Rész, Fejezet
1 2, 2 | bányatulajdonos maga.~Neve Berend Iván.~Ő maga a felügyelő, az
2 2, 2 | örömtelen.~Mikor Berend Iván a föld mélyéből feljutott
3 2, 2 | szép, csengő, érzelemteli.~Iván azon vette magát észre,
4 2, 3 | fekete gyémánt”.~Berend Iván még atyjától öröklötte a
5 2, 3 | hanem „önerő”.~Berend Iván maga van mindenhez, ami
6 2, 3 | tudománya.~Ez estén Berend Iván egy új találmánnyal tett
7 2, 3 | a vízben fel nem olvad.~Iván a pörgettyűvel elkezdi e
8 2, 3 | Íme a nap és bolygódjai!~Iván félretette a kísérlő medencét,
9 2, 3 | sok vakmerő tétel volt Iván jegyzetei között. Hanem
10 2, 4 | tárnába sietett korán reggel Iván; a légváltó kemence derekasan
11 2, 4 | félig be lehetett csukni. Iván ráért a tárnán kívül tölteni
12 2, 4 | szemekkel odavillantott Iván szemeibe, úgy érzé a tudós,
13 2, 4 | fogsor gyöngye világlott elő.~Iván úgy érzé, hogy meg van igézve.
14 2, 4 | fűzfa-almát, és ebédelt.~Iván ámolyogva tért haza. Először
15 2, 4 | tekinget. Óh, bizonyára Iván egészen megnyugtatta magát
16 2, 4 | festetlen asztal, amelyre Iván le szokta számlálni a munkások
17 2, 4 | odaállt a leány az asztalhoz, Iván a jótékony nagylelkűség
18 2, 4 | társnőimnek bosszantásaitól.~Iván egészen meg volt zavarva
19 2, 4 | bókot csinált és elment. Iván szédelegve tért vissza szobájába.~
20 2, 4 | gondolá:~Milyen kár másnak!~Iván egészen ki volt forgatva
21 2, 4 | filozófia és a história is Iván nyugalma ellen szövetkezett.~
22 2, 4 | felé azt kezdte észrevenni Iván, hogy tökéletesen elvesztette
23 2, 4 | következő szombatig nem látta Iván a leányt.~Akkor, mint rendesen,
24 2, 4 | fizető asztal előtt.~Ezúttal Iván, midőn leszámlálta Evila
25 2, 4 | leány mosolygott. Tán az Iván arcán keresztül-kasul raggatott
26 2, 4 | fejét.~– Micsoda? – szólt Iván kétkedőleg.~– Az nem lehet! –
27 2, 4 | akinek el vagyok jegyezve.~Iván elereszté a leány kezét.~–
28 2, 4 | anyádat! – tört ki haraggal Iván – mit bánom én, mit ígértek
29 2, 4 | ácsorgó társnői közé vegyült.~Iván úgy vágta az asztalhoz jegyzőkönyvét,
30 2, 4 | parasztért! Egy vakondokért!~Iván nagy küzdelemre talált,
31 2, 4 | a szentből az ördögibe.~Iván tudta érteni, tudta érzeni
32 2, 4 | embernek ne volna-e szabad?~Iván úgy érzé szívében, mintha
33 2, 4 | annak, akit útban talál!~Iván az ágyon feküdt, őrült szívdobogása
34 2, 4 | vagyok-e „ő”, vagy ő az „én”?~Iván felmagasult, s nehéz öklével –
35 2, 5 | lehet! Evila is ott van!~Iván leakasztá a szegről a kulcsot,
36 2, 5 | társai közt „az emberevő”.~Iván előtt rég feltűnt ez az
37 2, 5 | vele jönni mindenkinek. Iván megtudta, amit keresett,
38 2, 5 | Ezt magyarázta meg magának Iván, mikor Evilát ismét meglátta
39 2, 5 | állát, bámult a világba.~Iván odament hozzá.~– Jó reggelt,
40 2, 5 | úgy tekinte vadul Ivánra.~Iván leült melléje a gerendára
41 2, 5 | tanácsolok neked valamit! – szólt Iván. – Házasodjál meg!~Szaffrán
42 2, 5 | a könny. Leesett térdre Iván lábaihoz, s annak térdeit
43 2, 5 | közötte.~– Nos? Hát? – szólt Iván egy jótékony buzdítással. –
44 2, 5 | agyában eligazítani nem bír. Iván segített rajta.~– Még nem
45 2, 5 | hazavinni, hogy el ne vesszen.~Iván utána nézett a szaladónak,
46 2, 5 | parancs osztogató nagy úr?”~Iván pedig gyanakodó volt, s
47 2, 5 | azután ismét tanácsot kért Iván üzleti könyvétől, s úgy
48 2, 6 | pénzcsináló~Két hétre azután, hogy Iván hirdetményét a külföldi
49 2, 6 | szolgálatjukra leszek – szólt Iván, ki éppen akkor valami zöldes
50 2, 6 | mennyiben van már? – kérdé Iván, midőn útnak indultak.~–
51 2, 6 | Félix, te vagy az! – kiáltá Iván, az egyik úrban régi ismerősére
52 2, 6 | kezét.~A régi ismerős, kit Iván Félixnek szólított, vele
53 2, 6 | Gusztáv bányamérnök urat.~Iván ugyan lekötelezve érezte
54 2, 6 | keressz.~– Igen! – mondá Iván, s kétkedve tekinte az egyik
55 2, 6 | érdekeltségedet irányomban – szólt Iván, s azután Rauné úrhoz fordult,
56 2, 6 | érettségi vizsgát. Rauné úr Iván fölött, s Iván Rauné úr
57 2, 6 | Rauné úr Iván fölött, s Iván Rauné úr fölött. Mind a
58 2, 6 | tanúskodott az, hogy mielőtt Iván tárnájának átmetszeti térképét
59 2, 6 | ez a kőszéntelep, még az Iván tulajdonát képező birtokon
60 2, 6 | aprólékokig találkoztak Iván kiszámításával.~Minőségre
61 2, 6 | vashámorból visszajöttek, a kocsi Iván háza előtt állt meg; Félix
62 2, 6 | úr felment a vendéglőbe.~Iván csodálatos rendetlenségű
63 2, 6 | voltál teljes életedben Iván, az iskolában első voltál
64 2, 6 | bizonyos lehete afelől, hogy Iván barátja nagyon is jól foga
65 2, 6 | francia, ha akarom német.~Iván ismerte azt. Félix hajdani
66 2, 6 | hatodrésznyi lesz, mint most.~Iván félbeszakítás nélkül hallgatta
67 2, 6 | Bramah-závár.~– Jól van – szólt Iván. – Tehát tegyük fel, hogy
68 2, 6 | naggyá. Félix sokat nevetett Iván elbeszélése alatt.~– Igaz!
