Rész,  Fejezet

 1   2,  2 |      egészen elsimul a tükör, s csendesen, észrevétlenül emelkedik
 2   2,  4 |    leüljön vele az íróasztalhoz csendesen, és figyeljen nyugodtan
 3   2,  7 |      vígan vannak.~Odalopódzott csendesen a világló ablakhoz és benézett
 4   2,  12|    szánakozó félmosolyra húzva, csendesen négyfelé repeszté a negyvenezer
 5   2,  14|     élet kialszik, mint a mécs, csendesen, ha olaja elfogy.~De hogyha
 6   2,  15|     mellékszobában játszogattak csendesen az öreg és meglett korú
 7   2,  16|        most hazudott ön!” Azzal csendesen kiment a szobából.~Ödön
 8   2,  20|        elfeledett dalt hallana, csendesen, halkan dudorászva, ami
 9   2,  22|   szegény zongoramestert, mikor csendesen menne haza az utcán, egy
10   2,  29|     után, akkor vonjátok vissza csendesen a kötelet; de csendesen,
11   2,  29|         csendesen a kötelet; de csendesen, hogy ha el találtam esni,
12   2,  36|         menekült a kőszénhez, a csendesen betakaró, haldoklók szemeit
13   2,  39| elereszti azt a vízen; s míg az csendesen úszdogál a víz fölött táncoló
14   2,  40|      kiáltása: „Fel!”~Vén társa csendesen felvonta őt a mély üregből
15   2,  42|       valami tejszínű felhő jár csendesen a boltozatot érintve alá
16   2,  44|   koporsót a sírboltajtóig szép csendesen; ott elválok öntől, mert
17   2,  46|        leány ránézett, s azután csendesen ingatva fejét viszonzá:~–