1-500 | 501-509
Rész, Fejezet
1 1, 1 | hasadékaiból, az azt mondja: „Az én nevemet ne kérdd! Én vagyok
2 1, 1 | Az én nevemet ne kérdd! Én vagyok az Isten!”~A gránit
3 2, 4 | mondá neki:~– Gyermekem! Én elhatároztam magamban, hogy
4 2, 4 | jó erkölcsű leány vagy. Én azokat szeretem megjutalmazni,
5 2, 4 | kétszeres napibért kapsz.~– De én nem veszem azt el! – felelé
6 2, 4 | azt fogja mondani, hogy én önnek szeretője vagyok,
7 2, 4 | szeretője vagyok, s akkor én meg nem maradhatok a telepen
8 2, 4 | Vedd el a leányt! Bánom is én! Magam vagyok az egész famíliám!
9 2, 4 | ránézett és hallgatott.~– Én téged feleségül akarlak
10 2, 4 | haraggal Iván – mit bánom én, mit ígértek ők egy bivalynak.
11 2, 4 | ígértek ők egy bivalynak. Én tőled kérdezem, akarod-e
12 2, 4 | fejét.~– Nem lehet az! Az én mátkám dühös, vad ember.
13 2, 4 | onnan.~Hát „ki” az a szív?~Én vagyok-e „ő”, vagy ő az „
14 2, 4 | vagyok-e „ő”, vagy ő az „én”?~Iván felmagasult, s nehéz
15 2, 4 | Ki itt az úr? Te-e vagy én?~Végezd a dolgodat, szolga!
16 2, 4 | Végezd a dolgodat, szolga! Én vagyok a te urad és királyod!
17 2, 5 | nem megy a templomba?~– Én kálvinista vagyok, s nekünk
18 2, 5 | egyedül vagyok, imádkozom.~– Én pedig sohasem imádkozom.~–
19 2, 5 | hogy nekem mi jó, mint én magam.~– Nincs igazad, Péter!
20 2, 5 | tengerre. Ezen a tutajon voltam én is. Harminckilencen voltunk
21 2, 5 | emberhúsdarab odabenn éhezik!~Én értem a kannibálok gyönyörűségét!
22 2, 5 | rosszabbá teszi a dolgom.~– Én tanácsolok neked valamit! –
23 2, 5 | szorgalmas, értelmes munkás vagy. Én tégedet már régen akartalak
24 2, 5 | a szívének:~– Nem hiszek én neked. Amióta már egyszer
25 2, 6 | újoncozó bizottmányt, s én az egész százötven forintomat
26 2, 6 | Péter. Majd egy kis pénzzel én is segíthetek rajtad.~–
27 2, 6 | Te a munka embere vagy, én pedig üzlet embere. Te nem
28 2, 6 | tartózkodol itt uraskodásból, én pedig nem utazom itt mulatságból.
29 2, 6 | nyíltsággal –, hogy biz az én házam nincs vendéglátásra
30 2, 6 | egyik úrról a másikra.~– No, én nem vállalkozom rá, mert
31 2, 6 | meghagyott kecskeszakállal.~– Én pedig igen köszönöm baráti
32 2, 6 | első voltál közöttünk, míg én csak dilettánskodtam melletted;
33 2, 6 | oktalanul kiterjeszteni.~– Én majd rávezetlek, hogy hol
34 2, 6 | nagyszerű tervem van veled. Én téged gazdag emberré akarlak
35 2, 6 | De hát hogy akarsz az én bányámból sok pénzt csinálni?~–
36 2, 6 | látod olyan magasról, mint én. Rajta taposol a gyémántokon,
37 2, 6 | frtnyi tőkének a kamatja. Én tehát alakítok egy konzorciumot,
38 2, 6 | hogy:~– Kedves Félix, ha én egy konzorciumnak, melynek
39 2, 6 | mondanám: add ide a pénzedet; én csinálok neked olyan iparágból,
40 2, 6 | forint évi jövedelmet, akkor én legfeljebb semmirekellő
41 2, 6 | a szomszéd völgyteknőig. Én ezt az egész kőszénmedencét
42 2, 6 | keresztjét címerében viseli.~– Én pedig ellenkezőleg láttam
43 2, 6 | predikátumukat.~– No, ezen én fognék segíteni.~– Azután.
44 2, 6 | is kapitulációra bírtam én már. Asszonyszíveken különösen
45 2, 6 | rohammal megindulni. Ez az én regulám.~– Múlt századbeli
46 2, 6 | Hogyan előzöd meg?~– Az az én titkom. Hosszú volna elmondani.
47 2, 6 | kapunk külföldön.~– Meglehet. Én, magános ember, ha van mire
48 2, 6 | legjobbat, megfizetem úgy, ahogy én értem, hogy megérdemli.
49 2, 6 | téglát?” Ez a története az én tudtomra minden erőltetett
50 2, 6 | legveszedelmesebb csalódás. Én értem és ismerem a magam
51 2, 6 | nem versenyezhet.~– Azt én mind tudom – szólt Félix,
52 2, 6 | megrövidítése volna az államnak. Én nem képzelem annak a lehetőségét!~
53 2, 6 | hozzánk csatlakozni. Mert én, amit egyszer feltettem
54 2, 6 | szerencsét az expedícióhoz, hanem én itthon maradok.~Rauné úr
55 2, 7 | Ilyenkor nem bírni vele.~– No, én majd megmutatom, hogy bírok
56 2, 7 | Kinek mi gondja rá? Az én mátkám!~Csakugyan nagyon
57 2, 7 | kinevette vele.~– Jaj fiam, úgy én is tudok – s visszakancsalított
58 2, 7 | magunkra maradtunk. Amit én napszámmal keresek, abból
59 2, 7 | ki bennünket harmadszor. Én mondtam neki, hogy mindjárt
60 2, 7 | könyörgésre, de hangtalanul. Én mondtam Péternek, hogy ne
61 2, 7 | bántsa a gyereket, mert azt én nem szeretem. „Hát miért
62 2, 7 | olyanná, hanem a mostohám. Én mondtam Péternek szép szóval,
63 2, 7 | gyereknek hagyjon békét, az az én apámnak-anyámnak a fia;
64 2, 7 | felordított ijedtében. Erre én elkeseredten odarohantam
65 2, 7 | talán meg tudná mondani az én kis öcsémről, hogy meg lehetne-e
66 2, 7 | Nem lehetne az úgy, hogy én odamennék abba az ember-kiegyenesítő
67 2, 7 | szolgálni, aztán amiért én szolgálnék, azért gyógyítanák
68 2, 7 | komoly arccal. – Kivált az én ajánlatom mellett, kinek
69 2, 7 | elhalmozá csókjaival. – Én szolgálni fogok, dolgozom
70 2, 7 | szavamat adtam, azt megtartom. Én a magam kocsiján járok itten.
