Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |        tündér balabillét, világítást ad hozzá a falevelek között
 2   2,  4 |       taposva; annak parancsolatokat ad.~Jaj annak, akit útban talál!~
 3   2,  8 |        vetődhettek. Később „a minori ad majus” a bajusz után az
 4   2,  8 |              villanygép csengettyűje ad jelt, s az ajtón feltáruló
 5   2,  9 |             erről más jutott eszébe. Ad vocem gyóntató!~– De mondja
 6   2,  10|          utánozta, rákezdé: „Bacche, ad haustum intende!”1~Más hang
 7   2,  10|       hasonló tónusból ráfelelt:~„Et ad potandum festina!”~S következett,
 8   2,  10|            saeva.~A solis ortu usque ad noctem potabo, ~Et nullos
 9   2,  10|          capaces, ~Et ideo, qui vult ad nos venire, ~Debet sicut
10   2,  13|             helyen annyi fényes alak ad egymásnak találkozót, egyedül
11   2,  14|           országának életet, meleget ad, a föld deleje az.~A véghetetlen
12   2,  14|           másnak? Mindenkinek annyit ad a föld, amennyi kell neki.
13   2,  14|            mint elszigetelő pihenést ad a küldelejtől izgatott idegeiknek.~
14   2,  14|           erdők, mesterséges tűz sem ad meleget többé.~De ugyanazon
15   2,  15|               Iván mind a három urat ad peram et saccum kitisztogatta.~–
16   2,  17|          újabb próba után kifejezést ad azon véleményének, hogy
17   2,  20|          világban megjelenésre jogot ad. A színművésznek címe királyi
18   2,  21|              s szalad haza, és hálát ad az Istennek, hogy legalább
19   2,  24|              bondavári vasút „gradus ad Parnassum”.~Ha az sikerül:
20   2,  38| szerencsétlenségét, s semmi áron nem ad el szenet, ahelyett inkább
21   2,  41|              tízezer forintról.~– Ki ad ötszáz darab bondavári részvényt?~