69 2, 6 | Bonda-völgyi vasút! – kiálta fel Iván elbámulva. – Tán csak nem
70 2, 6 | Reichsrath volt az alkotmány.)~Iván most még jobban felnyitá
71 2, 6 | további felvilágosításokat. Iván erre a szóra kihúzta asztalfiókját,
72 2, 6 | hogy megismerte feladatát, Iván föltételeit elfogadja, s
73 2, 6 | azonnal beállhat hivatásába.~Iván kezet nyújtott az alkura,
74 2, 6 | vendéglő átellenben volt Iván lakával.~A munkáscsoportok
75 2, 6 | a két ház közötti téren. Iván az ablakhoz ment utánanézni,
76 2, 6 | Vigyázz vele – szólt Iván féltréfásan – mert vőlegénye
77 2, 6 | levágná vele Theresát!~Iván szivarra gyújtott, leült
78 2, 7 | úr!~Másnap vasárnap volt. Iván korán reggel elvezette Félixet
79 2, 7 | képeztek már. Azt a falut Iván atyja alapította. Szegény,
80 2, 7 | pásztorórán.~– Az ám – felelt rá Iván egykedvűleg.~– De hát ne
81 2, 7 | szép gyermeket úgy üsse.~Iván vállat vont.~– Joga van
82 2, 7 | lesz odamenned – inté őt Iván. – Ezek a föld alatti munkások
83 2, 7 | hangzék e pillanatban Iván szava.~Amint e szót hallá,
84 2, 7 | míg az erdőt el nem érte.~Iván bámult a csodálatos sikeren.
85 2, 7 | s elkergeti a világba.~Iván restellte a dolgot és szégyenlette
86 2, 7 | jelenetre meg éppen nem akarta Iván a száját tátani.~– Jerünk
87 2, 7 | emlékeztetni foglak engedélyedre.~Iván összeráncolta homlokát,
88 2, 7 | No, mi kell – kérdezé Iván kedvetlenül.~– Uram! – szólt
89 2, 7 | engem! Megszökni egy úrral!~Iván vállat vont s odább akart
90 2, 7 | mit tegyek én? Mit tegyek?~Iván keserű volt és bosszús.~
91 2, 7 | módon és mi által hal meg!~Iván otthagyta a legényt, s visszament
92 2, 8 | ötvennyolc esztendős, mint Iván állította. Nem véljük vele
93 2, 11| gyóntatója.~– Én pedig Berend Iván, a grófnő szomszédja.~Az
94 2, 11| qui mal y pense – viszonza Iván, s zsebébe dugta a pisztolyt. –
95 2, 11| egyik szomszédja, Berend Iván.~– Ah – szólt a grófnő ajkcsettentve –,
96 2, 11| intézkedésemre kinyerjem – folytatá Iván. – Másik oka az, hogy miután
97 2, 11| Csak kötelesség – mondá Iván. – És most még egy harmadik
98 2, 11| mozdulattal nyújtá kezét Iván elé, helyben hagyása jeléül,
99 2, 11| írást akart neki róla adni. Iván azt mondá, hogy szükségtelen,
100 2, 11| összeget.~– És most – szólt Iván –, ha szabad a grófnőt kérdenem
101 2, 11| hamvadozott a múlt esti parázs; Iván fahasábokat rakott a parázsra,
102 2, 11| inventálásnak!” – gondolá magában Iván, de nem szólt hozzá semmit.
103 2, 11| bevégzett tény után azt mondta Iván:~– Ez már hát megvan, de
104 2, 11| a lovakat befogni.~Amíg Iván lement az udvarra, a grófnő
105 2, 11| megfertőztetettnek tartott.~Mikor Iván visszajött jelenteni, hogy
106 2, 11| vesszen!~– Kár volna – mondta Iván –, majd szabadon bocsátom,
107 2, 11| szelindek; de nem harapta meg.~Iván szépen beszélt hozzá, ahogy
108 2, 11| bezárt kapu kulcsát odaadta Iván az apát úrnak, ki a hintóban
109 2, 11| felkanyarogni, s a tárna felől Iván egy csoport munkását látta
110 2, 11| Azt képzeltem – mondá Iván. – Múlhatlan feladata a
111 2, 11| ily mértéke fölött, mire Iván igen szárazan azt az észrevételt
112 2, 11| kettő a nagy igyekezettől.~Iván behajtott saját háza udvarára;
113 2, 11| tartozását róni valamivel.~Iván eltávozott néhány pillanatra
114 2, 11| megjárta, de a kávé rettenetes!~Iván az időjárásról kezdett beszélni.
