Rész,  Fejezet

 1   2,  7 |            karját megfogom, kiáltsd rám e szót: „doktor úr!”~Azzal
 2   2,  7 |            megverlek – kiáltá aztán rám –, ha még egyet szólsz!”
 3   2,  7 |           Péter pedig megharagudott rám érte, hogy nem hagytam őt
 4   2,  8 | keresztüljárja azt. László ősbátyám rám fogta, hogy a nászjósló
 5   2,  8 |         pipát, s még akkor is fújta rám a füstöt. Arra elfutottam
 6   2,  10|        értek.~– Az a legborzasztóbb rám nézve mindig, amíg a könyvtáron
 7   2,  10|        grófnő elragadtatással.~– Ha rám bízza a grófnő, akár a kész
 8   2,  13|      elszállítását bízza ön egészen rám. A grófnő magánkívül lesz
 9   2,  16|       vannak. „Ça mord!”~– Azt bízd rám!~Vacsora felett szándékosan
10   2,  17|  spekulációval a levegő. Látod, már rám is elragadt! Tudasd velem,
11   2,  20|           az én leányom! Nézzen fel rám, Evelina! Mosolyogjon rám!
12   2,  20|           rám, Evelina! Mosolyogjon rám! Ön még gyermek, tehát legyen
13   2,  20|           még gyermek, tehát legyen rám nézve gyermek. Én önnek
14   2,  25|         ámulót. – Hát haragszol még rám, Péter? No látod, ne haragudjál!
15   2,  31|            volna. De hát hogy akadt rám?~– No, ugyan nagy mesterség
16   2,  32|             emet. De nem hallgatott rám. Meg van bolondulva. Eretnek
17   2,  35|               No, hát ne haragudjék rám! Mondja már, hogy üljek
18   2,  39|            asszonyt, aki jobban tud rám vigyázni?~– Hát bizony!
19   2,  44|       visszatérek oda, ahol nem vár rám senki.~Iván visszahívta
20   2,  46|             nők legszebbikét láttam rám mosolyogni, s e mosolyban