71 2, 7 | magammal, ha akarod.~– Óh, én elülök a kocsis mellett,
72 2, 7 | kegyes pártfogói arccal –, én szeretek jót tenni a szegényekkel.
73 2, 7 | mert éjszaka hideg van, s én éjjel-nappal utazom.~A leány
74 2, 7 | könnyen változtatni.~– Jó. Én teneked ajánlottam en bon
75 2, 7 | velem tartani nem akarsz, én a tervemet létesíteni fogom
76 2, 7 | amiken te rajta taposol, én felszedem, s bűbájos titkaidat
77 2, 7 | részeg voltam. Mit tudom én, mit csináltam! Aztán micsoda
78 2, 7 | szárnyát.~– Most mit tegyek én? Mit tegyek?~Iván keserű
79 2, 7 | higgadt hangon szólt:~– Nem én, uram! Több pálinkát nem
80 2, 8 | legjobban jellemzi.~„Az én Theudelinda nővéremnek bajosan
81 2, 8 | felváltva ment így tovább. Én karomba csíptem, hogy nem
82 2, 8 | méltósággal felelt:~– Hát járok én olyan helyekre, ahol a parasztok
83 2, 8 | kétfelé tárult előttem, s én ott találtam magamat ismét
84 2, 8 | megy hamarább férjhez?” Én megfogtam a sarkantyú másik
85 2, 8 | Theudelinda megy elébb férjhez!” Én pedig úgy pirultam. Ugyebár,
86 2, 8 | fújta a dohányfüstöt felém. Én ráztam a zöld selyemruhám
87 2, 8 | gyanánt zöld ruhám zsebébe. Én égtem a szégyentől, mert
88 2, 9 | A legközelebbi éjjel én fogok virrasztani a kastélyban.~–
89 2, 9 | grófnő arca felhevült.~– Én önnel fogok menni.~– Nem,
90 2, 9 | kastélyba?~– Kérem, hisz én is az vagyok! – szabódék
91 2, 9 | úgy egyházi személy, mint én magam. Nekem nélkülözhetlen
92 2, 9 | ketten vagyunk. Volnék csak én pap, volna csak énrajtam
93 2, 9 | mint neki magának.~– Hiszen én mennék szívesen; de egyszerre
94 2, 9 | fel a tisztelendő úr az én hátamra, vegye kezébe a
95 2, 9 | kezébe a szentségeket, majd én viszem a lámpást.~Ezen ajánlat
96 2, 9 | Nem roppant még meg az én derekam. Azzal kezébe vette
97 2, 9 | és alant.~– No, márpedig én nem álmodtam, s ha csak
98 2, 9 | kastély kriptájában, ahova én személyesen le is szálltam,
99 2, 9 | grófnőnek kijelenteni, hogy az én tudományomnak vége. Ez a
100 2, 9 | kastély el van átkozva. S én a grófnőnek nem tanácsolhatok
101 2, 9 | felmagasztaltsággal szólt:~– Én elhagyjam e kastélyt azért,
102 2, 9 | grófnő itt marad, akkor én nem maradok, keressen magának
103 2, 9 | súgva. – Ez az album az én bolondságaimnak és bűneimnek
104 2, 9 | nekem azonnal megküldeni. Én ezekben keresem az én ideálomat.
105 2, 9 | megküldeni. Én ezekben keresem az én ideálomat. Hosszú évek óta
106 2, 9 | bűnhődést találjon ki erre?~– Én is úgy hiszem – sietett
107 2, 10| egyházi tekintélyeknek?~– Az én egyéni véleményem az, hogy
108 2, 10| grófnő elszörnyedve. – Az én vízióim?~– Pszichiátriai
109 2, 10| gyökeres orvoslással.~– Grófnő. Én ismerem önnek kételyeit
110 2, 10| maradni.~– Jó. Tehát ma éjjel én együtt fogok önnel menni
111 2, 10| bírta visszaadni.~– Óh, oda én nem azon az úton járok.
112 2, 10| le a sírbolt kápolnájába. Én a családi lépcsőn szoktam
113 2, 10| tudta azt jól.~– Grófnő, én maradok amellett, amit mondtam.
114 2, 10| láthatlanok; e törvény szerint én is bírhatok ugyanazon emberentúli
115 2, 10| pedig nem hiszi ön, hogy én mint földből alkotott ember,
116 2, 10| vagy higgyen Paracelsusnak, én ismétlem fogadásomat. Amely
117 2, 10| rémei orgiáikhoz kezdenek, én itt fogok zörgetni a grófnő
118 2, 10| van bocsátva a függönye; én oda nem néztem. Ha alusznak,
119 2, 10| együtt fog velem jönni.~– Én ígértem? – szólt a grófnő,
120 2, 10| borzasztó rémzaj odalenn! Én félek!~– Hogyan? Ön, ki
121 2, 10| az udvarra visszavezet, én bezártam. Legyen ön józan.
