1-500 | 501-532
Rész, Fejezet
501 2, 41| Waldemár herceg volnék. De úgy, mint ön, csakugyan nem tudok
502 2, 41| úr.~Erre szükség volt ott mint a legvigyázóbb, legbiztosabb
503 2, 42| úgy kell önnek dolgoznia, mint ahogy én dolgozom.~– Jól
504 2, 42| utánunk húzódik, éppen úgy, mint a tengerben a búvároknál.
505 2, 42| Kissé melegebben kapjuk azt, mint idefenn, s a vulkanizált
506 2, 42| sima volt mind a kettő, mint az acéltükör. Rézsút repedt
507 2, 42| leeresztett csövek egyszerre, mint a kiszabaduló kígyó, előretekergőztek.~–
508 2, 42| vissza!~És felemelé őt, mint mikor a tengerbe süllyedező
509 2, 42| képzelőtehetség kellene, mint az enyém.~Iván úgy lett
510 2, 42| Iván úgy lett bemutatva, mint egy Antiprométeusz, egy
511 2, 42| után átreng a légen, de nem mint a harangzúgás, folyvást
512 2, 42| üregeiben tompa dörgés, mint az égzengés visszhangja,
513 2, 43| föld közelbe jő feléjök, s mint a félhold, világítat lan
514 2, 43| Hát nem szebb világ-e ez, mint a mamutok világa volt?!~
515 2, 43| világot, amelyben a kőszén mint szálfa zöldült, s az őselefánt
516 2, 43| zöldült, s az őselefánt mint király uralgott, s más kezével
517 2, 44| az arcához tapadó krepon mint egy szobrot, takarta vonásait.~
518 2, 44| nagy tölgyfaasztalra.~Iván mint a szobor, mozdulatlanul
519 2, 44| de hideg volt és nyugodt. Mint akkor, midőn a vágott erdőben
520 2, 44| csókkal ne érintse azt, mint megállhatta akkor! Pedig
521 2, 44| nehezteltek volna érte, mint nem neheztelnének most.~
522 2, 45| mely megszokja a munkát mint élvezetet, s nem mint sanyarú
523 2, 45| munkát mint élvezetet, s nem mint sanyarú izzadást, az a nép
524 2, 45| kísérve egy ifjú leány, mint a bondavári tárnában. Minden
525 2, 46| rajta a munka elleni panasz, mint sok asszonyfélén, akinek
526 2, 46| az most is olyan tiszta, mint akkor volt. Csak egy sor
527 2, 46| Inkább hirtelenkezű legyen, mint hirtelensíró „mécses cserép”.
528 2, 46| olyan búsongó, melankolikus, mint a tót dallamok szoktak lenni,
529 2, 46| olyan piros, sárga lett, mint a viasz; szemei, az imént
530 2, 46| ragyogók, merevek lettek, mint a kő; termete, a múlt pillanatban
531 2, 46| múlt pillanatban ruganyos, mint a fakadó rózsa, lankadt
532 2, 46| fakadó rózsa, lankadt lett, mint lehullt rózsalevél.~Iván
1-500 | 501-532 |