Rész,  Fejezet

 1   2,  5 |     furakodtak, vesztükre. Ah! Dehogy vesztükre! Boldogságukra!
 2   2,  6 |  Hiszen nem is válsz meg tőle. Dehogy válsz meg. Azután leszesz
 3   2,  6 |    ahogy áll, nem eladó.~– Ah, dehogy!~– Elmondom, miért nem.
 4   2,  8 |     kastélyba. De mit mondunk? Dehogy férfi! Nem masculinum. A
 5   2,  13|      szája, s úgy marad.”~„Ah, dehogy! Az egy villanyvilágító-gép;
 6   2,  16|       vitatkozás fonala.~Pedig dehogy nincs.~Vacsora után mindjárt
 7   2,  19|  kérdezték az eléje tódulók.~– Dehogy. Iván Salistát.~– A-a-ah! –
 8   2,  21|    pénz ezeknél az aláíróknál?~Dehogy van! Az aláírt összeg tizedét
 9   2,  22| ellenkezék az alkuvó féllel.~– Dehogy harminc forint felpénz.
10   2,  23|        Micike, ismersz-e még?”~Dehogy ismerte! Rá sem mert nézni
11   2,  25|       akar ön vele beszélni?~– Dehogy tudja! – kacagott fel Evelina. –
12   2,  27|        átadják a vállalkozást.~Dehogy úgy van!~Azt előre elhatározzák,
13   2,  29|        legelső embert. Embert? Dehogy! Egy tömeget a falhoz tapasztva.
14   2,  39|    volt most a nagyobb kérdés!~Dehogy időztek egy napot is tovább.