122 2, 10| Vegye lámpásomat, addig, míg én kimegyek a kripta rácsajtaját
123 2, 10| szobájába vissza, sietve jövök én is. De az oltáron is el
124 2, 10| össze kezeit, és rebegé:~– Én szentem! Én apostolom!~–
125 2, 10| és rebegé:~– Én szentem! Én apostolom!~– Nem illetnek
126 2, 10| már most hallgassa, amit én beszélek. Hogy legelőször
127 2, 10| említett: sem nekem, sem az én rendemnek az ön kastélya,
128 2, 10| mindig az jutna-e eszébe: az én kegyenceim is ilyen ájtatos
129 2, 10| mellét verve ökleivel. – Én nem láthatok többé templomot,
130 2, 10| szemekkel tekinte a papra.~– Én térjek vissza a hiú nagyvilágba,
131 2, 10| önnek bizalmát kérnem?~– Én gazdag vagyok – szólt a
132 2, 10| lehet.~A grófnő elbámult.~– Én pedig azt hittem, hogy az
133 2, 10| bérletgazdászatot hozni be. Én finánciákhoz nem értek,
134 2, 11| vagyunk a kastélyban. Ha én elmegyek most a grófnő számára
135 2, 11| egyedül marad itt.~– Óh, én itt egyedül nem maradok
136 2, 11| vannak a lovaim!~– Csakhogy én sem lovat befogni, sem hajtani
137 2, 11| Hogy hívják?~– Nem tudom én.~Törődött a grófnő olyan
138 2, 11| itt? – szólt a másik.~– Én Sámuel apát vagyok, a grófnő
139 2, 11| a grófnő gyóntatója.~– Én pedig Berend Iván, a grófnő
140 2, 11| a grófnővel beszélni.~– Én nem akarok vele beszélni.
141 2, 11| azt találja mondani, hogy én csak a grófnőnek vagyok
142 2, 11| megírja az okát a levélben; de én azt hiszem, hogy az csak
143 2, 11| nagyobb vétséget takargatnak. Én azt hiszem, hogy a grófnőt
144 2, 11| nevessen a károsult rovására. Én úgy vélekedem erről.~A grófnő
145 2, 11| cselédbotrányok a kastélyban. Én ezt csak ürügynek tartom.
146 2, 11| Tehát egyenesen hajtatunk az én vendéglőmhöz.~– Miért a
147 2, 11| állomásig.~– Miért rosszak az én lovaim? – kérdé a grófnő
148 2, 11| olyan parasztul felel.~– Én a vendéglőbe nem megyek –
149 2, 11| bundámban.~– Ahogy tetszik. Én megyek a lovakat befogni.~
150 2, 11| de nálam most az sincs.~– Én szeretném azt látni, mert
151 2, 12| tud élni. Aztán nem vagyok én olyan elővigyázatlan, mint
152 2, 12| bondavári domíniumon; s ha én egyszer beépítek abba az
153 2, 12| Egyébiránt tovább is nézek én, s még nem pihentem meg.
154 2, 12| féltékeny férjeknek.~– Az az én gondom! – pattogott hetykén
155 2, 12| csakugyan te tudsz jobban, mint én, mert az már pap dolga.
156 2, 12| legyen, hozzám kötve, akinek én parancsolok. De amellett
157 2, 12| a dolgomat intézni, hogy én ne lennék őhozzá kötve;
158 2, 12| nekem. Egyszóval, hogy amíg én akarom, feleségem, mikor
159 2, 12| azért a jó tanácsért.~– Én valóban nagy hálával tartozom
160 2, 12| lefizethetlen adósság.~– Óh, én sem felejtém el, hogy mivel
161 2, 12| tanulmányaimat folytatni. Ezt én sem felejtettem. Tehát ne
162 2, 12| ajándékozni?~– Ne úgy értsd. Nem én. Ez a konzorcium költsége,
163 2, 12| Ismerj meg engem valahára! Én nem koldulóbarát vagyok,
164 2, 12| E nagy műhöz szemeltelek én ki téged – szólt a pap,
165 2, 13| ajándékokon.~„Hogy jövök én ehhez a megtiszteltetéshez?
166 2, 13| mechanika dolgában, mint én!”~Azonban hát a megtiszteltetést
167 2, 13| találkozást.~– De miután én sem nem hegedülök, sem nem
168 2, 13| is jó előadással bír; azt én bámultam a székfoglalójánál.~–
169 2, 13| főtisztelendő úr, ilyen genre-nek én még sem látója, sem hallója
170 2, 13| Legfeljebb Guidó gróf!” „De én ugyan nem megyek!” Az újdondász
171 2, 13| egy villanyvilágító-gép; én ismerem. Láttam Párizsban
172 2, 13| következik abból, hogy most én először vagyok Pesten? –
173 2, 13| találom mentségemet, hogy én is itt vagyok, sötét, csekély
174 2, 13| missziók”?~– Hiszem.~– Akkor én önt szeretem.~Azzal másfelé
175 2, 14| A föld azt mondja: „Nem! Én élni fogok az örökkön örökké
176 2, 14| honnan”, annak majd megmondom én is, hogyan került a földsarki
177 2, 14| tudnak-e mirólunk valamit?~Én azt hiszem, hogy igen.~Hogyan?
178 2, 15| elégessem; most cserébe én adok a grófnőnek egy gyémántot,
179 2, 15| érinték őt.~– Tudja ön, hogy én azt mind hiszem, amit ön
180 2, 15| kedvet is kapjon hozzá. Én úgy hiszek mindent, mint
181 2, 15| hosszú, egy rövid. Hanem most én mondok neked egy élcet.
