Rész,  Fejezet

 1   2,  5 |       fedték szeme elől.~„Milyen bolond ez!”~Azután lakába tért.
 2   2,  6 |       magamnak hízelkednem, hogy bolond vagyok.~Félix nagyot kacagott
 3   2,  15|          ami szerencse, vakeset, bolond véletlen: azzal, ami számítás,
 4   2,  15|        mi volt valaha ebben a mi bolond időnkben!~A legelső rókahajszában,
 5   2,  17|          te tudós ember, de nagy bolond vagy te a világon! Hogy
 6   2,  17|      vagy a világon a legnagyobb bolond, aki valaha regényt íratott
 7   2,  17|        róla ítéletet hozni, hogy bolond volt-e, vagy bölcs volt,
 8   2,  17|        azután mire való ez a sok bolond szerep, ha sohasem jön színpadra?~
 9   2,  22|      saját maga kövesse el!~„Hát bolond vagyok én, hogy másnak lopjak!”~
10   2,  22|       nem tréfálok bizony! Talán bolond vagyok csak egy részvényt
11   2,  22|         felkelt, felöltözködött.~Bolond szerencse ez! Az embernek
12   2,  26| széttépte, és vállat vont.~– Ezt bolond nélkül is tudom.~A mai bizottmányi
13   2,  29|    harmadik embert halottan, aki bolond fejjel a romok közé rohant.~–
14   2,  30|   Evelinát fogadta be.~– Különös bolond! S az asszony pedig ki nem
15   2,  31|    frankon alul.~– Óh, maga nagy bolond! Hogy engem megkapott tizenkét
16   2,  31|     hivatal.~– Menjen! Maga nagy bolond! Hát miért tart engem apácafejedelemnőnek?~–
17   2,  36|        bűnösebb kezekben?~Hogy a bolond szerencse csak addig tart,
18   2,  39|        is. No, ne nevess hát, te bolond fiú! Ha tíz forintot ér