115 2, 11| élvezhesse a napot, félrehúzta Iván ablakáról a zöld függönyt,
116 2, 11| elégetéséhez.~– Igen – helyeslé Iván. – Ahhoz is a gyútükröt
117 2, 11| előkelő hátravetésével.~Iván meghajtotta fejét.~– Sajnálom,
118 2, 11| grófnő, hogy csalatkozott. Iván egy tudós nyugalmával, s
119 2, 11| ismét visszahelyezem belé.~Iván egy kis fogóval kivette
120 2, 11| mikor tüzesebb a napsugár.~Iván künn az ablakból, eltalálva
121 2, 11| megszűnt a gyútükör működni.~Iván még ott állt künn az ablakban.
122 2, 11| maradt a tégelyen?~– Semmi.~Iván visszatért a szobába, felakasztá
123 2, 11| utazó bundáját, s midőn Iván a kocsiba felemelé, mégis
124 2, 13| Egy szép téli napon Berend Iván hivatalos levelet kapott
125 2, 13| által a szankciót megadni. Iván elbámult ez ajándékokon.~„
126 2, 13| hogy a tömeggel imponáljon. Iván megköszönte a választást,
127 2, 13| felolvasótól), mint mikor Iván górcsövi héjancai beszéltettek
128 2, 13| Egyszerre világosság támadt Iván agyában.~Rájött, hogy mi
129 2, 13| hazakészült távoli odújába Iván, kap egy meghívást három
130 2, 13| Még egy lerovás – gondolá Iván. – Ugyan jó, hogy hamarább
131 2, 13| látogatója érkezik. Sámuel apát.~Iván nagyon örült a kitűnő férfiú
132 2, 13| megismerkedhettem vele.~Iván szerette volna mondani,
133 2, 13| fővárosunkban – folytatá az apát Iván mellé ülve a pamlagra.~–
134 2, 13| ideig maradok itt – viszonza Iván szárazan –, holnap haza
135 2, 13| szellem arisztokráciája.~Iván hitetlenül rázta fejét.~–
136 2, 13| konstatálni kellett a vevényen.~Iván engedelmet kért vendégétől,
137 2, 13| kérte, hogy csak tegye azt.~Iván arcán észrevehető változás
138 2, 13| sikerével, s azzal elsietett.~Iván pedig újra elővette kebléből
139 2, 13| elég volt rá, hogy Berend Iván előélete a legkisebb részletekig
140 2, 13| vele, amennyi elég rá, hogy Iván meggyőződjék, miszerint
141 2, 13| bemutatá őt Angela grófnőnek.~Iván kissé elfogult volt, de
142 2, 13| Azzal másfelé nézett, amit Iván jelnek vett, hogy odább
143 2, 13| a társaság átvonult oda. Iván helyet foglalt az emelvényen,
144 2, 14| Iván felolvasása~„A HATODIK VILÁGRÉSZ”~
145 2, 15| gyertyái maradtak égve. Iván a villanydelej-világítást
146 2, 15| suttogták itt-amott. Iván maga az emelvényen úgy tűnt
147 2, 15| ismét rideg és lehangolt.~Iván is leszállt olvasóemelvényéről,
148 2, 15| lehet erről többet megtudni. Iván azután utasította, hogy
149 2, 15| eltaláltam az ön intencióját?~Iván köszönte alássan a kegyes
150 2, 15| vele a grófnőnek – mondá Iván. – Mikor a grófnő megtisztelte
151 2, 15| gúnyfintorítást ez istennői arctól.~Iván fogta a széndarabot, s annak
152 2, 15| éppen úgy nem bűn. Igaz-e?~Iván sarokba érzé magát szorítva.
153 2, 15| villámbattériákat ürítettek ki Iván szemeibe, hanem annak az
154 2, 15| terem belsejébe távozott. Iván meghajtá magát a büszke
155 2, 15| kritizál, és a kellnert tegezi.~Iván nem tartozott a menekülők
156 2, 15| rövidebb, mint a másik, s amint Iván kezét megrázza, egyúttal
157 2, 15| sarkam kérgestül.~Biz azon Iván is nevetett, mert nagyon
158 2, 15| pedig hét kosár – felelt rá Iván.~– Hah! Ich bin erkannt! –
159 2, 15| szivaromat.”~Most azután Iván rovására nevettek. Iván
160 2, 15| Iván rovására nevettek. Iván nem haragudott érte, pedig
161 2, 15| Senki sem! – erősíté Iván. – Még őszentsége a pápa
162 2, 15| még lehet segíteni – szólt Iván barátságosan. – Ha megismerik
163 2, 15| vágás az egész erdőt levágta Iván előtt. A vesperaek történetét
164 2, 15| mikor azt látták, hogy Iván calembourjára maga a pap
165 2, 15| pezsgős poharak mellett.~Iván itt megint új oldaláról
166 2, 15| Kacagtak az őszinteségen. Iván maga is kacagott.~Rajta
167 2, 15| Nomen est omen – mondá Iván. – Nevemben van az „iván”,
168 2, 15| Iván. – Nevemben van az „iván”, ami annyit tesz, hogy: „
169 2, 15| becsülöd az értékedet – szólt Iván –, de tudtomra egyedül a „
170 2, 15| csináltak a társasjátékból.~Iván mosolygott.~– Én mindennap
171 2, 15| Rothschild kasszájában pénz.~Iván mind a három urat ad peram
172 2, 15| csóválta e tréfához; hanem Iván csak felvette a kínált poharat,
173 2, 15| hogy erővel elfoglalta Iván perzsiánprémes kucsmáját,