182 2, 15| Mert mi lennék akkor én ott, ha senki sem tart katonát?~–
183 2, 15| tudja, mint magam, hogy én is voltam egyszer pápai
184 2, 15| apát is megszólalt.~– Az én apprehenzióm még nagyobb
185 2, 15| kedves barátom, mágnes lovag, én magam sem tudom, hogyan
186 2, 15| ami a röpülést illeti, az én termetemmel Delejországban
187 2, 15| társasjátékból.~Iván mosolygott.~– Én mindennap hazárdjátékot
188 2, 15| Tudjátok, mi újság? Az én Angela húgom ebbe a mágnes
189 2, 15| szólt bele István gróf –, én ismerem a mi szép húgunkat!
190 2, 15| magasztalja ám Ivánt, hanem én előttem, s nem azért, hogy
191 2, 15| legcsábítóbb csalétek.~– Csakhogy én azt Ivánnak nem mondom el.~–
192 2, 15| talán hallotta azt már, hogy én mi vagyok odahaza? Kőszénbányász.
193 2, 15| engem is: a szenvedély! Én szeretem azt a földalatti
194 2, 15| s a romboló szenvedély. Én tudom érteni a nőt, ki férjét
195 2, 15| egész országban egyedül én vagyok a szép, egyedül én
196 2, 15| én vagyok a szép, egyedül én vagyok a nő, aki megérdemli
197 2, 15| azzal büszkélkedni, hogy én vagyok a legszebb! Itt kevélykedni
198 2, 15| birodalmában. Nem! Nem! Én merészebb dolgot is tudnék.
199 2, 15| a diadal! Egy ilyen útra én is képes volnék!~Angela
200 2, 15| hívebb, szeretetreméltóbb?” Én ajánlhatok önnek egy ilyen
201 2, 15| keblét vele.~– Mit tehetek én? Nem vagyok független nő.~–
202 2, 15| volt, s ugyanazon időben az én ősapám pataki prédikátor.
203 2, 15| nincs az az idő többé! Ha én volnék az ősöm helyében,
204 2, 15| volnék az ősöm helyében, én vasszegeket veretnék most
205 2, 16| ügyes tervem van hozzá.~– Én azt akarom tudni. Mert én
206 2, 16| Én azt akarom tudni. Mert én erre az emberre nem haragszom,
207 2, 16| hogy egymást kihívjuk. Én Berendet fogom egyik segédemnek
208 2, 16| provokálni. Ekkor azután az én tudósom bizonyosan összepakol,
209 2, 16| miatt életével adózott.~– Én a párbajt nemcsak bűnnek,
210 2, 16| helyzetet – mondá Iván –; én senkit akarva, komolyan
211 2, 16| vállat vont.~– Hogy tudnám én azt, én, szegény föld alatt
212 2, 16| vont.~– Hogy tudnám én azt, én, szegény föld alatt lakó
213 2, 16| ostobaság volt. Most már én is tudom. A megtörtént baj
214 2, 16| Minek kevertétek bele az én nevemet? Azt én nem engedtem
215 2, 16| bele az én nevemet? Azt én nem engedtem meg.~– Az bizonyos,
216 2, 16| vagy most idelenn”, akkor én meg fogom neki tiltani,
217 2, 16| lett volna belőle. Ámbár én előre megmondtam neked,
218 2, 16| ilyesmit mondott, hogy: „Én tudom, a szép grófnőt minő
219 2, 16| vonta el Bécstől”, mielőtt én válaszolhattam volna neki,
220 2, 16| feleleteknek kellett jönni.~– Én rögtön utána futottam, hogy
221 2, 16| neki szánt szerepet, s most én vagyok az ő segéde, s ő
222 2, 16| segéde, s ő a verekedő fél. Én sarokba akartam őt szorítani.
223 2, 16| nem szabad megtörténni. Én megtiltom azt nekik!~– Szeretném,
224 2, 16| felőlük.~– De, Istenem, én nem akarom, hogy az megtörténjék!
225 2, 16| akarom, hogy az megtörténjék! Én szólok István bátyámmal.~–
226 2, 16| órakor egyezségünk szerint én Berend szállásán megjelentem,
227 2, 16| köszöntésemet, pedig mikor én süveget emelek, akkor önnek
228 2, 16| sokáig is célzott, úgy hogy én kénytelen voltam őt megszólítani,
229 2, 16| másikat. Engemet csúffá tesz. Én nem pisztolyozok vele többet!”
230 2, 16| holnap reggelre halasztani.~– Én holnap reggelig meg fogom
231 2, 16| Belzebub zuávjának! Bánom is én! Menjen a dahomey-i szultánhoz
232 2, 16| Halld meg, hogy mit! Én rögtön mentem Gézával együtt
233 2, 16| az ördög lakik is benne, én a szeme közé akarok nézni!”
234 2, 17| magát, mint egy kurtizán, s én esküdni mernék rá, hogy
235 2, 17| mint egy iskolásleány; én pedig szidom, korholom,
236 2, 17| szörnyű komoly ember vagyok én. Most fényképeztetem le
237 2, 17| ami vele történik, mintha én volnék a gyóntatópapja.
238 2, 17| olyan dolgokat is, amiket én, ha neki volnék, nem mondanék
239 2, 17| azután együtt elpróbáljuk, én a változatokat játszom,
240 2, 17| illemmel megy. Jelen vagyok én, jelen van maga a férj,
241 2, 17| kőszén a világ első szene. – Én nem állhattam meg, hogy
242 2, 17| szamár! Maga mit nevet? Én csak tudom, hogy mi a kőszén,
243 2, 17| Berend Iván úr tárnájában. Én elbámulva ugrottam fel helyemből. –
244 2, 17| akar nyitni. Az volt az én régi gazdám, az Isten áldja
245 2, 17| kellett hallgatnod. Mert hát én a magam muzsikus eszével
246 2, 17| fel a dolgot: „Hohó! Az én kedves apámnak van egy kőszénüzlete
247 2, 17| gyártelepet akar lerakni. Ezt az én kedves apámnak talán jó
248 2, 17| mennyiben érdekel! S azután majd én is megírom neked, hogy minő
249 2, 17| szerződtetését az operához.~Én tudom, hogy mi az igazi
250 2, 17| elveszik a matrice-t.~Hát én pedig nem adtam el a fényképeket
251 2, 17| a művész Ivánnak:~„Ez az én kedves Kaulman patrónusom
252 2, 17| Hanem hiszen ott leszek én garde-dame-nak.”~„Pedig
253 2, 17| garde-dame-nak.”~„Pedig hát én sem leszek ott.”~„Amint
254 2, 17| vagyok, vagy valami mást. Én bizony nem válogattam a
255 2, 17| mama nem engedi meg, hogy én magának akkompanyírozzak,
256 2, 17| nincs a lábán harisnya, hát én holnap nem muzsikálok itt.”
