mellette: nem víztől, de tűztől.~– Nem „csak” ezért
497 2, 36| megvette ön, vitesse el! De szállásom még az enyim.
498 2, 36| Ez könnyen van kimondva. De gondolja meg, mi vár önre,
499 2, 36| asszony holttestét feltalálja.~De úgy látszik, a szép asszony
500 2, 37| mindig feljebb akartak menni.~De már Csanta uram mégis megelégelte
1-500 | 501-576 |