Rész,  Fejezet

 1   2,  7 |  keresek, abból megélünk mind a ketten. Most a Péternek el kellene
 2   2,  9 |   Emerencia kisasszonynak. Csak ketten voltak az asztalnál. A grófnő
 3   2,  9 |   seregek urának nevével. Aztán ketten vagyunk. Volnék csak én
 4   2,  11| felfogni.~– Úgy, hogy mindössze ketten vagyunk a kastélyban. Ha
 5   2,  11|       kezében.~Egyszerre mind a ketten egymásra szegezték a revolvereiket,
 6   2,  13|      jól érezték magukat mind a ketten: akik hazamentek is, meg
 7   2,  15|      hogy majd ha te elázol, mi ketten a kapitánnyal szépen hazaviszünk
 8   2,  16|       este vacsora után majd mi ketten Salistával valami kis niaiserie
 9   2,  19|        és azt mondja rá: „Akkor ketten megyünk!”~„Ah! Ah!” – hangzott
10   2,  19|       van.~– És ön?~– Mi mindig ketten vagyunk: én és a munkám.~
11   2,  25|       senki a szobában, csak ők ketten.~– Látod, Péter! – szólt
12   2,  30|       ég.”~– Ezzel pedig mind a ketten! – rebegé Félix kihullatva
13   2,  33|         micsoda, csak mi tudjuk ketten, azt pedig, hogy otthon
14   2,  41|        beszélünk, akinek mind a ketten udvaroltunk. Isten úgyse!~
15   2,  42|    búvárköntösökbe bújni mind a ketten.~Tessék!~Egymáshoz kötött
16   2,  44|        is senki vagyok. Legyünk ketten.”~Iván szívét vasmarokkal
17   2,  44|         szemébe lopózni, mind a ketten sírva fakadtak volna. De