Rész, Fejezet
1 2, 7 | magában: „Vajon mit vehetne el tőlem, ami az enyém? A tárnámat
2 2, 8 | csipkedést, gyanúsítást se várjon tőlem senki. Mahók plébános úr
3 2, 9 | műárusnak rendelete van tőlem, valahol csak egy sima arcú
4 2, 12| örökösök sohasem fogják azt tőlem kiváltani tudni.~– Kivéve,
5 2, 19| nem hisznek. Azt kérdik tőlem, hogy hol van hát Iván,
6 2, 20| Uram, fogadja ez emléket tőlem ma, születésnapjára! Az
7 2, 20| ne vonja vissza e szót tőlem! Nincs nálamnál árvább teremtés
8 2, 22| írást, hogy ön tartozik tőlem al pari átvenni az ezer
9 2, 22| ugyebár, uramöcsém, még lehet tőlem tanulni valamit?~– De urambátyám –
10 2, 28| önnek?~– Látom.~– Tehát csak tőlem akar ön szabadulni?~– Igen,
11 2, 32| Itt ám! Most szaladt el tőlem. A futóbolond. Pedig olyan
12 2, 32| ezt megteszi, akkor kérjen tőlem akármit!~Az asszonynak oly
13 2, 32| megmondhatja ön Kaulman úrnak, hogy tőlem hallotta. Én adtam neki
14 2, 35| Különben azt hiszem, hogy fél tőlem. Lássa, azt vártam, hogy
15 2, 37| bondavári részvényt tartozik tőlem átvenni al pari, bármikor.
16 2, 37| beletakarózom egészen. Eshetik tőlem a jeges zegernye zápor;
|