257 2, 17| magán másképp.”~„Bánom is én, akármit csinál! Egyébiránt
258 2, 17| mondja, hogy nem ereszt; és én azt hiszem, hogy nekem is
259 2, 17| hogy kés van a kezemben?~– Én azt el tudom öntől venni.~
260 2, 17| elszörnyedve a herceg.~– Ez az én kedves, szeretett, egyetlen
261 2, 17| megsimogatta a fejét. – Ez az én egyetlenem, drágám, mindenem.
262 2, 17| egyetlenem, drágám, mindenem. Az én zsarnokom, az én csúnya
263 2, 17| mindenem. Az én zsarnokom, az én csúnya veszekedő hatalmasom,
264 2, 18| Ilyent százat osztottam én másoknak. Ideje, hogy én
265 2, 18| én másoknak. Ideje, hogy én is kapjak egyet! Fel sem
266 2, 18| Vilmos-huszároknál. Valószínűleg én vagyok az az utolsó ember,
267 2, 19| tábori tudósítás.~– Akkor én nyertem – monda István gróf. –
268 2, 19| Annyit sem kapott, mint én magam.~– Ah, te mókázol
269 2, 19| csak vakeset volt minden.~– Én pedig az ellenkezőtől tartok –
270 2, 19| tartok – mondá István gróf. – Én azt hiszem, hogy Iván most
271 2, 19| éppen úgy járt veletek, mint én a hölgyekkel. Azok meg nekem
272 2, 19| kezet István gróffal.~– Én igazán örülök, hogy önt
273 2, 19| kezét megszorítva-, hogy én önt őszintén nagyra becsülöm,
274 2, 19| megtiszteltetést. De nem való vagyok én „Barataria kormányzójának”.
275 2, 19| hogy valamit észrevett.~– Én esküszöm rá, hogy a pap
276 2, 19| szólt István gróf –, de én még mást is előre látok;
277 2, 19| Mi mindig ketten vagyunk: én és a munkám.~A grófnő egy
278 2, 19| grófnő neheztelve –, ha én mondom önnek, hogy maradjon.~
279 2, 19| többet. Grófnő! Ez nem az én világom, ez nem az a világ,
280 2, 19| nem az a világ, amelyben én élni tudjak. Negyedév óta
281 2, 19| nagylelkűség, mint önöknél. Én nem vagyok önök közé való.
282 2, 19| fásultság! Nem, grófnő! Én nem tudok e levegőben lélegzeni
283 2, 19| mások türelemmel voltak az én fajtám hibái, félszegségei
284 2, 19| Ön most így beszél? Ahogy én beszéltem… ezelőtt negyven
285 2, 19| elhatározott hangon. – Akkor én is megyek! – És arca kigyulladt
286 2, 20| homlokát.~– Tehát legyen ön az én leányom! Nézzen fel rám,
287 2, 20| legyen rám nézve gyermek. Én önnek atyja – nem! – nagyatyja
288 2, 20| unokáikat mindig. Lesz ön az én kis unokám. Fog csevegni
289 2, 20| viszonozza, kedvemet keresi. Én is úgy fogok bánni önnel.
290 2, 20| ön mindazoknak, akiknek én ura vagyok. Ragyogni fog
291 2, 20| Ragyogni fog ott, ahol én gyönyörködni akarok ragyogásában.
292 2, 20| fogad el mást, csak akit én önnek megengedek. Hogy Kaulman
293 2, 20| adja, azt kieszközölni az én gondom lesz. Azontúl Kaulman
294 2, 20| elveszteni valamit, ami nincs.~– Én ki fogom eszközölni, hogy
295 2, 20| Azután megélhet, ha egyszer én meghalok is.~– Csak ne félnék
296 2, 20| meg nekem őszintén, hogy én is megmondhassam önnek,
297 2, 20| heveskedék Evelina –, én egyedül önhöz ragaszkodom!~–
298 2, 20| Waldemár herceg.~– Óh, uram, én gyűlölöm ezt az embert!
299 2, 20| kerítő. Jön idő, majd amikor én nem leszek. Én pedig azt
300 2, 20| majd amikor én nem leszek. Én pedig azt akarom, hogy mikor
301 2, 20| pedig azt akarom, hogy mikor én már porrá vagyok válva,
302 2, 20| engem nagyon gazdaggá tett. Én igen dúlt kedéllyel jöttem
303 2, 21| azokon kiabáltatott be: „Én írok alá tízezret, százezret,
304 2, 22| asszonyhoz, s azt mondá neki – Én nem akarom a te pénzedet
305 2, 22| panasza. – Ha te koldus vagy, én háromszor koldus vagyok.
306 2, 22| akasztanak, majd felakasztom én magam magamat. Csak azon
307 2, 22| a vasra felakasztva. Ezt én túl nem élem.~A szegény
308 2, 22| rátérek, amiért jöttem. Én egy tekintélyes társulat
309 2, 22| kereskedő vagyok is, tudok én már annyit, hogy aláírni
310 2, 22| részvényt a kőszénvállalatomra, én pedig ugyanabban a percben
311 2, 22| évi jövedelmet fog húzni, én pedig fényes sikert aratok
312 2, 22| maradjon a nyakamon. Mert én a papirost nem szeretem.
