Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |        odább lépett. Vissza sem nézett rá. – „Voltál, és nem vagy!” –
 2   2,  4 |    Megállt egy helyben, s utána nézett a távozó nőknek. Várta,
 3   2,  5 |        meg!~Szaffrán meglepetve nézett urára, s gyönge villanata
 4   2,  5 |       el ne vesszen.~Iván utána nézett a szaladónak, míg a völgy
 5   2,  7 |         olyankor olyan szelíden nézett fel rá engesztelőleg azokkal
 6   2,  11| perlekedve.~A két férfi bámulva nézett rá, de egyik sem szólt neki
 7   2,  13|         szeretem.~Azzal másfelé nézett, amit Iván jelnek vett,
 8   2,  15|          s kérése után figyelve nézett Ivánra.~Vajon minő betűt
 9   2,  15|     ölébe, villámló tekintettel nézett Ivánra.~– Tudja ön azt,
10   2,  24| disszenterek, hogy ötvenkétszer nézett fel a karzatra beszéd közben,
11   2,  29|          és merően a szeme közé nézett.~Az is éppen olyan iszapos,
12   2,  29|       egyszer ezekbe a szemekbe nézett, sohasem felejtette el azoknak
13   2,  31|     Árpád pedig elpirult, s nem nézett oda.~Valóságos gyermek mind
14   2,  32|    Berend úré is?~A pap bámulva nézett rá, s folytatá a nő arcára
15   2,  36|         azután száraz szemekkel nézett Waldemár herceg szemei közé.~
16   2,  39|          Belényiné a folyosórul nézett le a kertbe. Nem szólt rájuk.
17   2,  44|    fátyolon át Iván égő szemébe nézett s az vissza.~Ha egyik közülök