Rész,  Fejezet

 1   2,  9 |          nagyon ki volt merülve.~– Mármost meg van felőle győződve,
 2   2,  10|           ez ember uralmának.~– És mármost arról a gondolatról is tegyen
 3   2,  17| harmincháromféle asszony~Hanem hát mármost a mi filozófunktól azt kérdezheti
 4   2,  17|           áldja meg, ahol jár.~No, mármost itt vagyunk hát, kedves
 5   2,  18|         Isten áldjon meg, bajtárs! Mármost fel sem veszem a vágást.
 6   2,  19|        bele. Eddig csak tudtam, de mármost nem tudom, hogy melyik.~
 7   2,  21|           ilyen reklámot csinálni. Mármost kiabálhatja mindenki, hogy
 8   2,  22|        éppen az ő szomszédságában?~Mármost az az egy ház esik közbe,
 9   2,  33|          Megegyezünk! De hallja ön mármost az én módosítványaimat.
10   2,  33|      diadalra juttatom a kölcsönt. Mármost tessék sírni vagy kacagni,
11   2,  34|           De az én házam csukva.~– Mármost hát kénytelen vagyok önnek
12   2,  35|       tanítványhoz. Ez megvan. Hát mármost megint legyünk gyermekek,
13   2,  35|            ingerkedő kezére.~– Hát mármost mihez kezd ön, ha Kaulman
14   2,  39|          meg volt vele elégedve.~– Mármost itt fogunk lakni mindig.~
15   2,  41|           mondá neki:~– Berend úr! Mármost akár sikerül önnek ez a
16   2,  42|           még egyszer odamenjek!~– Mármost tudja ön, hogy mit írjon
17   2,  42|        réteg agyag van terítve. Ha mármost az égő tárnában, melyre