Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |  keresztül a szibériai partoktól, hová sót nyalni járnak, az ibériai
 2   2,  9 |      helyet, költözzék a városba, hová nem fognak a rémek utánamenni.~
 3   2,  10|            Vele együtt leszállni! Hová? – Talán a pokolba? – De
 4   2,  10|       Kolostorba fogok menekülni, hová a világ gúnykacaja el nem
 5   2,  11|         És a többit is mind.~– És hová?~– Ide ni! – szólt a grófnő,
 6   2,  15|        neki adhatná, amit nem tud hová tenni. Azután egy olyan
 7   2,  16|           a Lipótmezőre kocsizni, hová a párbaj színhelyét kitűztük.
 8   2,  19| hölgyektől. Kérdezte: „Hát Eduárd hová szalad?”~– Nem hiszi Gézának
 9   2,  22|           menni valahová, de hogy hová és miképpen, az már olyan
10   2,  22|      megtakarított forintocskája. Hová legyen vele? Sajnálta nagyon
11   2,  22|      sikerült nyomára jönni, hogy hová rejti el a malmához való
12   2,  28|         Ah! Ez igazán meglepő! És hová?~– Ki a világba. A férjem
13   2,  31|           Árpád nevetve. – Nézem, hová tehetném le a cimbalmomat,
14   2,  32|       kolostoromba, ön, nem tudom hová.~A nő megdöbbenve foglalt
15   2,  35|         kiszabadult kalickájából.~Hová repül a vadmadár, ha a szabad
16   2,  37|      viszi, csak mondja meg, hogy hová, és hogy ki fizeti ki. A
17   2,  40|      együtt?~– Jól megértsd, hogy hová hívlak! Az eltűnt tó vizét
18   2,  40|       szólj senkinek semmit, hogy hová készülünk!~Iván maga is
19   2,  42|       gyáva! (Ugyan jól tette!)~– Hová lett az az alagút?~– Be