313 2, 22| Ne féljen, urambátyám! Én megtartom magamnak valamennyit.
314 2, 22| megtartom magamnak valamennyit. Én teszem le a biztosítékot
315 2, 22| biztosítékot a részvényekért, s én teljesítem a részfizetéseket.~
316 2, 22| kövesse el!~„Hát bolond vagyok én, hogy másnak lopjak!”~Lopni
317 2, 22| díj, amit, ha rögtön az én nevemre állíttatnak ki,
318 2, 22| köteleztem magamat.~– És ha én nem adnék át belőle többet,
319 2, 22| így egyeztünk egymással. Én önnek arról adtam írást.~–
320 2, 22| átvenni az ezer részvényt, de én nem adtam uramöcsémnek írást
321 2, 22| uramöcsémnek írást arról, hogy én tartozom azt átadni uramöcsémnek;
322 2, 22| nem kell írás; elég, ha én magam bejegyeztem a könyvembe.
323 2, 22| Az énnekem nem parancsol. Én oda nem megyek soha.~Kaulman
324 2, 22| részvényekből semmit sem?~– Nem én, egy felet sem.~– Jól van;
325 2, 22| tudja maga?~– Hja! Ismerem én már a börzei időjárást.~–
326 2, 22| harminc forint felpénz. Én adok az úrnak ezer darab
327 2, 22| részvényeinket?~– Hiszen nem akartam én leverni – szabódék Csanta
328 2, 22| garasomat is abba fektetném. Én tudom, amit tudok. Ismerem
329 2, 22| akik 32-őn juthatnak hozzá. Én be vagyok avatva a tervbe;
330 2, 22| részletfizetés ideje eljön, azt is én fogom maga helyett fizetni.
331 2, 22| csókoljon mindenért kezet! Én magával még sokszor fogok
332 2, 22| mindannyiszor kezet csókol, mikor én magával jót teszek, utoljára
333 2, 22| kezem. Hanem hát már most én is elvárom a maga háladatosságától,
334 2, 23| veszteség mellett adhat meg. Az én tárnámon eddig nyereség
335 2, 23| tárnámon eddig nyereség volt. Én tehát felajánlom nektek,
336 2, 23| napidíj kedvéért átmenni, én nem fogom magamat a versenyzésben
337 2, 23| tulajdonos között, amíg én vagyok a tulajdonos.”~Ezt
338 2, 23| pillanatnyi, a rögtöni sikerért.~„Én túl fogom ezeket a halhatatlanokat
339 2, 24| levegőbe röpítem önöket.~– Én is ott leszek!~A kontremin
340 2, 24| pedig olyan színezetű lesz. Én a felsőbb tilalmat szem
341 2, 24| uraságok itten tudnák azt, hogy én már egyszer emberhúst ettem!”~
342 2, 25| Hát hiszen van rá ürügye. Én kértem tőle a találkozást.~–
343 2, 25| Az Isten akarta úgy, hogy én akkor tetőled elváljak!
344 2, 25| Az nem fájt nekem. Azért én nem haragudtam terád. Te
345 2, 25| mikor vissza nem jöttél, én utánad mentem, hogy felkeresselek,
346 2, 25| keserűséged lett volna velem, mert én szeretek ellentmondani,
347 2, 25| órát; a lapjára, nézd, az én képem van festve. Azután
348 2, 25| traktálnak. Hát megállj, ma én főzök számodra. A te kedvenc
349 2, 25| olyan jól csinálni, mint én. Készítek neked haricska-puliszkát.~
350 2, 25| Együnk egy tálból, Péter!~Én ettek egy tálból fakanállal
351 2, 27| szembeállt vele.~– Te az én ellenségeimnek feje lettél.
352 2, 27| hogy engemet letromfolj.~Én ajánlkoztam neked, hogy
353 2, 27| álló Kaulman-házra bíztad.~Én unokaleányod kezét kértem,
354 2, 27| szédelgő kompániának, mely az én fejemre akar felmászni,
355 2, 27| milyen magasra felmásztál. Én téged sajnállak, mert mindig
356 2, 27| a szerencsének.~– Uram! Én öntől valamit kérdezni jöttem.
357 2, 27| pazarlások között bizonyosan én is szereplek?~– Önnek éles
358 2, 27| esze van, Evelina!~– Ennek én véget akarok vetni! A hercegnek
359 2, 27| rokonszenveznek szellemeink. Én éppen azt akartam önnek
360 2, 27| világra szóló tehetségeit. Én minden kötelességet teljesíteni
361 2, 27| önnek mint férj tartozom. Én elkísérem önt Párizsba.
362 2, 27| saját magának kerül. Most én adok be a vasúti vállalkozóknak
363 2, 28| levelére megjelent nála.~– Én el akarok menni Bécsből.~–
364 2, 28| férjem Párizsba költözik, s én alkalmasint vele megyek.~
365 2, 28| életet?~– Hiába tagadnám. Én itten rabnő vagyok. Cifra
366 2, 28| adott szavát sajnálja ön? Én feloldom önt az alól. Maradjon
367 2, 28| engem önnek rabjává tesz. Én nem akarom, hogy valaki
368 2, 29| részegségeddel? Te aludjál otthon, én is aluszom otthon.~Hanem
369 2, 29| sorsot!~– Nem húzunk sorsot. Én magam megyek. Ti mind családapák
370 2, 30| fogja sokáig vinni.~– Ahogy én megkísértém pénzügyeit rendezni,
371 2, 30| végigolvasta.~– Ezzel meg „én!”~A sürgönyt átnyújtá Félixnek.~
372 2, 31| kifejezés az? Majd megkapom én magát mindjárt! Mennyiért
373 2, 31| szegény asszonyom, akinek én mindennel tartozom: az az
374 2, 31| amit tőle elraboltak, s én a világnak adom mindazt,
375 2, 31| koncert készül?~– No, igen! Én rendezem.~– Én abból nem
376 2, 31| No, igen! Én rendezem.~– Én abból nem eszem.~– De hát
377 2, 31| nem?~– Miért? Azért, mert én Garibaldi ellen nem muzsikálok.~–
378 2, 31| magával jól tenni, csak ha én ápolom. Képzelek magamnak
379 2, 31| hagyhatja el a szobát, s akinek én volnék mindene, jóltevője,
380 2, 31| paraszt! Hát nem tudja, hogy én színésznő vagyok?~– Ezer
381 2, 31| vagyok?~– Ezer bocsánat! Én azt hittem, hogy ön nappal
382 2, 31| Nem annak van-e öltözve?~– Én csak a vezekléshez vagyok
383 2, 31| űz a kegyességből!~– Nem én, madame! Sőt elismerem,
384 2, 31| rákot enni nagy böjtölés. Én még azt is elhiszem, amit
385 2, 31| tiltakozott Evelina.~– Én nem tudom. A világ azt beszéli.
