Rész,  Fejezet

501   2,  37|                hogy nem hál tallérokon!~De már rászánta magát, hogy
502   2,  37|               alól.”~„Óh, ez sajtóhiba, de öreg! Részeg volt az újságíró,
503   2,  37|                hát „közcsendháborítás”.~De azután sorba nézte a többi
504   2,  37|               akad a kezébe. Egy írás.~„De nini! Hát mit dühösködöm
505   2,  37|              öcsémuramnak a levele, ni! De jó, hogy ezt vissza nem
506   2,  37|          átvenni al pari, bármikor. Ej, de emberséges ember voltam
507   2,  37|       vagyonáról.~Sok birtoka volt még. De mit ér az, ha oda az alap,
508   2,  38|               zöldül a fű azon a mezőn, de alant a föld keblén nem
509   2,  38|                egyik, hol a másik alul, de folyvást lefelé mind a kettő.~
510   2,  38|             akkor aztán nem is a zsűri, de a suffrage universelle döntötte
511   2,  38|           uralkodott parancsszó nélkül.~De hát a tárna jövője nem volt-e
512   2,  38|         kellenek hozzá, míg odáig elér; de elvégre mégiscsak az lesz
513   2,  38|            azoknak további hanyatlását.~De nem ért el vele egyebet,
514   2,  38|            adott nekik roppant termést, de nem adott hozzá zsidót,
515   2,  39|           preferánszozott a kaszinóban, de biz azt csak kihúzták a
516   2,  39|            volna akkor meg Csanta uram.~De már csak azért el kellett
517   2,  39|               szobából, és le a kertbe.~De bizony megvoltak a gyümölcsfák
518   2,  39|               Ah maga az, Zsófika? Jaj, de szép leány lett magából,
519   2,  39|              Belényiné nem zsémbelt rá, de nem is csókolgatta meg a
520   2,  39|                 tíz forintot ér is egy, de ezer darab. Ha eladjuk,
521   2,  39|                részvényt tíz forintért, de ha én másnap ugyanarra a
522   2,  39|                 tudok rajtad segíteni!” De egy embernek, akinek esze
523   2,  40|           itt-ott meg voltak repedezve, de beomlással még nem fenyegettek.
524   2,  40|             Nagy emberek már a fiaid?~– De már az unokáim is mind maga
525   2,  40|               segítségünkre lesz benne. De hátha nem lesz? Hátha azt
526   2,  40|             hogy mit akarsz vele, uram. De te tudod, s én veled megyek.~–
527   2,  40|              Istennek ajánlotta lelkét.~De Iván a felfedező örömével
528   2,  40|               medence itt van alattunk.~De hátha a felső is tele van
529   2,  40|              azok nem tudták, hogy mit. De azt tudták, hogy aminek
530   2,  41|                 ily ajánlat mellett is, de nem akarták engedni, hogy
531   2,  41|              darab bondavári részvényt?~De már ez tökéletes revolúciót
532   2,  41|                 Waldemár herceg volnék. De úgy, mint ön, csakugyan
533   2,  41|              őket, mert annyit érnek.~– De hisz a bondavári tárna ég!~–
534   2,  41|            elolt hat köböl izzó szenet. De gondolja meg ön, hogy a
535   2,  41|      kockáztatandó kísérlet költségeit. De mindegy. Ön e manőver által
536   2,  41|               két fél tartózkodó marad, de már egyszer a táblára ez
537   2,  41|      kiegyenlíteni. Az nekem egymillió. De nem tesz semmit. Láttam
538   2,  41|                 Nem vehető tekintetbe”. De őrizkedjék Sondershain „
539   2,  41|             tudom az okát, miért tette, de tudom, hogy tette. Az egész
540   2,  42|            tőlünk vásárolja a szenet?~– De még egyre figyelmeztetem.
541   2,  42|             kezdte bánni, hogy idejött, de szégyenlett visszamenni.
542   2,  42|             kaucsuk szaga bűzlik rajta, de meg nem fulladhatunk. Ezt
543   2,  42|             forintért, hogy ott voltam, de nem tenném meg kétszerannyiért,
544   2,  42|              bánták nagyon fogadásukat, de a becsületérzés nem engedte
545   2,  42|               levetkőztették magukat.~– De hát hova lett az alagút? –
546   2,  42|             felelé nekik a felügyelő.~– De hát miért van befalazva?~–
547   2,  42|     harangkondulás után átreng a légen, de nem mint a harangzúgás,
548   2,  42|                szidalmazzák a mestert!~„De hát Isten vagy-e te, hogy
549   2,  42|                felhő folyton villogott, de minden mennydörgés és cikázó
550   2,  42|               ismét fehér fürtös fejét, de már nem fenyegetett kiáltásaival
551   2,  42|         Spitzhase úr ámultan kérdezé:~– De hát mire jó nekünk a 0,75
552   2,  43|                tanúságot tehetnek róla.~De bizonnyal látja az, aki
553   2,  43|               szeresd az egész világot, de ne legyen benne senkid,
554   2,  43|          elhalmozzák, te légy gazdag!”~„De ne legyen egy mosolygó arc,
555   2,  43|           Koszorút, amennyiben elfúlsz, de egy szál virágot senkitől!”~„
556   2,  43|                 hintsenek feléd ezeren, de egy ajk ne adjon azt soha!”~„
557   2,  43|                 a porban járó embernek, de neked nincs; a porban járó
558   2,  44|                       Angela Iváné lesz~De mindannyi üdvözlő és hálálkodó
559   2,  44|               ha még róla megemlékezik. De őneki valóban semmi sem
560   2,  44|               tesz nekem szemrehányást, de saját lelkem. Annak kell
561   2,  44|         szorongva.~– Mindjárt itt lesz. De nehezen tud jönni.~Iván
562   2,  44|               Óh, nem mosolygott többé, de hideg volt és nyugodt. Mint
563   2,  44|            ketten sírva fakadtak volna. De meg akarta mind a kettő
564   2,  44|                 Ön is protestáns, ugye? De hát mit tartozik ez önre?
565   2,  45|           eltemetted, még az is a tied.~De a szép asszony, aki másé
566   2,  46|               fehér ruhát szeret venni. De hát maga mossa ki. Az ő
567   2,  46|            betéve. Még több is lehetne; de vasárnaponkint legalább
568   2,  46|               látva községünk részéről; de a pap azt tartja, hogy megkívántatik
569   2,  46|           Minden vasárnap eljön velünk; de ami különös, nem ül be a
570   2,  46|                paraszt együgyűségünket; de ha pofont ád, azt mondjuk:
571   2,  46|                  kurta piros rokolyája.~De az a piros rokolya nem volt
572   2,  46|                 Nem akarok én többet.~– De akarom én! Hozzám jöttél,
573   2,  46|            mondá:~– Ön megbocsát nekem; de azt önnek nem bocsátja meg
574   2,  46|              szeretni fogom önt örökké; de én tudom,… hogy most meg
575   2,  46|            élettelen, szívdobbanatlan. „De én tudom, hogy most meg
576   2,  46|             kell halnom!…”~            ~De nem halt meg…~