Rész,  Fejezet

 1   2,  17|          nevessem magamat. Arra a delnő meghúzta a hajamat, s azt
 2   2,  19|         mennykő, valamelyik a két delnő közül alighanem szerelmes
 3   2,  19|          egyedül! – szólt az ifjú delnő szilárd, elhatározott hangon. –
 4   2,  20|      kiáltotta neki: „Leányom!”~A delnő e szónál zokogva veté magát
 5   2,  23|      Evila!”~Szaffrán Péter az.~A delnő meghallotta a bámulat felkiáltását,
 6   2,  25| hódolatteljesen hajtá meg magát a delnő előtt.~A delnő ekkor valamit
 7   2,  25|        meg magát a delnő előtt.~A delnő ekkor valamit súgott az
 8   2,  25|      elfogadhat a szalonjában egy delnő, aki nem a férje házában
 9   2,  25|       csak erre az egy csókra!”~A delnő arca oly nyájasan ragyogó
10   2,  28|      herceg!” – sóhajta magában a delnő, ölébe csüggesztve összetett
11   2,  32|            s megfogta az izgatott delnő kezét.~– Csillapítsa le
12   2,  36|    menedékem! – kiálta keserűen a delnő. – Akihez folyamodhatom
13   2,  44|        frázisok! – vágott eléje a delnő. – Nem azért jöttünk önhöz.
14   2,  44|       Senki közel? – kiálta föl a delnő. – Hát ki az a senki? Hát