174 2, 15| otthon, mint a káposztakő, Iván pedig ül az íróasztalánál
175 2, 15| valaha egymással találkoznék.~Iván előbb a könyvtárt búvta,
176 2, 15| volt Theudelinda grófnőnél. Iván oda is hivatalos volt. El
177 2, 15| időt”, menjünk kártyázni.~Iván kártyázott minden nap. Elegánsul
178 2, 15| helyettem, kérlek – szólt Iván, átadva Ödönnek a kártyáit
179 2, 15| jártuk a cotillont.~Tehát Iván odament Angela grófnőhöz,
180 2, 15| sötétséget!~A melegség, mellyel Iván e szavakat mondta, gyújtott.~–
181 2, 15| aurora fényében e szavaknál.~Iván egy merész nyilatkozatra
182 2, 15| most önnek a körmei alá.~Iván kitörő hahotára fakadt e
183 2, 15| fejét, s leült székére.~Iván nem hagyta el.~Jó az a cotillon,
184 2, 15| otthagytál.~– Jól tette – mondá Iván, s kivéve tárcáját zsebéből,
185 2, 15| közel két órát vett igénybe. Iván végig maradt.~Angela pedig
186 2, 15| éppen ezer forintjában van. Iván vállat vont rá.~Ödön pedig
187 2, 15| sziget eseményeiről.~Hanem Iván mindezt valami sajátszerű
188 2, 15| vígjátéki jelenet fejlődött ki. Iván úgy ült a számára kikeresett
189 2, 15| hogy ki jött még vele. Iván egyedül.~A kopók lenn hajtottak
190 2, 15| tuskókon darabokra kell zúznia.~Iván ott termett és megállítá
191 2, 15| lovagnőt. Az el volt ájulva.~Iván lefekteté őt a puha gyepre,
192 2, 15| szárnyai árulón szétnyíltak, Iván saját melltűjét kivonta
193 2, 15| férfi a völgy felől. Az Iván volt, ki kürtjében vizet
194 2, 15| odaér, felkelt magától.~Iván, mikor odaért, megkínálta
195 2, 15| bajom – mondá a grófnő.~Iván háta mögé öntötte a vizet
196 2, 15| volt a hölgynek – felelt Iván. – A férfinak nem volt szabad
197 2, 16| ekkor elérte az erdő szélét; Iván feleletet adott kürtjével,
198 2, 16| vadásztársaság.~Angela grófnő és Iván azután egész a vacsora idejéig
199 2, 16| nem mondott soha.~Vajon Iván is el fogja-e beszélni a
200 2, 16| ezek mind tudják azt, amit Iván tud?”~Az urak igyekeztek
201 2, 16| Angela grófnőt afelől, hogy Iván nem beszélt senkinek a balesetről,
202 2, 16| kérdé Angela hevesen.~– Iván magaviseletéből. Amióta
203 2, 16| annál jobban megnyugtassák Iván elkülönzött nézetéről. Alkalmat
204 2, 16| társadalmunkban! – mondá Iván. – Általában minden ügy,
205 2, 16| hogy így van – válaszolt Iván.~– Mert valami álbecsületérzés
206 2, 16| olyan helyzetet – mondá Iván –; én senkit akarva, komolyan
207 2, 16| De hát mind igaz ez?”~Iván vállat vont.~– Hogy tudnám
208 2, 16| hozzáteszi a néphit – mondá Iván – az ellenbűvszert is, mely
209 2, 16| le Salista is a kocsiból. Iván süvegét megemelintve kívánt
210 2, 16| nem talált semmit. Ekkor Iván szava hangzott tompán: „
211 2, 16| zsebkendőig ment eléje, s Iván is a saját sorompójáig haladt.
212 2, 16| staphylaea-bokor levelei Iván feje felett odahullottak
213 2, 16| összeborzongott.~– Ekkor Iván azt mondta ellenfelének: „
214 2, 16| még erősebben. Erre azután Iván egy teljes másodpercig célzott
215 2, 16| kardra invitálja ellenfelét. Iván hidegvérrel felelt: „Hát
216 2, 16| kifakadása. Az botrány lesz, ha Iván el nem fogadja a fegyverváltoztatást,
217 2, 17| mondani az indokokat, amikért Iván mindezeken végigment, s
218 2, 17| Emlékezzünk rá, hogy Berend Iván, mikor Sámuel apát Theudelinda
219 2, 17| tizennégy év előtt Berend Iván Belényiéknek a házánál tartózkodott
220 2, 17| árván maradt gyermeke miatt. Iván azzal vigasztalta őt, hogy
221 2, 17| valaha látni. Elválásakor Iván összes, csupa aranyokból
222 2, 17| ember és megél utána.~És Iván nem volt sem Belényinek
223 2, 17| Belényiék semmit, valamint Iván sem őróluk. Egyszer tudott
224 2, 17| zenészi lapokat járatott Iván, és kísérte figyelemmel
225 2, 17| valahol.~Míg egyszer azután Iván is követett el olyasmit,
226 2, 17| talyicskáztam azt napszámban Berend Iván úr tárnájában. Én elbámulva
227 2, 17| fel, madame, hanem Berend Iván neve. Mit tud ön róla? –
228 2, 17| két-három levelet kapott Iván Bécsből.~„Az öreg herceg
229 2, 17| a háznál.”~ ~Tehát Iván minden levéllel kapott egy
230 2, 17| elfoglalni.~Ezeket tudta meg Iván a zongoraművész leveleiből.~
231 2, 17| leveleiből.~Ezért tolakodott Iván az úri szalonokba, ezért
232 2, 17| bondavári uradalmát, akkor Iván kis telepe agyon van nyomva.
