Rész,  Fejezet

 1   2,  7 |            szép gyermeket üsse itt előttem.~– Nem jó lesz odamenned –
 2   2,  8 |      szárnya rögtön kétfelé tárult előttem, s én ott találtam magamat
 3   2,  9 |        szent ceremóniánál; ő viszi előttem a lámpást, a szenteltvíztartót,
 4   2,  9 |        kegyeskednek. Sőt inkább ez előttem legfőbb ingere a bondavári
 5   2,  9 | kényszerítem azt, hogy megjelenjék előttem álmaimban. Mint égi tünemény
 6   2,  9 |          Mint égi tünemény szokott előttem az ábrándozott alak megjelenni,
 7   2,  10|           e zaj, azt megmagyarázta előttem az a helyzet, amit a grófnő
 8   2,  15|     magasztalja ám Ivánt, hanem én előttem, s nem azért, hogy akadémikus
 9   2,  15|          amit ön most felemlített, előttem oly gyűlöletes, hogy még
10   2,  15|         eddig mindenkinek, aki ezt előttem felhozta, az lett a jutalma,
11   2,  15|        bátorságot, hogy ezt tudva, előttem mégis előhozza?~– Megmondom,
12   2,  17|         vetette le. Úgy hancírozik előttem, mint egy iskolásleány;
13   2,  17|         békának.” El is produkálta előttem, hogyan mászott elő a két
14   2,  20|    Esküszöm önnek, uram, arra, ami előttem legszentebb: anyám emlékére!~–
15   2,  29|          ön?~– Megfoghatatlan volt előttem, hogyan jöhetett több percnyi
16   2,  33|            üldözöm, mert elárulták előttem tisztaságának titkát. Én
17   2,  44|        hallottam, s lángokban állt előttem.~– Megégett! – kiálta fel