Rész,  Fejezet

 1   2,  5 |       elégedve? – kérdezé tőle a szíve. – Te kegyetlen, parancs
 2   2,  7 |    farkas!” – s nagyot dobbant a szíve, mikor valami futó állat
 3   2,  10|        nyugtalanabbul dobogott a szíve. Nem a minden éjjeli rémektől
 4   2,  10| reszketni, szemei nem kápráztak, szíve nem lüktetett sebesen. A
 5   2,  13|     tudósnak is megfájdul tőle a szíve, ha ezek a szép szemek,
 6   2,  14|       kettő közt lakik. Az ember szíve alája van vetve annak.~Az
 7   2,  14|       marad körülötte, él tovább szíve emlékében s a föld delejsugarában,
 8   2,  17|         aki tesz valamit, amit a szíve parancsol. S a szívnek jogai
 9   2,  17|      sornál megdobbant Ivánnak a szíve.~Most kezdte már színét
10   2,  20|         ami tőle kívántatott. Ha szíve állna útjában, nem lehetne
11   2,  22|     később csak megesett rajta a szíve, adott neki érte magyar
12   2,  22|       mégiscsak nagyot dobbant a szíve. Ez a hordóba fenekelt ezüst
13   2,  23|   felvitte Isten a dolgát! De jó szíve van! De megismeri szegény
14   2,  28|        Evelina, nagyot dobbant a szíve. Ugyanaz a meggyszín szőnyeges
15   2,  29|     gazdagságukkal agyonnyomták, szíve közepébe mérges gyilkokkal
16   2,  31| sírkeresztjére.~Őt tehát egészen szíve szerint ragadta magával
17   2,  40|     hírtől egészen vassá válik a szíve, s kezd nem érezni többé.~