233 2, 17| embereknek mondjuk azt, hogy Iván Evelinát akarta megmenteni
234 2, 17| túlvilági villi, amikben Iván több mesterkélt, betanult
235 2, 17| föld alól valami Berend Iván nevű ember, akinek volt
236 2, 17| idomaihoz.~Ezen a napon Iván megtudta egy másik úrhölgytől
237 2, 17| Holnapután?~Ezt a holnaputánt Iván nem akarta megérni.~Vagy
238 2, 18| világban?~A Salista őrgróf és Iván között végbemenendő párbajról
239 2, 18| tekintetbe kell venned azt, hogy Iván igen lovagiasan járt el
240 2, 18| kardokat! – kiálta közbe Iván. – Még náthát kapok itten!
241 2, 18| izmokat tüntetett ki; de Iván is izmosnak, idegerősnek
242 2, 18| által.~E törekvés alatt Iván egy „kettős” vágást intézett
243 2, 18| a fejére kapott vágást.~Iván pedig azt tette, hogy nem
244 2, 18| szokatlanul hosszú karja van.~Iván nem védte a hasvágást, felemelte
245 2, 18| kard darabokra nem tört.~Iván azonban szabályszerűen felfogta
246 2, 18| felemeljék s félrevigyék.~Iván kardját hegyével leeresztve,
247 2, 18| urak elégedve? – kérdezé Iván.~– Szeretem hinni, hogy
248 2, 18| ismét felöltözzék.~Midőn Iván a terembe visszatért, már
249 2, 18| kapott sebeket tapasztgatá.~Iván lovagias szokás szerint
250 2, 18| Egy hét múlva begyógyul.~Iván kérdezé az orvosoktól, hogy
251 2, 18| hogyne lettem volna! – mondá Iván. – Huszár hadnagy voltam
252 2, 18| elalélt a vérvesztéstől, s Iván ölébe vette a fejét, úgy
253 2, 19| sebet.~No már arra, hogy Iván egészen ép bőrrel meneküljön,
254 2, 19| eléje tódulók.~– Dehogy. Iván Salistát.~– A-a-ah! – hangzott
255 2, 19| gulyáshúsnak aprította.~– És Iván?~– Annyit sem kapott, mint
256 2, 19| De hát akkor hol van Iván?~– Hát természetesen az
257 2, 19| diribdarabjait össze tudta szedni. Iván pedig mindjárt itt lesz,
258 2, 19| gróf. – Én azt hiszem, hogy Iván most itt fog benneteket
259 2, 19| tőlem, hogy hol van hát Iván, ha nem történt semmi baja.
260 2, 19| fejvágást!~Ekkor érkezett Iván.~A savanyú képek egyszerre
261 2, 19| sorba megrázva a kezét.~Iván arca komoly volt és szelíd.~
262 2, 19| Minden ember örül.~Talán csak Iván maga nem.~– Igen köszönöm
263 2, 19| szíves részvétet – szólt Iván minden patetikus komédiázás
264 2, 19| most az „Ehren-Praeses”.~Iván erre elmosolyodott. Szelíd
265 2, 19| ajtajáig. Őt nem érintették Iván végszavai.~Mikor visszatért,
266 2, 19| gazdálkodni, úgy jöhet, hogy Iván és Angela vagyoni állapota
267 2, 19| Mikor belépett hozzájuk Iván, szokatlanul el volt fogulva.
268 2, 19| azután megszorítá hevesen Iván kezeit. Ajkai reszkettek,
269 2, 19| magamnak soha, grófnő – szólt Iván –, ami részem ez izgalom
270 2, 19| kezét! Maradjon ön itt!~Iván felállt székéből, s mélyen
271 2, 19| virágtól.~– Grófnő – szólt Iván félretolva a széket, amelyről
272 2, 19| Theudelinda grófnő is felállt Iván beszéde alatt; szemei világolni
273 2, 19| végezé szavait, megfogta Iván kezeit két kezével, és magánkívül
274 2, 19| megrázta szenvedélyesen Iván kezét.~– Menjen! Menjen
275 2, 19| székéről, Angela.~És midőn Iván búcsút véve meghajtá magát,
276 2, 19| arca kigyulladt e szónál.~Iván a helyzet magaslatán állt.~
277 2, 19| leszórta öléből a földre.~Iván meghajtotta magát tiszteletteljesen;
278 2, 19| felejtik el többé soha.~ ~Iván eltávozta után Ödön gróf
279 2, 20| családja számára, ha Berend Iván szavaira hallgatott volna.~ ~
280 2, 20| Fogadhatta-e meg azt, amit Iván tanácsol neki? Ezt ítéljék
281 2, 21| mondá Félix.~– Nem – mondá Iván –, ez egy növény levelének
282 2, 22| gyerek, így fogadta őt fiának Iván. Akinek azután egyszer le
283 2, 22| beszélünk róla.~Ezért adta oda Iván minden aranypénzét Belényinének,
284 2, 23| legfőbb ideje volt, hogy Iván hazakerüljön a kőszéntárnájába.~
285 2, 23| munkabért ígérnek, mint amit Iván fizet.~De bizony maga Rauné
286 2, 23| hogy ő maga volt az, aki Iván munkásai közül kiszemelve
287 2, 23| szolgálatába.~Most látta át Iván, milyen oktalanságot követett
288 2, 23| hasznát venni e titkoknak.~Iván, megtudva a fenyegető bajt,
289 2, 23| között.~Nemsokára tapasztalá Iván, hogy hatalmas versenytársa
290 2, 23| Raunénak kezében voltak Iván üzleti összeköttetései;
291 2, 23| megrontására, amit akart.~Iván még erre sem veszté el bátorságát.
