Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |           fennakadjanak benne. Ez igazán megérdemli a maga érdemkeresztjét: „
 2   2,  2 |        szironyát, s most lett már igazán fekete a tájkép. Sem csillag,
 3   2,  7 |          derék szál legényeket.~– Igazán? – szólt a leány, megkapva
 4   2,  13| societásban még azután kezdtek el igazán mulatni. Az ifjak táncolni,
 5   2,  14|          És végre az éjsark alatt igazán szeretnek. Ha két szív deleje
 6   2,  17|          a legkisebb részletig és igazán, mert aki hazudik, az virgácsot
 7   2,  17|   szégyenbe, tartsa vissza ő, aki igazán szerette.~Bolondság volt-e
 8   2,  19|        kezet István gróffal.~– Én igazán örülök, hogy önt sértetlenül
 9   2,  19|           mindenkor… Isten önnel! Igazán… Isten önnel!~Nem vették
10   2,  20|          azt sem tartja meg, amit igazán kértem. Egyet kötök ki magamnak
11   2,  22|        meg akartam próbálni, hogy igazán megadják-e.~– Hogy igazán
12   2,  22|         igazán megadják-e.~– Hogy igazán megadják-e? – szólt neheztelő
13   2,  23|     halinadarócos munkással. Ezek igazán szeretik a népet.~Szaffrán
14   2,  24|           hanem a szűrös embereké igazán a „honni soit, qui mal y
15   2,  28|           menni Bécsből.~– Ah! Ez igazán meglepő! És hová?~– Ki a
16   2,  31|           a mankócskái.~– No, azt igazán sajnálom. Sok derült órát
17   2,  35|           elrejtésben az a virág. Igazán virág volt.~Egy szőke gyermek
18   2,  37|     forint veszteséggel! Most már igazán, hol a harangkötél, hol
19   2,  38|      kerültek. Akkor égett azután igazán a föld a lábuk alatt.~Ha
20   2,  42|    vezessen oda, ahol meglátom!~– Igazán oda akarna ön jönni? Az