Rész,  Fejezet

 1   2,  6 |      hajdani iskolatársa volt: bankár fia. Apja üzletét örökölte.
 2   2,  6 |    Milyen hang! – kiálta fel a bankár. – Ha Párizsban volna, levágná
 3   2,  12|     fensőbbséggel veregetett a bankár vállára.~– Kedves barátom!
 4   2,  12|     öregebb – mormogá a pap.~A bankár most még jobban bámulva
 5   2,  17|        persze érteni kell. Egy bankár, aki maga milliomos, s akinek
 6   2,  17| férjétől. No az természetes. A bankár csak nem zavartatja magát
 7   2,  22|   uramnak.~Régi ismerős: bécsi bankár, kinek az apjával már jó
 8   2,  22|       urambátyám – pattogott a bankár –, ez nem járja! Ez minden
 9   2,  22|    százalékot minél hamarább a bankár asztalára leszámlálja ezüstben.~
10   2,  23|    Szaffrán Péter, a herceg, a bankár s a szép hölgy.~A parasztság
11   2,  24|       még hátravan! – felelé a bankár.~– Igen, a harmadik részletfizetés.
12   2,  26|       nem a színésznő, hanem a bankár felesége akar velem beszélni,
13   2,  29|       sírjára egymásután: pap, bankár, tőzsér, diplomata, miniszter
14   2,  34|     önnek? – kérdé elképedve a bankár.~– Ugyanaz, aki önnek azt