292 2, 23| vasrudakon, meg a nyers szénen.~Iván megnyugtatta őket. Az év
293 2, 23| befolyását a társulatnál Iván javára, ha az ki akarna
294 2, 23| kincse, amiért ő Berend Iván barátjához azzal a szép
295 2, 23| aranysziporkái arra szálltak el Iván tárnája fölött. Másnap reggel
296 2, 23| átszegődött az úri tárnába.~Iván keserűen monda: „Te is?”~–
297 2, 23| mint máskor. Várta, hogy Iván szemrehányásokat tegyen
298 2, 23| miután hiába várta, mert Iván egy szót sem szólt neki
299 2, 23| köszönés nélkül eltávozott.~Iván lelkiereje bizony nagy próbán
300 2, 23| után hallatlan nyeremény.~Iván hahotával kacagott, mikor
301 2, 23| múlva 45-re felemelkedtek.~Iván pedig nyugodt kedéllyel
302 2, 24| csillagzatoknak, hogy amidőn Iván azt mondá magában: „Vajon
303 2, 24| holnap tartandó népgyűlésen.~Iván kereken megtagadta az engedélyt.~–
304 2, 24| ijedtséggel elbocsáttatik.~Iván tudta jól, hogy honnan jön
305 2, 27| vasút tehát épül. Berend Iván saját telepe tönkrejutását
306 2, 27| Azt a mesterséget ugyan Iván is tudta, hogy akinek heverő
307 2, 27| sínekre csőd lett kihirdetve, Iván gondolta magában: „No, most
308 2, 27| emberek nem tudják, mint Iván, akik mindig petrefaktumokat
309 2, 27| olcsóbb árak mellett az Iván által ajánlottaknál.~Hanem
310 2, 27| de el kell pusztulniok.~Iván csak azért is folyvást vasúti
311 2, 29| Egy borongós őszi napon Iván a hámorától jött vissza
312 2, 29| tájképhez való gondolatok.~Amint Iván a hámortól levezető úton
313 2, 29| a korcsmából?” – gondolá Iván, s meg akarva tudni, melyik
314 2, 29| dolga.~De minek jön ide, Iván telepére pálinkát inni?
315 2, 29| Hátha neki ez tetszik.~Iván üdvözlé a férfit.~– Jó reggelt,
316 2, 29| le volt szemöldére húzva.~Iván meg akart tőle valamit tudni.~–
317 2, 29| azok közül.~Ez arc láttára Iván zsebébe nyúlt, s egy percre
318 2, 29| dolgot követne el vele. Iván egy idő óta revolverrel
319 2, 29| levegő között. Annálfogva Iván megtiltotta e napra a föld
320 2, 29| szivattyúkemencék körül volt dolguk.~Iván maga egész késő estig ott
321 2, 29| ember maga is gornyadozik.~Iván egész nap érezte azt a névtelen
322 2, 29| egy ágyon aludjék.~Amint Iván kissé elszenderedett, már
323 2, 29| alvilági fénynél ott látja Iván saját tárnája előtt munkásait
324 2, 29| kétségbeesés ordításával Iván, mintha nem hinné, hogy
325 2, 29| őket mentenünk! – ez volt Iván első szava hozzájuk.~Óh,
326 2, 29| osztá ki a parancsokat Iván. – Minden ember lássa el
327 2, 29| körülpalánkolták birtokukat, hogy Iván szekerei ne járhassanak
328 2, 29| Amint a kapu be volt zárva, Iván nekifeszíté a vasrudat,
329 2, 29| asszonyok állják körül.~Iván, amint odaérkezett, azonnal
330 2, 29| odalenn? – kérdezé tőle Iván.~– Most csak valami százötven.~–
331 2, 29| vállat vont. Nem tartóztatta.~Iván visszament embereihez, kik
332 2, 29| a heves visszarántással.~Iván ezalatt leoldotta derekáról
333 2, 29| Ötven oda, ötven vissza.~Iván eltűnt az omladékok között.~
334 2, 29| tömlő még egyre húzódott. Iván még egyre beljebb nyomult
335 2, 29| számlálja. Akkor kapaszkodik ki Iván a tárna-szádából, a boltozat
336 2, 29| volt az, de lehetséges.~Iván felosztotta az embereket
337 2, 29| végrehajtani. Pedig tenni kellett! Iván munkásai tovább folytatták
338 2, 29| azoknak tekintetét. Azok Iván szemei voltak.~Rauné úr
339 2, 29| törtek a szabad tárnáig.~Iván ez idő alatt nem evett asztala
340 2, 29| azt sarkaiból kiemelték, Iván volt az első, ki lámpájával
341 2, 29| emelvény padlatát nedvesíté.~Iván intézkedésére csendben,
342 2, 29| bírta már felnyitni; de Iván úgy találta, hogy még mindannyi
343 2, 29| hölgy mellképe volt festve.~Iván Evelinára ismert e képben.~
344 2, 29| visszafizetés volt!~ ~Iván most már értette az egész
345 2, 29| azt a vészjósló leheletet Iván arcára.~Ez egy antikrisztusi
346 2, 29| tanulni a pokolban!~ ~Iván gondolatokba mélyedve állt
347 2, 29| s sietve jöjjön vissza.~Iván fogta a vasrudat és a lámpát,
348 2, 29| sötétségből a résen áttekintett Iván, borzadva látta, hogy a
349 2, 29| többet, hanem megkapták Iván karját kétfelől, s sietve
350 2, 29| élő halottakat, feltalálta Iván a mérnököt.~Iván most már
