Rész,  Fejezet

 1   2,  6 |          is segíthetek rajtad.~– Köszönöm! De előlegezni nem szeretek;
 2   2,  6 | kecskeszakállal.~– Én pedig igen köszönöm baráti érdekeltségedet irányomban –
 3   2,  7 |         Csak tréfált velem.~– De köszönöm az ilyen tréfát. Nézd a
 4   2,  10|        kezet, és zokogta hozzá: „Köszönöm, köszönöm, köszönöm!”~–
 5   2,  10|        zokogta hozzá: „Köszönöm, köszönöm, köszönöm!”~– Most tehát
 6   2,  10|      hozzá: „Köszönöm, köszönöm, köszönöm!”~– Most tehát elhiszi nekem
 7   2,  11|       volna neki fizetnie, hogy „köszönöm”. Nem sajnálta volna ékszerei
 8   2,  12| gyöngéden az apát úr homlokát.~– Köszönöm.~Biz azt meg is csókolhatta
 9   2,  15|          neki tartozni.~– Nagyon köszönöm önnek az élvezetet, melyet
10   2,  15|           megkínálta a vízzel.~– Köszönöm. Semmi bajom – mondá a grófnő.~
11   2,  16|        kezeinket, és így szólt: „Köszönöm eddigi szíves baráti szolgálatotokat.
12   2,  19|       csak Iván maga nem.~– Igen köszönöm e szíves részvétet – szólt
13   2,  19|       mondta Eduárdnak halkan:~– Köszönöm, bajtárs, a megtiszteltetést.
14   2,  20|      Kaulmanhoz, és végzek vele. Köszönöm önnek, hogy megemlékezett
15   2,  27|           kiműveltettek. Önöknek köszönöm, hogy érek valamit, még
16   2,  34|          nekem, mind önnek.~– Én köszönöm! Nem kérem a magam részét.~–
17   2,  35|       invitáló uraságoknak, hogy köszönöm, de az anyám otthon paszulyt
18   2,  35|  elfogult hangon e szót rebegé: „Köszönöm!”~És azzal elsietett.~Árpád
19   2,  44|      csókot nyomott homlokára.~– Köszönöm önnek, hogy fedetlen fővel