386 2, 32| tudná legjobban kísérni az én „Stabat Mater”-emet. De
387 2, 32| megcukrozni Árpáddal?~– No, hát én kicsinálom kegyednek, hogy
388 2, 32| nem teszi az azt. Ismerem én. Nagy buksi az! Ha valamit
389 2, 32| kakadu fejében! Azután ha „én” nem bírtam vele!~Evelina
390 2, 32| varázshatalmáról.~– No, én rá fogom venni! De mit kapok
391 2, 32| pénzféle.~– Ah, hisz azt én is kínáltam neki. Ötszáz
392 2, 32| meg kell tenni. Ismerem én a viszonyokat.~– Ejnye,
393 2, 32| okos ember, apát úr! Erre én a magam eszétől rá nem jöttem
394 2, 32| A pap mert.~– Tehát amit én kérek kegyedtől, az egy
395 2, 32| le indulatait asszonyom. Én egy igen komoly ügyben jöttem
396 2, 32| száműzve van Amerikába, én száműzve vagyok a kolostoromba,
397 2, 32| cselédség, télikert s a többi.~– Én azt hittem – szólt a nő
398 2, 32| gúnnyal mondá Evelinának:~– Én meg nem foghatom önnek az
399 2, 32| mondá neki e szókat: – Uram! Én még leány vagyok!~A pap
400 2, 32| álmodozom többé. Ön azt mondá: „Én még leány vagyok!” Jól van,
401 2, 32| úrnak, hogy tőlem hallotta. Én adtam neki e tanácsot, hogy
402 2, 33| aki üdvözlésére jön.~– Én is éppen önnel foglalkoztam.~
403 2, 33| kötendő kölcsönről van szó! S én tudom jól, hogy ön buzgó
404 2, 33| letette a füzetet.~– Ez az én biográfiám lenne?~– Mint
405 2, 33| herceg maga írta?~– Legalább én diktáltam az adatokat.~–
406 2, 33| önhöz; ön tudja jól, hogy én önnek ebbe a kincsébe bele
407 2, 33| De hallja ön mármost az én módosítványaimat. A kölcsönaláírás
408 2, 33| vállalatait úgy, mintha én volnék önnek a legjobb barát]
409 2, 33| rajta, eldobja azt magától. Én akarom, hogy ön el ne vehesse
410 2, 33| gyémántnak a foglalatja is kell! Én nem engedem azt az ön jegygyűrűjéből
411 2, 33| nem értem önnél, uram!~– Én értem! S ha akarja, ön is
412 2, 33| akarja, ön is megértheti. Én bolondulok e nő után. S
413 2, 33| nő engem ki nem állhat. S én annak tudom az okát, ön
414 2, 33| előttem tisztaságának titkát. Én imádom ezt az asszonyt azért,
415 2, 33| vesznek? Hát mit kínálok én önnek? Nem azt-e, hogy a
416 2, 33| elfordulva a herceg. – Azért én nem fogom sem azt hinni,
417 2, 33| adatokat pontosan tegye fel! Ha én holnap déli egy óráig megkapom
418 2, 33| vagy kacagni, de csak ne az én szobámban.~
419 2, 34| olyan nagyon megkívánja?~– Én?~– No igen! Én azt hiszem,
420 2, 34| megkívánja?~– Én?~– No igen! Én azt hiszem, hogy ami koszorúkat
421 2, 34| Mind nekem, mind önnek.~– Én köszönöm! Nem kérem a magam
422 2, 34| nyitva a házam.~– De az én házam csukva.~– Mármost
423 2, 34| kényszerűség áll be, hogy akik az én szalonomban szívesen látott
424 2, 34| átszegező szemekkel Kaulmanra.~– Én pedig figyelmeztetem önt,
425 2, 34| hogy „ez” még az öné, de én: „Dirmák Éva demoiselle”
426 2, 35| főzött disznófüllel, s azt én az egész dicsőségtekért
427 2, 35| s hogy ön nem jött, hát én kerestem fel önt. Nos, mint
428 2, 35| magát.~– De, kérem, hisz nem én hajigáltatom magamnak a
429 2, 35| ez nem annyit tesz, hogy „én senkinek sem vagyok”.~–
430 2, 35| is akarok senkié lenni. Én magamon soha úrrá nem teszek
431 2, 35| feltartja rangját. Akinek én valaha helyet engedek a
432 2, 35| mint amilyen asszonynak én vagyok. Nem függni semmi
433 2, 35| kegyetlen gyermek ellen.~– És ha én elvetem magamtól a gyémántokat,
434 2, 35| hivatkozik. Ne csalja önmagát! Én ismerem ezt a mi mesterségünket
435 2, 35| férjéhez, Kaulman úrhoz, én nem tanácslom. Ha asszony
436 2, 36| a hivatalos pecsét van. Én vevő vagyok itt!~Evelina
437 2, 36| ő tulajdona volna.~– Azt én elhiszem. Mindenesetre az
438 2, 36| hagyatt estek.~– Mit bánom én azt!~– Azt ön hát mit bánja?