351 2, 29| feltalálta Iván a mérnököt.~Iván most már letépte szájáról
352 2, 29| vont. Mit tartozik ez őrá?~Iván elhagyta munkásaival együtt
353 2, 38| kapható. Ott van Berend Iván Bonda-völgyi tárnája, ott
354 2, 38| mindössze nem volt két percig Iván szobájában, s azután az
355 2, 38| Járult-e valami tettlegesség is Iván részéről ehhez az elbúcsúztatáshoz,
356 2, 38| úr sem pert nem idított Iván ellen, sem a kartelvivőit
357 2, 38| a kiállítási árt. És ha Iván azt mondta volna, hogy még
358 2, 38| nyereményosztalék busásan Iván hűnek maradt munkásai számára.~
359 2, 38| Tudta ezt mindenki.~Tudhatta Iván is.~Csakhogy Ivánnak most
360 2, 40| Heuréka!~Mikor Iván ötnapi munka után a felrobbant
361 2, 40| óráig. Nem jött elő többé.~Iván kiszámította ennek az okát.~
362 2, 40| határos vakmerőségnek, amihez Iván hozzáfogott.~Most már szabad
363 2, 40| semmit, hogy hová készülünk!~Iván maga is úgy készült ez úthoz,
364 2, 40| róla, hogy öngyilkos lett.~Iván felsóhajtott. Érezte, hogy
365 2, 40| ez így ment nap nap után.~Iván a labirint minden odújának,
366 2, 40| mint leghitelesebb tanú.~Iván pedig a kétségbeesés erőszakával
367 2, 40| kell áttörnünk! – kiálta Iván, s kezébe ragadá a csákányt.~
368 2, 40| résbe belefeszíté a vasrudat Iván, s egy egész palaréteget
369 2, 40| Istennek ajánlotta lelkét.~De Iván a felfedező örömével kiálta:~–
370 2, 40| számláltak, még akkor sem, mikor Iván a beomlott tárnában járt.~
371 2, 40| Megtaláltuk! – kiálta Iván, reszketve a diadaltól. –
372 2, 40| Szüzet, míg a kötelet ereszté Iván után. Ne nézze azt, hogy
373 2, 40| pislogott. Egyszer hangzott Iván kiáltása: „Fel!”~Vén társa
374 2, 40| Ivánnak, hogy kisegítse, Iván megölelte az öreget:~– Célnál
375 2, 40| siessünk ki a napvilágra!~Iván, amint kijutott a tárnából,
376 2, 40| volt az a világosság, amit Iván keresett.~Ez a sötétség,
377 2, 41| nevét?~– Az én nevem Berend Iván! – szólt az idegen, vállával
378 2, 41| közönsége előtt adta elő Iván, hogy őneki csalhatatlan
379 2, 41| tervemből! – felelt neki Iván.~– Azután, föltéve, hogy
380 2, 41| hogy azt a fordulatot, amit Iván előidézett, semmi ellenmanőver
381 2, 41| egyenesen az ön kezébe tenném.~Iván valódi üzleti nyugalommal
382 2, 41| ajánlatot ismételni Berend Iván előtt!~Waldemár herceg nevetett.~–
383 2, 41| utalványozzák a részére.~Iván azonnal visszautazott a
384 2, 41| egynéhányszor ki fogja dobni majd Iván az ajtón, s ez ugyanannyiszor
385 2, 42| természetes! – felelt rá Iván nyugodtan.~– Ön pedig azt
386 2, 42| tehát jöjjön velem! – mondá Iván. – S ha a másik két úrnak
387 2, 42| már őket a kíváncsiság.~Iván mind a három úrra bányászöltözetet
388 2, 42| azon vasajtóig vezette őket Iván, ahol a visszatérő tó járt-kelt
389 2, 42| dobogó híd alá tűnt el.~Iván vezette vendégeit tovább,
390 2, 42| fiatal.~– Nos uram – szólt Iván Spitzhaséhoz – ez itt a
391 2, 42| melyen három nyílás látható.~Iván megmagyarázta neki, hogy
392 2, 42| azbesztöltöny! – folytatá Iván.~– Ez a készület a búvárok
393 2, 42| Induljon utánam! – hangzott Iván szava, ki egy másik tekercset
394 2, 42| Az volt az alagút, melyet Iván négy hét alatt töretett
395 2, 42| világosságot eleget! – biztatá Iván.~S vitte őt magával.~Mennie
396 2, 42| kettőnek.~– Megállj! – monda Iván. – Itt a szivattyúgép. Add
397 2, 42| megelőző nap hozták el idáig.~Iván elvette a kaucsukcső-tekercset
398 2, 42| Siessünk előre! – hangzott Iván szava a csövön keresztül.~–
399 2, 42| tárna egy része! – mondá Iván.~A két alak lábaira üvegzsámolyok
400 2, 42| utánam bátran! – válaszolt Iván.~Egyszer azután elkezdett
401 2, 42| könnyű! – vigasztalá őt Iván.~Egyszer azután, amint egy
402 2, 42| csöveket! – hangzott hozzá Iván szava.~A leeresztett csövek
403 2, 42| most jer utánam! – mondá Iván. – A csövet tartsd karodon!~
404 2, 42| Erősen állj! – hangzik Iván szava.~S a megeresztett
405 2, 42| tátogatott levegő után. Iván szánakozva tekinte rá.~A
406 2, 42| embernek való öltönyeiket, Iván azt kérdte tőle:~– Nos,
407 2, 42| kellene, mint az enyém.~Iván úgy lett bemutatva, mint
408 2, 42| felügyelő vezetése mellett. Iván nem volt a tárnában akkor.
