Rész,  Fejezet

 1   2,  3 |    bolygódoknak kellett lenni valaha, mik, részei a szétpattant
 2   2,  8 |     kézíj formára metszettek, valaha szépek lehettek. Sovány
 3   2,  12|        bath-papír; hanem hogy valaha valaki ezen az asztalon
 4   2,  15|       kaszinóba anélkül, hogy valaha egymással találkoznék.~Iván
 5   2,  15|     vigyen el, ha ez az ember valaha komédiás nem volt!”~Másszor
 6   2,  15|    Vesszek el, ha ez az ember valaha huszár nem volt!”~Hja bizony,
 7   2,  15|  bizony, ki tudja, ki mi volt valaha ebben a mi bolond időnkben!~
 8   2,  17|      a legnagyobb bolond, aki valaha regényt íratott magáról,
 9   2,  17|       tudta, fogja-e még őket valaha látni. Elválásakor Iván
10   2,  18|       hitedre, hogy voltál te valaha katona.~– Hát hogyne lettem
11   2,  22|     Csanta uram kezébe került valaha, az soha többé napvilágot
12   2,  25|   amin nem látszott meg, hogy valaha munkától volt érdes.~      ~
13   2,  29|     anélkül, hogy birtokosaik valaha egy följegyzésre méltó jótettet
14   2,  29|   tömeget a falhoz tapasztva. Valaha hús volt és csont.~Néhány
15   2,  35|  feltartja rangját. Akinek én valaha helyet engedek a szívemben,
16   2,  39| Hitted volna, hogy a házunkat valaha visszakapjuk? Azt is bánom,
17   2,  44|      őszintén, megbocsáthat-e valaha! Nekem nem úgy kellett volna