439 2, 36| egyszerre tudtunk meg. Tehát én is tudom azt, hogy önnek,
440 2, 36| tetszik, s kezdjünk újat! Én visszaadom önnek elveszett „
441 2, 36| elveszett „rente” papírjait, én megszerzem önnek a Maximilián
442 2, 36| Maximilián utcai palotát, én visszavásárolom önnek elkobzott
443 2, 36| gyémántjait és lovait, én visszaadatom önnek színházi
444 2, 36| mellett, mint az eddigi volt. Én nagyobb úrnővé teszem önt,
445 2, 36| kezébe.~– Asszonyom, az én időm drága. A börzén várnak.
446 2, 36| Határozzon sorsa felett. Én addig itt fogok várakozni.
447 2, 37| mint a hangyavackot, ha az én ezüstömet vissza nem adja!
448 2, 37| nem adja! Nem azért vittem én fel az ezüstömet, hogy az
449 2, 37| nini! Hát mit dühösködöm én itt, mint egy félbolond
450 2, 37| ilyen okos ember voltam! Óh, én édes eszem! Óh, én előrevigyázó
451 2, 37| Óh, én édes eszem! Óh, én előrevigyázó orrom! Most
452 2, 37| táviratozásban. Bánom is én, ha már most lefelé kezdenek
453 2, 37| az ezüstöm kell vissza! Én fogom a fületeket.”~És amellett
454 2, 38| után Ivánnak ez a szava: „Én denunciánssal többé szóba
455 2, 38| Bondavár tíz forintért? Én adok!”~És nemcsak az apró
456 2, 39| azután az anyja.~– Hja, biz én nem is bánnám, ha megházasodnál,
457 2, 39| asszonyt hoznál a házhoz.~– Én? Anyám! – szólt Árpád nevetve
458 2, 39| persze! Nagy gyerek vagy már; én csak nem vigyázhatok rád
459 2, 39| részvényt tíz forintért, de ha én másnap ugyanarra a helyre
460 2, 39| forintot kapunk értük!~– No, én ilyen szerencsére nem számolok,
461 2, 40| éve, hogy megnyitottuk. Én voltam az első munkás benne.~–
462 2, 40| mint azok!” Értsd meg jól! Én gyakran jártam az eltűnő
463 2, 40| vele, uram. De te tudod, s én veled megyek.~– Akkor eredj
464 2, 41| megtudni önnek a nevét?~– Az én nevem Berend Iván! – szólt
465 2, 41| szivart kilövöldözi? Akkor én senki sem vagyok; különben
466 2, 41| vállalat, akár nem (aminthogy én azt hiszem, hogy nem), az
467 2, 41| azt hiszem, hogy nem), az én zsebemből ön egymilliót
468 2, 41| táblára ez lesz jegyezve, s én tartozom az általam kötött
469 2, 41| nem tesz semmit. Láttam én már máskor is egymilliót
470 2, 41| köztudomásúvá tenné, akkor én azt a kerek milliót egyenesen
471 2, 41| felelt rá:~– Sondershain úr! Én nagyon jól tudom, hogy a
472 2, 41| puritanizmusból származhatott, én soha el nem felejtem. Ha
473 2, 41| küszöbén kívül egymással, én a tett ajánlatomat bejegyzem
474 2, 42| eloltására. Egy már elmúlt. Én még azóta nem láttam, hogy
475 2, 42| halad előre.~– Úgy is van.~– Én azt szeretném látni!~– Innen,
476 2, 42| hely.~– Ahova ön elmehet, én is elmehetek. Nem bánom,
477 2, 42| legyen.~– Hát megyek oda is! Én az ördöggel is szeretnék
478 2, 42| egyre figyelmeztetem. Ahova én megyek, oda nem jöhet velem
479 2, 42| önnek dolgoznia, mint ahogy én dolgozom.~– Jól van, nem
480 2, 42| dolgozom.~– Jól van, nem ijedek én meg semmi munkától. Ördöngös
481 2, 42| munkától. Ördöngös fickó vagyok én.~– Jól van, tehát jöjjön
482 2, 42| Vezesd haza ezeket az urakat! Én itt maradok folytatni a
483 2, 42| miért van befalazva?~– Azt én nem mondhatom meg.~Az erősen
484 2, 42| eszik húst burgonyával.~– Én már a vegytani kémletet
485 2, 43| szomszéd csillagoknak – s én hiszem, hogy vannak – s
486 2, 43| csillagot közelből láthatni – s én hiszem, hogy bírnak – csodálattól
487 2, 43| parancsszót:~„Eddig teremtettem én, most teremts te tovább!”~
488 2, 44| kérek. Csak ennyit írjon: »Én önnek megbocsátok!«”~Iván
489 2, 44| szól a levél. – Elég, ha én tudom. Nem ön tesz nekem
490 2, 44| papírra:~Bondaváry Angela. Én önnek szívemből megbocsátok.~
491 2, 44| másik, azt mondja: „Most már én is senki vagyok. Legyünk
492 2, 44| ne olvassa el addig, míg én itt vagyok, úgysem adnék
493 2, 44| fogja őt eltemetni, mert én a bondavári sírboltba élve
494 2, 44| fölötte – ha tud imádkozni? – Én azt sem tudok, ott elválunk.
495 2, 44| helyére teszi a koporsót. S én visszatérek oda, ahol nem
496 2, 44| utolsó szavak voltak:~„Hát én kire fogok majd várni az
497 2, 46| házánál. Nejének szolgálója. Én ott is boldog leszek! Nem
498 2, 46| boldog leszek! Nem akarok én többet.~– De akarom én!
499 2, 46| akarok én többet.~– De akarom én! Hozzám jöttél, hogy enyim
500 2, 46| nekem. Ön nem tudja, hogy én ki voltam.~– Mindent tudok!
1-500 | 501-509 |