409 2, 42| Szolgálhatok vele! – mondá Iván a kérdezőknek. – Az eddigi
410 2, 42| földindulás van készülőben.~Iván nem beszélhetett tovább
411 2, 42| földindulást csinálsz?”~Iván nem ügyel az ő félelmükre.~
412 2, 42| kérdezik: „Ki szól ott?” Iván pedig körültekintő figyelemmel
413 2, 42| kémletet is elvégeztem! – mondá Iván egy gyógyszerész közönyösségével. –
414 2, 44| hálálkodó irat között, amiket Iván kapott, legérdeklőbb volt
415 2, 44| Mexikóba ezredesnek.~Ekkor jött Iván megmentő vállalata.~Ez kiüté
416 2, 44| Én önnek megbocsátok!«”~Iván rögtön válaszolt a grófnőnek.~
417 2, 44| önnel bánnom, ahogy tettem!”~Iván újra válaszolt a grófnőnek.
418 2, 44| teheti?~Egyebet semmit.”~Iván azután megírta neki ezt
419 2, 44| semmit.~ ~Egy este Iván lakása előtt egy utazóhintó
420 2, 44| egy másik szekér állt meg. Iván akkor már a részvénytárna
421 2, 44| látogatójegyet vitt be Ivánhoz.~Iván meglepetve olvasá e neveket:~„
422 2, 44| mellékelve az utóbbihoz.~Iván mondá a kapusnak, hogy vezesse
423 2, 44| nyugodni?~Az ajtó nyílt, s Iván maga elé látott lépni „egy”
424 2, 44| fénytelen, fekete; amint Iván eléje sietett, a felső lebernyeg
425 2, 44| kéz, s ujja hegyeit nyújtá Iván elé; Iván ajkához érteté
426 2, 44| hegyeit nyújtá Iván elé; Iván ajkához érteté a fekete
427 2, 44| Hol az őrgrófné? – kérdezé Iván szorongva.~– Mindjárt itt
428 2, 44| lesz. De nehezen tud jönni.~Iván a pamlaghoz vezeté a delnőt,
429 2, 44| Itt? – szólt megdöbbenve Iván.~– Igenis itt! Ijedjen meg!
430 2, 44| kívánja, s joga van hozzá!~Iván egyre jobban bámult.~Künn
431 2, 44| a nagy tölgyfaasztalra.~Iván mint a szobor, mozdulatlanul
432 2, 44| Theudelinda felállt és megfogta Iván kezét.~– Itt van Bondaváry
433 2, 44| Hogy lehet ez? – rebegé Iván meghatottan.~– Hogy lehet?
434 2, 44| Megégett! – kiálta fel Iván összecsapott kezeit arcához
435 2, 44| ezt a kiáltást hallotta: „Iván, segíts!” Nem hallotta nevét
436 2, 44| vagyok. Legyünk ketten.”~Iván szívét vasmarokkal szorítá
437 2, 44| kulcsa. Ezt önnek adom.~Iván keze a megdöbbenés mozdulatával
438 2, 44| fogja, hogy még mosolyog.~Iván erőt vett magán, s felnyitotta
439 2, 44| fehér atlasz vánkosán, hogy Iván azt hitte, ha most megszólítaná,
440 2, 44| mozdulatlan sugár szemöldeivel, s Iván megállhatta, hogy egy csókkal
441 2, 44| Theudelinda a fátyolon át Iván égő szemébe nézett s az
442 2, 44| kötelességet? – kérdé a grófnő.~Iván némán inte fejével.~– Akkor
443 2, 44| ahol nem vár rám senki.~Iván visszahívta a négy tárnamunkást,
444 2, 44| énekelték hozzá a halotti dalt.~Iván hajadonfővel haladt utána;
445 2, 44| sírbolt ajtajához értek, Iván letetette a koporsót, lehajolt
446 2, 44| mintha attól félne, hogy Iván még vissza találja neki
447 2, 44| akit számára elhozott.~Iván leviteté a koporsót a bondavári
448 2, 44| aurora borealis alatt?”~Iván nagyot sóhajtott:~„Hát énrám
449 2, 45| Bosszúálló két szellem! Amiért Iván őket legyőzte, amiért szolgálatába
450 2, 45| sem maradt. Az nem volt!~Iván érezte, hogy most van egyedül
451 2, 45| népszerűvé kezdett lenni.~Iván saját költségén ifjakat
452 2, 45| évfordulón, amelynek napján Iván a tárnaégést eloltá, a legjobb
453 2, 45| erényjutalom volt kitűzve.~Iván ötven aranyat ajánlott e
454 2, 45| ezen a napon!~Így gyászolt Iván.~
455 2, 46| találta a munkások egy részét Iván, s intézkedett, hogy a többieket
456 2, 46| nyílását az őrháztól, ahol Iván állt.~Csak a leányok vidám
457 2, 46| mosdattalak, ~Ugye nem szidtalak?”~Iván komor tekintetet váltott.~
458 2, 46| percben ott állt mellette Iván.~Az öröm őrjöngő rémületével
459 2, 46| lenni! – kiálta hevesen Iván, s keblére vonta a leány
460 2, 46| megbocsátó szóval tanúsítá Iván, hogy semmit sem tud. Mert
461 2, 46| s megbecsült a szénpor!~Iván keblére szorítá a leányt.~
462 2, 46| soha!~– Világ! – kiálta Iván, úrtagadó büszkeséggel emelve
463 2, 46| most meg kell halnom…~Azzal Iván karjaiba rogyott élettelenül.
464 2, 46| mint lehullt rózsalevél.~Iván ott tartá ölében a leányt,
|