Rész,  Fejezet

 1   2,  6 |  nagygyárosnak, nagykereskedőnek hitte magát fölemelhetni; holott
 2   2,  9 |          tilos homályok mélyéig. Hitte már világosan, hogy itt
 3   2,  10|      aztán, mikor felébredt, azt hitte, hogy ott járt, ahova álmodta
 4   2,  10| gyermekeit, ártatlan angyaloknak hitte őket. Vasárnaponkint maga
 5   2,  10|      hátul maradt, ordított, azt hitte, őt viszik a pokolba; a
 6   2,  10|          magát a világból, s azt hitte, hogy másokat is kizárhat
 7   2,  11|          A grófnő még mindig azt hitte, hogy a gauklereinak az
 8   2,  14|         örömmel nyúlt utána, azt hitte, bolha. Megörült neki, hogy
 9   2,  20|      vette őt körül. A világ azt hitte, hogy a hercegnek kedvese;
10   2,  20|   unokaleánya; Evelina pedig azt hitte, hogy hitvesi kötelességet
11   2,  22|          okozója.~Sőt inkább azt hitte, hogy ővele csak tréfálnak,
12   2,  22|       becsületes ember ezzel azt hitte, hogy ezt a másik becsületes
13   2,  25|        sok tükör elé lépett, azt hitte, nyilván még három másik
14   2,  25|        papirosból van.~Péter azt hitte, hogy ettől az egy csóktól
15   2,  25|   Ártatlan hűsítőszer. Péter azt hitte, hogy azt neki kötelessége
16   2,  26|  őexcellenciája valószínűleg azt hitte, hogy az az operaházhoz
17   2,  26|           Kaulman múlhatatlannak hitte, hogy egy hét alatt meglesz
18   2,  33|         fogad. Szegény öreg! Azt hitte, hogy leányát kibékíti velem,
19   2,  44|          vánkosán, hogy Iván azt hitte, ha most megszólítaná, miként